Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-215
215. országos Blús április 3. 1883. 275 reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a 3. §. Halász Géjza: T.ház! Mindenek előtt bátor leszek a t. közoktatásügyi minister úrhoz egy kérdést, illetőleg kérést intézni (Halljuk! a szélső baloldalon) az iránt, hogy két tantárgy, a melyek iránt ő rokonszenvet tanúsított a legújabb időben, sőt azokat felkarolta, miért maradt ki mégis a tantárgyak közül teljesen? Ezek közül az egyik az egészségtan, a másik az emberélettan. T. ház! Nincs senki, a ki nagyobb mérvben helytelenítené, mint én, a középiskolai tanulóknak tantárgyakkal való túlterhelését. Én ezt tanrendszerünk nagy hiányának tartom. Nagyon sokailom azon tárgyakat, a melyek a 3. §-ban, mint kötelezett tárgyak felsoroltatnak és remélem, hogy sikerülni fog ezeket megkevesbíteni. Ezen reményemben bátor vagyok a t. ház figyelmét az egészségtanra és az élettanra irányozni. (Helyeslés. ) T. ház! Azt hiszem, mindnyájan tudjuk és érezzük azt, hogy hazánkra a legnagyobb csapásként súlyosodik azon elszomorító körülmény, hogy népünk nem szaporodik, vagy csak alig szaporodik. Ennek oka a rósz egészségügyi viszonyokban rejlik. Népünkben, általában nemzetünkben az egészségtan szabályai iránti részvét és érzék nagy mértékben hiányzik. Ez az oka annak, hogy bár czéíszerü közegészségügyi törvényeink vannak öt év óta érvényben, mégis mindeddig a legkisebb sikerüket sem láttuk. A halálozási viszonyok ép olyanok, mint voltak. Pedig legújabban nevezetesebb járvány nem uralkodott. E bajon csupán az egészségtannak a közoktatás általi terjesztésével lehet segíteni. Ez lesz képes a babonát és kuruzslást, mely most burjánzik, megszüntetni. Az imént említettem, hogy a minister ur felfogta ezen ügy horderejét. Pályázatot hirdetett az egészségtan kézikönyvének megírására. Hogy azonban mért nem vette fel a tantárgyak közé, azt nem tudom. A másik tárgy összefüggésben áll ezzel, t. i. az emberélettan. Ezt is a minister ur honosította meg a reáliskolákban és egyéb neveidékben. Itt azonban nincs róla szó. Ezt előre bocsátva, áttérek a legfontosabb kérdésre, a görög nyelvre. (Halljuk! Halljuk!) Ha az ember a törvényjavaslatot mélyebben vizsgálja, azt a különös sajátságát veszi észre, hogy a minek senki sem állotta útját, a hol sem nemzetiségi, sem felekezeti kérdés nincs, épen paedagogiai és didacticai tekintetben semmi javulást nem tartalmaz, hanem megerősíti a régi rosszat. Ha minden egyebet mellőzött is a törvényjavaslat, a görög nyelv oktatását csakugyan reformálhatta volna. Nemcsak, hogy e tekintetben nem tesz semmit, de ép ugy, mint eddig történt, négy nyelvtant és négy irodalmat kivan a gymnasiumokra rákényszeríteni. Pedig ehhez nem kell sok tudomány, mindenki beláthatja, hogy maga ez a négy, illetőleg 8 tárgy annyi, hogy ha valaki ugy fogja fel, hogy csakugyan alaposan megtanulja, akkor ehhez a középszerűnél na g-yobb tehetség kívántatik. Azt hiszem, nincs kérdés az iránt, hogy ez igy nem maradhat. Négy nyelvtant és irodalmat kívánni képtelenség. Maguk, a kik a görög nyelv mellett annyira buzgólkodnak, elismerik, hogy ha egy nyelvet ki kell hagyni a tantárgyak sorából, az a görög. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A német!) Rájövök a németre is. (Derültség a szélső balon.) Bátor leszek t. ház, a görög nyelv mellett felhozni szokott és tegnap is felhozott érvek egjnémelyikére felelni s erre annál is inkább felhiva érzem magamat, mert én is azok közé tartozom, kik a görög nyelvvel foglalkoztak s azt részint az iskolában, részint külön szorgalommal igyekeztem megtanulni, mert abban az időben még inkább azt mondották mint most, hogy az orvosnak erre múlhatatlanul szüksége van. És ha én Hypocrates aphorismáit görögül értem is és gyönyörködtem is bennük, de tapasztalásból mondhatom, hogy ezek tökéletesen, szépen deákra és magyarra is le vannak fordítva. Nem akarok hosszas példákkal élni, de jó lélekkel mondom, hogy én bizony a görög nyelvnek igen kevés hasznát vettem. Ebből azonban nem következik az, mintha én a görög nyelv dicsőségéből, vagy értékéből valamit le akarnék vonni; mert elismerem, hogy mindazok, a kik nyelvészeti, költészeti, jogi, orvosi pályán tudósok akarnak lenni, azok nagy élvezettel használhatják a görög nyelvet s azoknak még szükségük is lehet rá; de ezek mint rendkívüli tantárgyat is megtanulhatják s ezért a sokaság nem szenvedhet, most pedig szenved; mert én azt állítom, hogy azoknak, a kik az életben mint ügyvédek, orvosok, hivatalnokok akarnak működni, nemcsak előnyükre nincs a görög nyelv tanulása, hanem egyenesen kárukra van, mert elvonja őket a szükségesebb, hasznosabb tudományoktól a középiskolában. (Ugy van! a szélső balon) és elvonja ép attól, a mire nézve magam is elismerem, hogy a tudományos pályán kell egy classicai nyelvet tanulni: elvonja a latin nyelvtől. Ha azt az időt a deák nyelvre fordítanák tanulóink, e nyelvben nem volnának oly felületesek. Most két classieus nyelvet kell tanulniok, de mindenikből igen keveset tudnak. Én azt tartom, hogy épen azoknak, a kik hivatkoznak a classieus nyelvnek hatására, a gondolat és eszmemenet fejlesztésére, épen ezen érdekből azt kell mondaniok, hogy minden erőnket, a mit csak reá fordíthatunk a classieus nyelvek tanulására, fordítsuk egyre, a deákra. Felhozzák, hogy ha rendkívüli tárgy l e sz a görög nyelv, akkor azt nem fogja senki sem ta35 *
