Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-211

238 211. országos ülés uiárczius 19. 1883. hető esetleges . kár, azon jogelv alapján, hogy casus nocet dominó, az adóst méltán sújtja. Itt tehát kétségtelen, hogy a főrendiház módosítványának jogalapja nincs. Feltéve, hogy a módosítvány elfogadtatván, a törvény megengedve az adósnak a kártérítéshez való igényjogát, bátor vagyok kérdeni, vájjon a legtöbb esetben a biró képes lenne-e megállapítani a kárt, a kár mennyiségét és a károsulttal, vagyis a hitelügylettel való causalis nexusát, vagyis szoros összefüggését? Nézetem szerint nem lenne képes. Határozzuk meg a kárnak a fogalmát. Mi a kár? Á kár fogalmilag nem egyéb, mint az előbbi és a jelenlegi állapot közt levő hátrányos különbség. A kártérítési perben megállapítandó, először: létezik-e hátrányos különbség a volt és a jelen állapot között; meghatározandó ezen létező különbségnek vagy kárnak mennyisége; megállapítandó az ok, hogy miből származott a kár; mert már a rómaiak megmondták: „nam omnes ex re naseuntur." Be kell bizonyítani, hogy a kár dolose vagy culpose követtetett-e el és meg kell végre állapítani, hogy van-e causalis nexus a kár és a kártevő közt. Mivel a kár közvetett és közvetlen lehet, oly közvetett károkat számíthatna fel a hitelező, melyek a hitelügylettel vagy semmi, vagy igen távolróli causalis nexusban vannak. Vegyünk fel egy példát. A. felvesz B.-tol 10 ezer irtot 15% kamat mellett, eljővén a fizetés ideje, nem tud fizetni. A hitelező beperléssel fenyegeti és A. kénytelen egy másik uzsorástól C.-től 10 ezer frtot felvenni 20—25% kamat mellett. Ez az utóbbi kölcsön oly terhessé vált reá nézve, hogy 60 ezer forint értékű vagyonának elárvereztetése rendeltetik el birói utón és eladatik birói árverés utján 30 ezer írtért. Itt világos a 30 ezer frtnyi kár és azon szabály alapján, hogy causa causae est etiam causa causatí, most beperelné az első hitelezőt és kérné a birót, hogy kártérítésben marasztalja el. Ugyan kérdem, van-e biró, a ki ezt a kárt megítélné az első hitelező, B. ellen, a ki nem is tudott arról, hogy honnan vette A. azt a pénzt? De az adós kártérítési igényeinek törvénybe iktatása nem hogy kevesbítené az uzsora eseteit, de szaporítaná, mert az adós esábittatnék az uzsora-ügylet megkötésére s ez oly visszaélésekre adna alkalmat, melyeknél az adós turpitudója sokkal nagyobb lenne a hitelező turpitudójánál. A törvényjavaslat 8. §-ának 2. pontja visszaadja az adósnak mindazt, a mit a valóban kölcsönzött értéken felül a hitelezőnek adott és még annak 6% kamatait is. Azt hiszem, hogy ezzel az igazságnak tökéletesen elég van téré. Ez okból a főrendiháznak a 8. §. 2. pontjára vonatkozó módosítását nem ajánlom elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, — minthogy a főrendiház módosítása képezi a tanácskozás tárgyát — elfogadja-e a ház a főrendiház módosítását, igen vagy nem? (Felkiáltások: Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem: hogy nem fogadtatik el. Következik a főrendiháznak a 9. §-hoz tett módosítása. Tibád Antal jegyző (olvassa): A főrendiház a 9. §-nak megfelelő módosítását és egy új 10. §-nak felvételét ajánlja a következő szövegezésben : „9. §. Az uzsora vétsége miatt a büntető eljárásnak a sértett fél, vagy házastársa vagy a föl- és lemenő ágbeli rokonok, illetőleg a gyám vagy gondnok indítványa folytán vau helye s a közvádló a fennálló szabályok és törvényes gyakorlat értelmében jár el. Az indítvány a három évi t elévülési határidőn belül az 1878. évi V. törvényczikk 112. §-ában előirt három havi határidő eltelte után is előterjeszthető és vissza nem vonható." „ 10. §. Ha egyes községekben vagy vidékeken az elszegényedés általánosan mutatkozik és gyauuokok merülnek fel az iránt, hogy azt az elharapódzott uzsora okozza, vagy más jelek az uzsora elharapódzására mutatnak, a közigazgatási bizottság az ügyállást megvizsgáltatja s ha a gyanút alaposnak találja, az igazságügyministerhez felterjesztést intéz, ki annak alapján az eljárást hivatalból elrendelheti." Körösi Sándor előadó: T. képviselőház! Legelőször is a főrendiháznak a 9. szakaszra vonatkozó módosítványáról leszek bátor szólani, nevezetesen azon módosítványról, mely szerint az indítványozás jogát a sértett fél rokonaira is ki akarja terjeszteni. Ezt az indítványt az igazságügyi bizottság elfogadta. Nem lehet kétségbe vonni, hogy büntető törvénykönyvünk 113. §-ának rendelkezése nagyon is szigorú és nem felel meg az élet követelményeinek. Csak a legközelebbi napokban egy botrányos eset, az ismert kecskeméti brutális eset bebizonyította, hogy törvénykönyvünk e tekintetben hiányos, bebizonyította azt, hogy a törvénynek legjobb correctivuma az élet és hogy a törvényhozónak nem szabad valamely elmélethez mereven ragaszkodni, mert igy a bűn gyakran büntetlenül marad. Maga büntető törvénykönyvünk is bizonyos esetekben a közszemérem elleni bűntetteknél a közvádlónak ad jogot, hogy a sértett fél helyett felléphessen. Uzsora vétség esetében az indítványozás! jog kiterjesztésének annyival inkább helye van, mert az adós pusztulása nemcsak az adós szemé-