Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
209. ©magos ülés márczins 16 1883. 201 van, de arról meg vagyok győződve, hogy Kolonics érsek sem volna vele megelégedve. Igenis. Meg vagyok győződve, hogy a felekezeti szellemnek, azon sötét szellemnek, mely a múlt századok éjszakájában lakott, ideje már lejárt. Lehetnek olyanok, kik kételkednek ebben, de én meg vagyok győződve, pedig a jelen idők elég anyagot adnak a gondolkozásra, hogy e szellem már a halálos döfést elszenvedte s habár kitöréseit talán még évtizedekig fogjuk élvezni, ez épen csak a halálküzdelem vonaglása, a kimúlás hörgése, a kés szivében van és sötét barlangjában utóvégre ki kell múlnia. Ha megváltoztak a viszonyok, az erkölcsök, a gondolkozás, ha megváltozott az egész világnézlet, gondolhatjuk-e, hogy a múlt századok törvénye által megalkotott viszonyok állam- és vallásfelekezet között épen semmi módosítást nem tűrnek? Ha a régi időkben nem volt az államnak culturmissiója, mondhatjuk-e, hogy ma sincs. A magyar államnak első sorban épen ez van. Már a népoktatási törvény alkotásakor elmondottam, hogy a közoktatás az egyetlen rész, melyet nekünk a jelen közjogi helyzet nyitva hagyott, hogy nemzeti hivatásunkon munkálhassunk. Mi tehát az én álláspontom? Én elismerem, hogy a közoktatás rendezésére okvetlen szükség van. Azt is elismerem, hogy a közoktatási törvényjavaslatnak vannak helyes intézkedései, melyek semmi jogos érdeket nem sértenek. Ilyennek tartom én a tanárképesítésre vonatkozó pontot. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, inkább feníartom azt a részletes vitára, Hanem ha e törvényjavaslatnak egész intentióját tekintem, akkor kénytelen vagyok magam is azt mondani, hogy e javaslatot a centralisatió merev szelleme s valóságos ellenszenv az autonómia iránt vezeti. Ezt nem felekezeti szempontból értem. A felekezeti autonómiát tisztelnünk kell azért, mert az autonóm működésnek történelmileg fejlődött formája. De épen mert a felekezetekkel szemben már szerzett jogokkal, meggyökerezett viszonyokkal kellett számolni, a minister ur kénytelen, kelletlen megalkudott. Hanem ott, hol e korlát nem állott útjában, nemcsak az állami iskolákra, hanem a községi és magán középiskolákra is durván ráteszi az állami mindenhatóság kezét. Ugy látszik, a t. minister urnak agyában egy pillanatig sem derengett az az eszme, hogy a tanügyi autonómia benső értékkel bírna. Pedig a történelem azt bizonyítja, hogy a nemzeti szellemnek fejlődése és haladása s magának a közoktatásnak folytonos javítása csak ott lehetséges, hol nem a centralisatió merev formái kötik meg az éltető lelket. Az államnak van joga a felügyeletre s azt teljesen értem, ha a kormánybiztos ott lesz ?.z érettségi vizsgán. De nem felesleges túlhajtás és nem veszedelmes beavatkozás-e az, ha a kormánybiztos aláírásától teszik függővé a bizonyítvány KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84X1. KÖTET. érvényességét. Általános panasz a jelen oktatás ellen, hogy nem alkalmazkodik a növendékek individualitásához. Már most kétkedem először abban, hogy a minister találjon elegendő férfiút, a kik a gymnasium valamennyi tárgyában elég szakjártassággal birnak. És ha talál is ilyeneket kormánybiztosul, ennek következménye az lesz, hogy a tanár szabadsága és öncselekvése lesz lehetetlenné téve, a kormánybiztos mindent jobban akar tudni, mint a tanár, mert ez a hivatalos méltósággal együtt jár; és vagy súrlódás, vagy szolgaság jön létre, A minister ur a legsajátságosabb érveket hozta fel a középiskolák egysége ellen. Én a tárgy felett nem akarok vitatkozni, csak bámulni tudom azt az eszmemenetet, a mely az egységes középiskolákat a kastrendszerrel hozza öszszeköttetésbe, de ha a minister ur nem akar egységes középiskolát, annál inkább akar gépies külső uniformitást, pedig egy jó köznevelési törvénynek nem képezheti a czélját, hogy bureaucratiát, kormányzók és kormányzottak közti viszonyt teremtsen, hanem annak ezélja az, hogy paedagogiai közszellemet fejleszszén. Hiába hivatkoznék a ndnister ur rá, hogy megalkudott az autonómia követelményeivel, mert a törvényjavaslatnak értékét nem egyik vagy másik kivételes intézkedésből, elütő részletekből kell megítélni, hanem azon tendentiából, a mely azt tovább fejleszti. Mi lehet ennek hatása? Az, hogy a jelenlegi bajokat fogja súlyosítani, az, a mi a centralisatió hatása: elcsenevészedés, felületes tudás és lelketlenség. Nem akarok e tárgynál hosszabban időzni ama kitűnő beszédek után, a melyeket Ugron Gábor és Bartha Miklós képviselőtársaimtól közoktatási rendszerünk gyászos hatásairól hallottunk: elég, hogy Magyarország közszellemének van egy nagy hibája és ez az, hogy nincs meg ^ a tudományok iránti érdeklődés, mert a növendékek, a kik a tanodákból kikerültek, annyira megunták a tanulást, hogy többet nem vesznek könyvet kezükbe. Es ha a ndnister ur a törvényjavaslat indokolására a qualifieätionális törvényt hozza fel, erre az a válaszom, hogy a qualificatióhoz nemcsak tudás, hanem a felelősség iránti érzék is szükséges. Ez pedig csak azoknál lehet meg, a kik megtanultak gondolkozni és nem gépekké vannak nevelve. Megvallom, én nem voltam mindjárt tisztában, hogy az ily törvény] awslattal szemben, miiyen állást kell"elfoglalni. Magam is meggondoltam, hogy a középtanodai oktatás rendezése Magyarországon feltétlenül szükséges. De mégis csak túlzás volna tisztán azért megszavazni a törvényjavaslatot, hogy a minister tehetetlenségén megkönyörüljünk. A minister azt a nyilatkozatot tette, hogy ha ma nem sikerül a közoktatási törvény megalkotása, azt fogja indítványozni, hogy öt évig ne foglalkozzunk ezen tárgygyal. Ezzel a minister ur bebizonyította, hogy semmi 2G
