Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

210. országos ülés márczlns 17. 1S81 223 hogy minden csapás, melylyel érinti a szászokat, nagy helyeslésre talál a teremben (Helyeslés) és a mi neki a fődolog, meg is nyerhet egy-egy kétes szavazatot is. No t. ház, ilyetén állással szemben nekem sem marad egyéb hátra, mint egyszerűen állítani azt, hogy a ministerelnök ur vádja alaptalan és legalább nem igazabb, mint azon biztosítása, hogy ő kivánja a nemzetiségeknek, illetőleg a szászoknak, mint olyannak megmaradását. De lehetne t. ház — és ezen gondolatot felkeltette bennem az előadó ur egy mai állítása — lehetne, nem mondom, hogy valaha volt, hogy most az és valaha lesz az én meggyőződésem, de lehetne ép annyi joggal, a mennyivel a ministerelnök ur vádolt bennünket ellenszenvvel, lehetne állítani ő róla is, hogyő csak azért jár el ugy mint eljár, mert be akarja bizonyítani mindenki előtt, hogy ezen állam kizárólag egy nemzetiségi jellegű állammá nem változtatható át. Oly kegyes volt a ministerelnök ur nekünk szászoknak még vezérszerepet is kölcsönözni a múltból, mikor azt állítá, hogy a magyarok akkor szenvedtek legtöbbet a románoktól, mikor ezek a szászok vezérlete alatt állottak. Mikor volt ez, azt a ministerelnök ur bölcsen elhallgatta. (Egy hang jobbfelöl: 1848-ban Enyeänél!) Én részemről megengedem, hogy vannak közös érdekeik a szászoknak a románokkal és valamennyi nemzetiségekkel, de ilyen vezérséget én nem ismerek. Tiltakozni is fognak ellene valamennyi románok az országban s ha jól hallottam, tiltakozott ellene egy képviselő ur itt e teremben is. Kernelem tehát, hogy a szenvedélyek ezen hajtogatása eredmény nélkül marad. Nem volt szerencsésebb a ministerelnök ur azon beszédében egymásra halmozott schlagereivel, melyet Zay t. képviselő ur beható beszédére tartott. Már azon állítása, hogy a német birodalmi tudósok és érdeklődő körök csakis a szászok suttogásaiból, csakis a „Siebenbürgische Deutscher Tageblatfból és a német birodalmi főtanodákon tanuló szász ifjúság beszélgetéseiből merítik a Magyarországon történtekről tudomásukat, ezen állítása, mondom, egy kissé veszélyes és feltűnő, mert amellett tanúskodik, hogy a német birodalom tudósai, meglehet, tapasztalásuk folytán, nem hajlandók azon helyreigazításoknak és felvilágosításoknak, a melyek nem mondom, de lehet, hogy a rendelkezési alap terhére készültek, inkább hinni, mint maguknak a hivatalos adatoknak. És ha ezen ügy tovább is igy ecseteltetik, mint eddig, akkor igenis beállhat az idő, de ránk nézve sajnos, egy kissé későn, a midőn nemcsak a német birodalomban lesz szó hamis prófétákról, de azokat senki sem fogja keresni a Királyhágón túl. x^zért t. ház, én helytelennek tartom pl. egy oly hirlap ellen, mely a szászok érdekében működik, itt az ország szine előtt szítni a gyűlölséget, de elhallgatni mindazon számos lapokat, melyek naponta sürgetik a magyarosítást és a szászokat azért, mert nem sietnek vele, lemocskolják, legyalázzák és ugy piszkolják, hogy ezt művelt emberek körében nem is lehet idézni. Ép oly helytelennek tartom azon eljárást t. ház, melynél fogva a t. ministerelnök ur a több oldalról is megtámadott jelenlegi közigazgatás megvédésére nem tesz egyebet, mint ráutal a szászoknak régibb időben volt közigazgatására, de elhallgatja azt, hogy e közigazgatás legalább nem volt rosszabb, mint az ország más részében, de főleg elhallgatta azt, hogy mely nemzethez tartoztak azon férfiak, kiknek kezében ugy az erdélyi kormányszéknél, mint az udvari cancelláriánál a kormányhatalom volt. Én egyet értek a t. ministerelnök úrral abban, hogy a Német birodalom bölcs kormánya nem fog akarni ceavatkozni Magyarország ügyeibe — de azt sem fogja megakadályozhatni, hogy azon német tudósok, habár valamennyi szász a világon kézzel-lábbal tiltakoznék is ellene — nem fogják megszerezni maguknak a más országokban és nevezetesen Magyarországban is létező németek viszonyairól a tudomást. Azért nem helyes mindazt, a mi történt és a jövőben történni fog, a szászok rovására irni. De ugy látszik, hogy a t. ministerelnök urnak még szüksége van egy kis zazart vizre. Mert a tegnapi beszédében kirukkoltatta a csángókat, azaz azon lutheránus magyarokat, a kik a brassói egyházkerülethez tartoznak; még pedig gyanúsította a ministerelnök ur a szászokat azzal, hogy a szászok nyelvi tekintetben azokat a magyarokat elnyomják. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz! A szónok közelében: Nem áll!) A t. vallás- és közoktatásügyi minister ur volna hivatva ezt megezáfolni, de hát nem tudom, a collegialitás megengedi-e azt neki, hogy a t. ministerelnök urat megezáfolja. Azért nem marad egyéb hátra, mint hogy azt én tegyem. Nem tagadom, lehettek panaszok a t. ministerelnök ur kezében, tudom én is, hogy voltak olyanok vagyis inkább denunciatiók, azt is tudom, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur is beleavatkozott a dologba és leküldött egy ministeri inquisitort, történtek vizsgálatok, kihallgatások, tétettek jelentések, annyi az irat, hogy egy ember alig birná el azt és mi lett mindennek a vége ? A mint én tudom, ugy áll a dolog, hogy ezek az egyházközségek nem csak belügyeikben használják a magyar nyelvet, hanem beadványaikban és jelentéseikben is. Továbbá ezen magyarajkú hivek, ugy a consistoriummal, mint a válóbiróságokkal magyarul beszélnek, velük a tárgyalásmagyarul folyik és ezen magyarajka hivek a kerületi gyülekezet üléseiben nem csak magyarul beszélhetnek és beszélnek, hanem a napirend, a kérdések és indítványok magyarul is előterjesztetnek és a hozott határozatok magyarul is kimondatnak, a törvényeket, statutomokat magyar nyelven is ki-