Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

210 210. ©rsaágos ülés márczius 17. ISS3. Most a helvét hitvallásúak közül itt van a budapesti nyolez osztályú főgymnasium tíz rendes, két helyettes tanárral, kiknek egyike sem okleveles. A debreczeni nyolez osztályú főgymnásiumban 13 rendes tanár közt egy sincs okleveles, 5 helyettes tanár közt kettő okleveles, három nem. KÍSS Albert Í Oklevél nélkül is vannak jó tanárok. Szathmáry György előadó: Kérem, én a képviselő ur beszédébe nem szólottam bele, Igaz, senkisem mondta, én sem mondtam, hogy az oklevél hiánya egyszersmind jelenti a belső képesség hiányát. Nem, ezen több mint 970 nem okleveles tanár köz^t van sok tehetséges erő, kitűnő erő ; van köztük, a ki egyetemre járt. De ezek csak kivételesek, a rendes szabály az, hogy elvégzik ugy, a hogy a theologiát, egy két évi jogot, vagy végig járják a nyolez osztályt és tanári alkalmazást nyernek. Hát ez oly állapot volna, melyet nekem nem lett volna szabad felemlítenem, mint tárgyi indokolását e javaslat szükségének? És midőn ezt felemlítettem, akad itt oly képviselő, a ki azt mondja, hogy ez rágalom: azt hiszem, ez igazságtalan vád s e vádat tiszteletteljesen visszautasítom. Ott van Kiss Albert t. képviselő nr, felolvasott egy iskolai tankönyvből némely részeket s azt mondotta: ez taníttatik némely gymnásiumokban és pedig állami vezetés alatt állókban. Nem kérdezte senki, hogy hol és ki szerkesztette, ezt megértette minden képviselő, hogy ő bizonyos kíméletet akar gyakorolni. Átértette a czélzást a ki át akarta érteni és azután abbahagyta. Mikor pedig én ezen viszonyokról szóltam, közbevágtak s azt mondották: rágalom. íme méltóztassanak látni, hogy rágalom-e. Említettem némely visszaéléseket s épen ezen padokról felállott, ha jól emlékszem, Turgonyi képviselő ur, a ki azt mondta, elismeri, hogy történnek bizonyos visszaélések. Én sem mondtam többet és nem is akartam egyebet mondani. Helfy képviselő ur e javaslatot eritizálva, többek között azt mondta: milyen abnormis az, hogy a tankerületi igazgatók számát tizenkettőre teszi, egy-egy tankerületi főigazgatóra 3—4—5 megye fog esni, mily óriási terület ez, tessék elképzelni; ha egy adófelügyelőt alkalmaznának ily területre, hogyan felelne meg feladatának. Ez az analógia nagyon sántít, t. ház. Az adófelügyelőnek, & kinek egy megye van kijelölve működési térül, dolga van 2—3—400 községben, ő és helyettese ellátogatnak azokba. De egy tankerületi főigazgatónak nincs dolga minden községgel. Tessék elosztani 12 felé a 179 középiskolát, és meg fogja látni, hogy egy főigazgatóra esik 15 középiskola, tehát nem 100—300—400 iskolával Aan dolga, mert annyi nincs is, hanem összesen 15 iskolával. Igaz, hogy én részemről a mellett voltam és szerettem volna, ha ezeknek a száma épen a tanügy komoly eredményének biztosítása tekintetéből valamivel felemeltetik, mert ellenőrizhet ugyan egy főigazgató 15 középiskolát, de nem merném határozottan állítani, hogy teljes sikerrel és minél kevesebb számú iskola lesz alája rendelve, annál sikeresebben fog működhetni. Másrészről azonban számolnunk kell a pénzügyi tekintetekkel is. (Ugy van! jobbfelől.) Prónay Dezső b. képviselő ur beszédjében elővette a bizottsági jelentést és kicsinylőleg eritizálva kifogásolta, hogy miért említettük mi azt, hogy 179 középiskola 2424 tanárral és 24,000 tanulóval? Hacsak 100 középiskola, csak 1000 tanár és 20,000 tanuló volna is, akkor is elég fontos volna a középiskolai oktatás. Igaz, de mert nem annyi van, hanem több, vájjon azért kevésbé fontos? csak nem kívánja a képviselő ur, hogy a ministeri jelentésnek a felekezetekre vonatkozó valamennyi adatait felsoroljam? Ezzel talán megkönnyítettem volna a képviselő úrra nézve a munkát, de ez nem volt feladatom, csak egy rövid képet kívántam nyújtani az egészről s azt hiszem, e tekintetben nem helytelenül j ártam el. Nagy súlyt látszik helyezni a t. képviselő ur arra, hogy a felekezetek a középiskolai oktatás terén jóval többet fordítanak a középiskolákra, mint az állam. És mit következtet ebből? Azt, hogy az államnak a jogokból is kevesebbet kell magának vindicálnia. Orünwald t. képviselő ur utalt a profán tudományok jelentőségére és utalt e tudományok azon oldalára, mely megállapítja az állam nagymérvű érdekeltségét. Csak azt teszem még hozzá, t. képviselő ur, hogy a felekezeti intézetekben tanuló és ott képzett növendékeknek 9

A° része nem az illető felekezeteknek a szolgálatára fog állni. Azon növendékek majdnem mind az állam számára neveltetnek, (Ugy van! a jobboldalon) azon növendékekből lesz orvos, tanár, állami hivatalnok, törvényhatósági tisztviselő stb. és csak kis 7° a felekezeti intézetek növendékeinek marad a felekezetek szolgálatában: a pap ; s abban a tekintetben, a hol az intézet kizárólagosan a maga számára neveli a középiskolai növendékeket, nem jut eszébe senkinek oda hozzáférni. Bár van példa rá protestáns államokban — Rakovszky István í. képviselőtársam felolvasta az illető német törvénynek egy passusát — hol az állam belenyúl az illető papnöveldék ügyeibe is. De ilyesmit Magyarországon nem akar senki. És midőn az állam érdekeltségéről szólok és meg akarom világítani a befolyás jogosultságát az állam részéről a felekezeti iskolákra, eszembe jut, hogy utal Polyt képviselő ur is arra, miszerint Bluntschli azt mondta, hogy „dieSchuleist Staatsschule." Igen, Bluntschli egy kitűnő párhuzamban,