Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

12 2Ü3. országos ülés márczias 9. ISS3. pedig azok nemcsak gyanúsak, hanem ugy lép fel bennük a baj, hogy az többé nem gyógyítható palliativ eszközökkel, akkor alkalmazni kell azt, hogy: „ Quod medicina non sanat, sanat ferrum, quod ferrum non sanat, ignis sanat". (Zajos helyeslés, tetszés a szélső balon.) Én,t. ház, ezen elvtől vezéreltetve, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Nem fogadhatom el annál kevésbé, mert a t. ministerelnök ur utalt arra, hogy részletes módosítások lehetségesek ugyan, de a javaslat lényegét fenn kell tartani. Nem tudom mit értett a lényeg alatt. En a lényeg alatt értem az állami mindenhatóságnak azt a szellemét, mely e javaslatot jellegzi, azt a szellemet, melyet én hazai fennálló törvényeinkkel homlokegyenest ellenkezőnek tartok. (Helyeslés a szélső balon.) Minthogy tehát az alaptörvénybe ütközik és a felekezetekre nézve is sérelmes; továbbá, minthogy meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslat a közoktatásügy terén semmiféle czélszerű haladást didacticai, paedagogiai szempontból nem involvál, minthogy az nem egyéb, mint a királyi katholikns, illetőleg a minister közvetlen hatósága alatt álló intézetekre nézve fenálló status quo fentartása és részben a többi tanintézetekre való kiterjesztése is, minthogy tehát a törvényjavaslat e tekintetben semmi haladást sem jelent, a magyarosodás terén pedig attól sikert, oly sikert, minőt én óhajtok, nem várhatok: mindezeknél fogva a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, (Helyeslés a szélső balon) ha pedig az mégis elfogadtatnék, fentartom magamnak, hogy a részletes vitánál módosításokat tehessek. Van szerencsém egyszersmind több képviselődtársammal együtt, — tiznél többen vannak, tehát esetleg zárszlóval is élhetek — egy határozati javaslatot benyújtani. (Hosszas élénk éljenzés a szélső balon.) Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot): A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi ministert, tegye tanulmány tárgyává, hogy az ország erdélyi részeiben hol volna legczélszerűbb még két, esetleg három állami középtanodának felállítása; egyszersmind utasítja arra is, hogy már az 1884-ik évi költségvetésbe iktassa be ez intézetek felállítására szükséges összeget. Beadják: b. Prónay Dezső, Kiss Albert, Thaly Kálmán, b. Prónay Gábor, Lükő Géza, Siskovics Tamás, Máriássy Aladár, Suszterics Ignácz, Hermán Ottó, Sembery István, Bartha Miklós, Incze József, Szentiványi Árpád. Csiky Kálmán: T. képviselőház! Azon megtámadások, melyeknek e nagyfontosságú törvényjavaslat kivan téve, három külön csoportba sorozhatok. Megtámadtatott nevezetesen didacticai, autonóm felekezeti és nemzeti szempontokból. Kiválókig amaz első szempontot hangsúlyozza a közoktatási bizottság kisebbségének különvéleménye. A második szempontra helyezkedett az ágostai evangelicusok egyetemes gyűlése bizottságának a törvényhozás elé terjesztett emlékirata s ehhez csatlakoznak azon tisztelt képviselő urak, kik ugyanazon álláspontról, a protestáns önkormányzat álláspontjáról kifogásolják vagy ellenzik e törvényjavaslatot. Végre a nemzetiségi szempont érvényesül az erdélyi ágostai evangelicus egyház, azaz a szászok országos consistoriuma által a képviselőházhoz intézett s nekünk is kiosztott kérvényében és emlékiratában; valamint azon t. képviselő urak beszédeiben, kik ugyanezen emlékirat szellemében tartott fölszólalásaikkal vettek részt a vitában. Sorban fogok e három csoport alá tartozó támadó érvekkel foglalkozni, hogy ez által indokoljam szavazatomat, melylyel e törvényjavaslat általánosságban való elfogadásához örömmel járulok. A közoktatási bizottság kisebbségének külön véleményével röviden végezhetek; nem azért mintha a benne foglalt állításokat — bármennyire ellenkeznek is különben meggyőződésemmel — teljes figyelemre méltóknak nem tartanám; hanem azért, mert az részben felekezeti szempontokra támaszkodván, a mit arra vonatkozólag mondani fogok más helyen, erre is tartozik; részben pedig azért, mert abban oly didacticai kérdések vannak fölvetve, melyekre valószínűleg lesz alkalmam a részletes vitában tenni meg észrevételeimet. Szorítkozhatom tehát röviden e czím alatt a kisebbségi vélemény előadójának, Hermán Ottó t. képviselő urnak beszédére s arra is egész általánosságban; mert részleteivel valóban nagyon nehéz volna egy parlamenti beszéd keretében foglalkozni. Én teljesen méltánylom azt a nehézséget, melylyel a t. képviselő urnak feladatában meg kellett küzdeni. Nem csoda, hogy a feladat — általam szívesen elismert szellemessége daczára is •— csak nagyon csekély mértékben sikerült. 0 a legradicálisabb elvek embere, hogy is békíthetné ki saját meggyőződésével az orthodox protestáns álláspont kívánalmait ?! E kibékíthetlen ellentétek teszik fejtegetéseit olyanná, a mi nekem, ki régi magyar jogi dolgokkal foglalkozom, Kitonich ismert jogi munkájának czímét juttatta eszembe: „Centuria certarum dubietatum et contrarietatum". Valóban az ő fejtegetései a kétes értelmííségek és ellentétek tömegéből állottak. Akarni a legtúlzóbb rendszabályok létesítését a közoktatásügy terén: de visszadöbbenni csak érintéséről is annak, a mi régi jogokat illet; felekezet nélküli álláspontra helyezkedni; de a felekezeti autonómia épségben maradásához mereven ragaszkodni, ez valóban összeférhetlen egy ember meggyőződésében; s másból nem is magyarázható meg, mint abból, hogy egy sajnos körülménynél, a kü-