Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

278 21-i. országos ülés április 3, ISS'i. felhasználni. Ebben egyenértéket nem látok. Azt mondják, hogy ha ismerjük a görögöt, ennek segítségével megismerkedünk a régi elassicusokkal is. Megengedem t. ház, de megismerkedhetünk a régi elassicusokkal a görög nyelv ismerete nélkül is. Azoknak szellemét, minden más tulajdonságait halljuk és olvassuk sok sikerült fordításban. Erre nézve legyen szabad még megjegyeznem, hogy a régi elassicusokat talán mértéken túl is becsülik. Méltóztassanak csak visszagondolni és különösen önök uraim, kik a görög cultusz mellett vannak, hogy mennyire különböznek a mi viszonyaink minden tekintetben a régiek viszonyaitól. Egészen mások voltak az állami, mások voltak a társadalmi viszonyok, mások voltak a vallási felfogások, egészen más volt a tudományok köre, mások voltak az emberek törekvései, mások voltak sok tekintetben hajlamai is és mindezt számba véve, azt kérdem, nem lehetne állítani, hogy a régi classicusok szerfeletti cultusa talán időszerűtlen is, mert nem illik bele igen sok tekintetben a mi korunkba. Es talán szemügyre lehetne venni azt is, vájjon az, a ki a régi elassicusokat nagyon cultiválja, nem fog-e lassan-lassan múmiává válni és a mai korba nem fog beleilleni gondolkodásánál, észjárásánál fogva. De azt mondják, hogy a nélkül nem lehet a görög nyelv szépségeivel megismerkedni s a ki a görög nyelvet birja, az megismerkedhetik annak szépségeivel is. Azt is megengedem; de már azt nem engedem meg, hogy a görög nyelvet oly tökélyre lehessen vinni a gymnasiumban, hogy annak szépségeit lehessen méltányolni és élvezni. Mert a ki idegen nyelv tanulásával foglalkozott, az igazat fog nekem adni, hogy az már a tökélynek maximuma, ha valaki a nyelvet annyira birja, hogy annak nyelvészeti szépségeit is tudja méltányolni és a mellett ennek még legkevesebb haszna is van. Mert tudjuk, hogy a mai nap a nemzetek mennyire iparkodnak nyelveiket mindenféle idegen elemektől megtisztítani és tudjuk, mily nagy szerepet játszik mai nap az úgynevezett idiotismus. Már most egy nyelv szépségeit átvinni más nyelvbe és az idiotismus hibájába esni, azzal véteni a nyelv szelleme ellen, nem hiszem, hogy oly czél volna, mely megérdemelné, hogy e miatt a görög nyelvet cultiv áljuk. Csiky t. képviselőtársam még egy érvet hozott fel, t. i. azt, hogy a görög irodalom a mostani modern culturának bölcsője. Én azt is megengedem, de kérdem, hogy szabad-e a bölcső iránti cultust annyira vinni, hogy abba a bölcsőbe visszakívánkozzunk, mikor már abból kinőttünk? Ha a görög irodalom ami modern culturánknak bölcsője, ám ismerjük ezt el s azzal le is róttuk hálánk adóját, de ne kívánkozzunk vissza azon bölcsőbe, melyet a mostani modern cultura és irodalom már igen sok tekintetben túlhaladt. Én megengedem ezen luxust az angoloknak — mert ezt, t. ház, szintén még számba kell venni, hogy a többnyelvűség bizonyos tekintetben, ha nem szükség, akkor luxus; hogy ha azt a szükségen túl űzzük, akkor mindenesetre luxussá válik. És ezt megengedhetik magoknak az angolok, kiknek a szó teljes értelmében semmiféle kötelezettségeik ebben az irányban nincsenek és kik, ha különben minden tekintetben egyenlőek volnánk velük, kettőben mégis nem lennénk azok: először, hogy ők oly nyelvvel jönnek a világra, melylyel beutazhatják az egész világot, a nélkül, hogy bárhol megakadnának és másodszor őket nem terheli a véradó. ' Tessék azt az időt az ifjaknak visszaadni, a mit ők kötelesek a seregnél tölteni és akkor mindjárt kikerül az idő még a sanseriíra is. Mindezen okoknál fogva és tekintve azt, hogy a köteles tantárgyak ugy is rendkívül nagy számmal és terjedelemmel vannak, tekintve, hogy egy classicus nyelvet, t. i. a latint, ugy is elfogadom: nagyon kérem az igen t. minister urat, ne ragaszkodjék oly nagyon a görög nyelvhez; gondolja meg, hogy sokkal jobb egy részletet elejteni, mint az egész törvényjavaslatot; gondolja meg, hogy ebben a nagy többségben, mely a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, igen sokan vannak, kik a görög nyelvet ellenzik és a kik a görög nyelvvel együtt ezen javaslatot nem hajlandók elfogadni és gondolja meg a minister ur, hogy érdemes-e egy részlet miatt az egészet koczkáztatni és hogy nem teszi-e ki magát annak, a mit egy görög költő nagyon szépen fejez ki. Ek nefeleisz fereteisz chiorosz menosz éde chaladzesz. Bronté d'ek lamprász aszpherotész feretész. Megtörténhetik ezen javaslattal t. ház, a mely nagy többséggel elfogadtatott, hogy a végén nagy kisebbséggel el nem fog fogadtatni. Különben én magam sem akarom a görögnyelvet teljesen kiküszöbölni, csak nem akarom a köteles tantárgyak közt hagyni. Már most t. ház, hogy ha nehéz a törvényhozás helyzete, a mi a tantárgyak mennyiségének meghatározását illeti, akkor még nehezebb az, hogy ha arra a kérdésre térünk, hogy a tantárgyak cmalitását állapítsuk meg, vagyis állapítsuk meg a módot, miként kell a köteles tantárgyakat tanítani. Itt már aztán igazán tisztán a tanügyi közegekre lévén utalva, ezen kérdés helyes megoldása a szó teljes értelmében a kiviteltől függ. Én e tekintetben csak azon kérést intézhetem a t. minister úrhoz, hogy kisérje figyelemmel nemcsak azt, hogy a köteles tantárgyak adassanak elő, hanem azt is, hogy miként adják azokat elő. Mert hogy e tekintetben igen sok kívánni való van, azt mindnyájan tudjuk. Nincs annak értelme, hogy például a hittant még most is ugy tanítsák, a hogy tanítják..Vegyük, hogyan tanítják például a hittanban — a mi különben nem is odavaló — a világ