Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

234 210. orsaá^os ülés m'irczius 17. 1S83. németséget. Pedig e városok lakóinak nagy része ma is német anyanyelvű, csakhogy nem olyan német, mely más hazát is ismerne, mint Magyarország (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és ne vallaná önérzettel magát magyar honpolgárnak. De tudok én is eseteket, a melyekben erdélyi szász honfitársaink erélyesen tiltakoznának, ha őket nem tekintenék magyaroknak és bármiként meg akarnánk különböztetni magunktól. Vannak több német egyetemeken az unió előtti időből eredő régi alapítványok magyar evangélicus ifjak számára. Ha ilyen alapítvány elnyeréséről van szó, magyarnak vallja magát olyan is, erdélyi szász származású honfitársaink közül, a kiben a jóakarat a magyarság iránt, a_ stipendium elnyerése után gyakran megszűnik. (Élénk derültség.) De t. ház, Gull képviselő ur jónak látta a dynamitot és petróleumot is felhozni. Eszembe juttat ez egy régi aneedotát. Mikor még a hadseregben divat volt a kardot ugy viselni, hogy jól csörögjön, akkor egy fiatal hadnagy Bécsben nagy kardcsörtetve járt, mire egy öreg ur vállára csapott s azt mondta: „1 fürcht' mi' nit". (Derültség.) Ezt válaszolom Gull t. képviselőtársamnak. De kétségbe vonta, hogy azon hét falu, t. i. az erdélyi részekben levő helvét hitvallású hét magyar falu ne érezné magát kényelmetlenül a szász consistorium védszárnyai alatt. Kétségbe vonom, hogy e tekintetben ott kielégítő állapotok volnának. Hivatkozom arra, hogy csak a múlt hónapban kaptam felszólítást, hogy mindenkép azon legyek, hogy ők azon kötelékből kibontakozhassanak. Azon. is leszünk, hogy czélt érjenek, (Helyeslés. ) Hivatkozás történt a német culturára is. Egy igen t. képviselő ur rendkívüli önérzettel hivatkozott a németségre. Nagyon tisztelem az önérzetét, a német culturát is nagyra becsülöm, csak annak kinövéseit nem. Egy nagy német költő mondta egyébiránt 1849 ben, „Wenn ich an Ungarn denke, wird mir das deutsche Wams zu enge". Ezt 49-ben mondta, a mely évre önök, mint a magyarok kegyetlenségeinek évére hivatkoznak. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ezek után még két megjegyzésem van. Az egyik magára a törvényjavaslatra vonatkozólag, a másik a Hegedűs és Hermán képviselő urak által beadott különvéleményre vonatkozólag. A törvényjavaslat czélját, irányát elég bőven fejtegették, hiányait, tévedéseit kimutatták a törvényjavaslat ellenzői. Minden nagyobb vitánál, a munkafelosztás nagy elve önkénytelenül is érvényesül és ha egy-egy szónok nem is ölelheti föl a tárgyat egész nagyságában, többen közreműködve, annál hathatósabban mutathatják ki a javaslat hiányait. Ezért, ismétlésektől óvakodva, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy még ha helyeselném is a lényeges alapelveit, a melyeket pedig el nem fogadhatok, már hiányos szerkezete miatt sem fogadhatnám el a törvényj avaslatot. A törvényjavaslat beosztása, minden rendszer nélküli. A fönnálló tanintézetek különféle jellege megkívánta volna, hogy a különféle intézetekről külön fejezetekben történjék intézkedés. Megkívánta volna ezt különösen a protestáns iskolák jogi állása, de megkívánta volna a czélszertíség is. Csak ez által lett volna a törvényjavaslat könnyen áttekinthető, beosztása tényleg fönnálló, törvényekben gyökerező viszonyokon alapuló természetes rends&er kifejezése, mintegy visszatükrözése a valóságnak, egy ezélszeríí átmenet a jelenből a jövőbe. Természetesen általános intézkedéseket egy külön fejezetben lehetett volna összefoglalni. Mig így a törvényjavaslat igen sok szakaszánál kétes vájjon annak szabványai az összes iskolák, vagy azoknak egy részére, az államiakra-e vagy a felekezetiekre is vonatkozik? Sok szakasznak bekezdése a minister rendelkezése alatt álló iskolákra, a második bekezdés a felekezeti iskolákra vonatkozik, a mi számtalan zavarra szolgáltathat okot. Például a 27. szakasz 1-ső pontja, ugy látszik az összes iskolákra volna alkalmazandó: a 2. és 3. pont, csak az állami intézetekre vonatkozik. A 30. szakaszban egészen különböző szabványok vannak összefoglalva. Idézhetnék még több ilyen szakaszt is, de azt hiszem, a törvényjavaslat egész szerkezeti hiányait még azok is elfogják ismerni, a kik a javaslat irányát inkább helyeslik, mint kárhoztatják. De vannak a javaslatban olyan kétértelmű szakaszok is — ilyen különösen a 70. §-a is, melyről nem tudom, hogy annak homályos szerkezete a pongyolaság vagy szándékos kétértelműség rovására esik-e. Mind ezen hiányai a javaslatnak oly tetemesek, hogy még ha annak tendentiáját nagyrészt helyeselné is valaki, a javaslatnak majdnem mindegyik szakaszához volna kénytelen módosítást benyújtani. Én tehát oly törvényjavaslatot, melynek majdnem mindegyik szakaszát módosítani kívánnám, még általánosságban sem fogadhatok el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A benyújtott különvéleményre röviden annyit kívánok megjegyezni, hogy annak azon részéhez, mely a felekezeteknek, nevezetesen a protestánsnak biztosított jogok fentartását követeli, teljesen hozzájárulok. Osztom azon nézetet is általában, hogy egységes középiskola létesítésére kellene törekednünk, de ezen iskola szervezetére nézve, különösen arra nézve, hogy abban a realisticus vagy humanisticus irány mennyiben legyen képviselve, a különvélemény és azt pártoló némely szónok álláspontját nem tekinthetem mindenben a magaménak és erre nézve nézeteim érvényesítésére való törekvésem teljes szabadságát kívánom magamnak fentartani, csak annyit jegyezve meg már most is, hogy egységes középiskola alatt nem érthetem az összes középiskolák teljes egyenlősítését.