Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
209 országos ülés márezins 16. 1SS3. 195 tások, hanem positiv intézkedések által is csorbítva lettek a nem magyar ajkú polgárok jogai. Felsorolta az ide vágó törvények sérelmei részeit Bacon képviselő ur. Ezeken kivül még csak kettőre vagyok bátor figyelmeztetni. Buda és Pest szab. kir. városok egyesítése alkalmával megszüntette a törvényhozás ezen város részére polgárainak azon j'ogát, melyet a nemzetiségi törvény biztosított a j egyzőkőnyvi nyelv választhatására nézve és ezzel számos és mondhatom az intelligentiához tartozó német ajkú polgárnak tetemesen megnehezítette vagy lehetetlenné tette a közügyekben való részvételt. Meglehet, hogy a képviselőházban sokan nem hallották az e feletti panaszt, de higyjék el, hogy voltak és vannak. Még egy másik fontos intézkedést is tett a magyar törvényhozás, a mely hasonlóképen ellentétben van a nemzetiségi törvény szellemével. Ez is oktatási törvény volt és magán viseli azon szellemnek a bélyegét, a melyet visel az előttünk fekvő törvényjavaslat. Akkor mikor a magyar nyelvnek, mint köteles tantárgynak behozataláról volt szó, a mit a törvényhozás oly lelkesedéssel fogadott, kivéve néhány képviselőt, például Grünwald Bélát, ki ámbár a magyarosításnak nagy barátja, még is czélszerütlennek tartotta azt és azért ellenezte az igazság és ezélszerűség szempont) ából,Mocsáry képviselő ur, ki elmondta azt, a mit szerettem volná tőle hallani ezen vita alkalmával is. Elmondotta azon hátsó gondolatokat, a melyek a törvényt elfogadtatják a többséggel. Elmondotta, hogy nincs egyébről szó, mint arról, hogy az állam actiót szándékozik megindítani a magyar nyelv terjesztése végett az államnak hatalmában levő eszközökkel. Elmondta, hogy azon irányt, a mely erre nézve mindenesetre manifestáija magát, ezen actióban igen jól felfogják a nem magyar ajkú nemzeségek is. Felfogja ugyanezt most is Polit képviselő ur, felfogja Román Sándor képviselő ur és felfogják a szászok. Továbbá azt mondta Mocsáry Lajos képviselőtársam, hogy ezen actió nem jelent egyebet, mint szakítást azon politikával, a melyet a nemzetiségi kérdés tárgyában a magyar törvényhozás ez előtt követett, kimondotta itt e házban egy magyar ember, hogy ha a magyar nyelvnek adatnak előjogok, csak annyiban adandók a nemzetiségi törvényben, a mennyiben az államkormány czélszertí vezethetése szempontjából mulhatlanul szükséges. Hát t. ház! Ezeket pedig concedální fogja mindenki; végre csak avval jellemezte a t. képviselőur azon törvényt: „Kikeli mondanom, hogy az őszinteségnek ily hiányát sem a magyar fajhoz, sem az államhoz méltónak nem tartom". Hát t. ház, mindaz, a mi akkor mondatott, áll ma is az előttünk fekvő törvényjavaslatra, bármennyire csűrj ék-csavarják a dolgot. Hisz Ivánka képviselő ur is némileg megfoghatónak találta azon aggodalmat, a melylyel viseltetnek ezen törvényjavaslattal szemben a nem magyar ajkúak. Mert hát t. ház, ezen mesterségesen szított áramlatot látjuk naponként fokozódni, ha kezünkbe vesszük az újságokat, ott kimondatik az intézkedéseknek valódi czélja, hanem látszik opportunusnak azokat a kormányp adj airólvagy akár csak a többség részéről nyíltan bevallani vagy ha — s azt megengedem — ezen aspirátiók nem léteznek egyes kormányférfiaknál, a mint megvagyok győződve, nem létezik az igen t. közoktatási minister urnái és talán az igen t. kormányelnöknél sem. Hát t. ház, azoknak, kik mindig arra hivatkoznak, hogy más államokban minő sorsuk van azon nemzetiségeknek, melyek nem az államot képző suprematiát biró nemzetiségekhez tartoznak, csak annyit lehet mondani, hogy különböző dolgokat összehasonlítani nem lehet. Ha egyáltalában analógiát akarunk vonni, kettőt lehet vonni, ha eltekintünk Törökország- és Muszkaországtól: Svájczczal, Észak-Amerikával. Polit Mihály.: Belgiummal! Steinacker Ödön: Esetleg Belgiummal is. Svájezban t. ház, van három nemzetiség, egyik sem gravitál kifelé, daczára annak, hogy culturailag mindegyik faj ragaszkodik a szomszédországhoz. De azért a svájcziakban oly erős ragaszkokodás van az állameszméhez, mint bármely más egységes nemzetben. Hát t. ház, az elmondottak után ne tagadja azt Zsilinszky képviselő ur, hogy nálunk nem léteznek és nem léteztek soha törekvések a fajuralom létrehozására. Én nem egy nemzetiség nevében beszélek. Én tényeket említettem fel és ugy hiszem, tárgyilagosan; talán azt fogják mondani — és azt elfogadom — doctrinair szempontból, de sine ka et studio. Hát t. ház, a nemzetiségi kérdés nem vesztett fontosságából 1848, 1861, 1868 óta, strucz-madár politika, vagy egyáltalán nézetem szerint nem is politika, a mely ezen létező kérdéssel nem akar foglalkozni, a mely ezen kérdést nem létezőnek tekinti és a törvényhozásban, kormányzásban körülbelül ugy jár el, mint ha egy fajhoz tartoznának ezen haza minden polgárai. T. ház! Nem történik az, a mire intette Deák Ferencz annak idejében magyar testvéreit: ,,Kedveltessék meg a hazát a nemzetiségekkel." Vájj on a nemzetiségek minden sérelme, mely vagy itt a házban, vagy az újságokban felhozatik, mind alapos-e, nem tudom, nem állítom, de hogy sok tekintetben, nagyban és egészben vannak okaik panaszra, tagadni nem lehet, Azon assimilálási politika, mely őket fenyegeti, kifejezést nyer az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. Hisz még az igen t. közoktatási minister ur is, a kit mint európai gondolkozású magas itélő képességgel biró férfiút ismerek, a ki annak idejében szintén a Deák és Eötvös-féle nézeteket vallotta, de végre mindent, a mit ő is mondott, nem citálhatok, (Közbeszólás a szélső baloldalon: Kár!) maga is elhagyta magát 25*
