Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-211

511 országos ülés márczius 19. 1882. 237 sem. (Halljuk!) A szombati vita alkalmával azt hittem, hogy a közoktatásügyi minister ur végig megmarad az általa követett rendszernél s bevárván az összes szónokok nyilatkozatait, csak akkor teszi meg a magáét. Ennélfogva nem voltam a teremben jelen mikor a minister urnak felszólalni méltóztatott. Felszólalásának egyik passusa ekképen hangzik : „0— t. i. éu — engem cynieusnak nevez, erről ítéljen a világ; részemről azt merem állítani, hogy én őt — t. i. engem — komoly embernek nem tartom". Bocsánatot kérek, a felett nem akarok vitatkozni, hogy e kifejezés cynieus, vájjon megfelel-e azon indokolásnak, a melyet én hozzácsatoltam. Itt én illetékes nem lehetek. De én ugy érzem, hogy mielőtt e szót kimondtam, megtettem azt, a mire az itéletmondás minden tisztességes embert kötelez, t. i. azt, hogy a szót indokoltam, mert rámutattam a vita folyamára, a szenvedélyek hevességére és minthogy a minister nem találta helyén valónak, hogy közbelépjen és a vitának irányt adjon, ezt a magam részéről eynismusnak, vagy konokságnak vettem. A közoktatásügyi minister ur ellenben megfeledkezett arról, hogy tartozik mondását, a mely minden tisztességes emberre nézve súlyosan sértő, egyszersmind indokolni is. (Ugy van! a szélső talon.) Ismerem azon szellemes mondást, hogy a királyok udvariassága a pontosság, de ennek oly páros mondása előttem nem ismeretes: hogy a ministerek udvariassága a gorombaság volna; és épen, mert én ezt nem ismerem, sőt az illemtannak oly czikkét nem is képzelhetem, mely arra bárkit feljogosítana, hogy indokolatlanul ilyet mondjon egy itt teljes joggal ülő országos képviselőről: nekem nem marad egyéb hátra, minthogy ezen vádat ezennel eredeti forrására visszautasítsam. (Helyeslés a szélső halon.) Elnök: T. ház! Ezen fölszólalás folytán intézkedésre szükség nem levén, áttérhetünk a napirendre, az igazságügyi bizottságnak 351-ik számú jelentésére a főrendiháznak az „uzsora és káros hitelügyletekről" szóló törvényjavaslatra vonatkozó többrendbeli módosításai tárgyában. Tibád Antal jegyző (olvassa): A főrendiház a 8. §. 2. pontjába „illeti" szó után eme kitételt „az uzsora-ügylet következtében szenvegett kárnak megtérítésén kivül'- beiktatni javasolja. Körösi Sándor az igazságügyi bizottság előadója: T* ház! Az igazságügyi bizottság a főrendiháznak most felolvasott indítványát az általam előadandó okokból nem fogadhatta el. A főrendiház módosítása mellett az indokokban az mondatik, hogy nincs annak lehetősége kizárva, miszerint a hitelező, mielőtt az adóst bepörölte és ellene a végrehajtást foganatosította volna, tőle oly vagyoni előnyt ne erőszakolhasson ki és pedig több izben is, -melynek teljesíthetése az adóstól súlyosabb anyagi áldozatot követel, mint a bűnvádi eljárás sorain igényelhető előny ; továbbá megtörténhetik az is, hogy az uzsora vétsége 3 év alatt évülvén el, az adós uzsorás hitelezőjét csak azután jelenti fel, miután az uzsora következtében felszaporodott követelés folytán az eredetileg hitelezett értéken és annak járulékain tetemesen fölül eszközölt végrehajtás vagyona nagyrészétől megfosztotta. T. ház, a főrendiháznak előadott indokolásában felhozott érvében az mondatik, hogy a büntető törvénykezés terén elfogadott elv az, hogy az elmarasztalt fél a sértett félnek teljes kártérítéssel tartozik. Ezen tétel t. ház, nem egéí-zen helyes. Azon jogszabály, miszerint mindenki jogosítva van a kártevőtől kártérítést követelni, melyet az vétsége által okozott, nem büntetőjogi, hanem polgári magánjogi jogszabály. Büntető törvénykönyvünk kártérítésről csak két esetben rendelkezik és pedig a 292. és 311. §§-ban, mely paragraphusoknak elseje a gyilkosság és emberölés, utóbbika pedig a súlyos testi sértés eseteiben megítélendő kártérítésről rendelkezik. E két szakaszban is csak azért rendelkezett büntető törvénykönyvünk a kártérítésről, mert nincs rendszeres polgári törvénykönyvünk, birói judicaturánk pedig ingatag és ki nem elégítő. A főrendiház módo-ítása második részében az hozatik fel érvül, hogy megtörténhetik, hogy az uzsorás, illetőleg az adós már akkor jelenti fel az uzsorás hitelezőt, mikor végrehajtás útján, vagyona legnagyobb részétől megfosztatott. A főn ndiház ezen módosítványa és annak indokaira a következőkét vagyok bátor tisztelettel megjegyezni. A képviselőház által megállapított és a főrendiház által is e részben elfogadott 19. §. értelme szerint az uzeoravétség 3 év alatt évül el. Ha a hitelező e 3 évi elévülési idő eltelte előtt erőszakol ki bármi módon az adóstól valamely vagyoni előnyt, akkor az adós, vagy már most ezen szakasz szerint a jogosítottak jogosítva vannak az uzsorás hitelezőt feljelenteni és ellenében a bűnvádi eljárást indítványozni, a biró pedig meggyőződvén a hitelügylet uzsorás minőségéről, köteles az ügyletet semmisnek nyilvánítani és jogkövetkezményképen kimondani, hogy a hitelező mindazt tartozik visszaadni az adósnak, a mit a valóban hitelezett értéken felül kapott; ennek 67,-os kamataival együtt. Ha jogosítottak a hitelezőt a 3 évi elévülési idő alatt fel nem jelentik, sőt az adós az ellene indított perben még csak kifogáskép sem hozza fel a hitelügylet uzsorás minőségét, hanem bevárja, mig a biró őt elmarasztalja és ellenében a végrehajtást elrendeli, a végrehajtásból ered-