Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

152 208. országos ülég márczius 15. 1883. Én, t. ház, már 10 nap óta, azaz mióta a szőnyegen lévő középtanodák iránti törvényjavaslat tárgyaltatik, a t. ház előtt — folytonosan — kevés tisztelt képviselőtársaim kivételével, a szász képviselőtársaim kivételével — hallottam a szász képviselők ellen, azon súlyos váddali gyanúsítást hangoztatni, hogy a szászok nem lennének a magyar államiság eszméjétől lelkesen áthatva s hogy igy a magyar államnak ellenségei lennének. Midőn ezen merőben indokolatlan terhes gyanúsításokat komolyan ezennel visszautasítom, legyen szabad nekem a magyar államiság eszméjét egy kissé apróra vivén, azt tüzetesen és a tárgyhoz illő komolysággal megtekintvén, az iránt szerény nézetemnek, a t. ház engedelmével kifejezést adni. Ugyanis én a magyar államiság eszméje alatt értem a politikai, osztatlan, egységes magyar nemzetnek testesülését. Ennek bebizonyítására hivatkozom az 1868: XLIV. törvény czikkre, melynek eleje igy szól : „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiségéhez tartozzék is, egyenjogú tagjai". Ezen osztatlan magyar nemzet magában foglalja Magyarország összes honpolgárait minden nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Az oszthatatlan egységes politikai magyar nemzet fogalma alatt tehát több nemzetiségek, n. m. magyarok, tótok, szerbek, románok, németek illetőleg szászok és horvátok foglaltatnak, melyek valamint azoknak egyes tagjai, mint honpolgárok egymással szemben egyenjogúak s képezik a magyar államot, melynek hivatalos nyelve a magyar nyelv. Ezen különböző nemzetiségeknek mindeniknek megvan a maga saját anyanyelve, a mely nekiek törvényszerűleg biztosítva van s azt iskoláikban szabad tetszésük szerint míveltetik s fejleszthetik, a nélkül, hogy abba meggátoltathatnának. A hivatalos magyar nyelv csakis azért és annyiban emeltetett a törvény tiszta szava szerint, melyet szintén lesz szerencsém felolvasni (Olvassa): „Minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik"—1868: XLIV. t.-cz. — és nyilváníttatott a magyar állam nyelvének, a mennyiben azt az ország egysége a kormányzat és a közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. Hogy ha már ez áll s minthogy törvény van arról, állani is kell, akkor az általam egyébaránt igen tisztelt magyar nemzetiség s annak igen tisztelt tagjai — jogosan nem állíthatják, hogy a magyar nemzet alatt csakis a magyar nemzetiség értetik és hogy csakis a magyar nemzetiség sajátította el magának a magyar államiság eszméjét, mert a magyar nemzetiség nem képezi egyedül az egész politikai oszthatatlan egység és magyar nemzetet, hanem csakis annak egy részét, illetőleg Vs részét az egésznek, mig a többi nemzetiségek az egésznek f

3 részét teszik; tehát a közös haza polgárainak 7

3-ada magyarosítására annyival kevésbé van feljogosítva, mivel az állam, illetőleg a hivatalos magyar nyelv, a nem magyarajka nemzetiségű iskolákra, az 1868: XLIV. törvényczikkbe nincs kiterjesztve s az által a nemzetiségi jogok sarkalatos sértést szenvednének. — Semmi esetre pedig el nem ismerhetem a magyarosításra való jogosultságát a geneticus magyaroknak, hogy ők nyelvöket a hazába lakó különböző nemzetiségeknek feltolják és hogy ezeket egyfelől ányanyelvök fejlesztése, másfelől a középiskolai növendékeket a magasabb általános míveltséghez juttathassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészíthesse, gátot vethessen, vagy megakadályozhassa az által, annyival kevesebbé pedig, mivel a magyar nyelv mint államnyelv a fennebb idézett 1868: XLIV. t.-cz. tartalma szerint, csakis a hivatalos cselekmények elintézésére, legyenek azok akár a kormányzati, akár közigazgatási, akár pedig igazságkiszolgáltatás iránti munkálatokra, lett kizárólagosan feljogosítva, egyéb dolgokra pedig absolute semminemű kiváltságra feljogosítva nem levén és ha mégis a nem magyar ajkú középiskolákba, mint tannyelv behozatnék, vagy elhatároztatnék, hogy ezekben az iskolákban a magyar nyelv és az irodalom történelme magyar nyelven tanittassék s az érettségi vizsgát a növendékek ezen tanokból magyarul tegyék le és végre, hogy a középiskolai nem magyarajkú tanárjelölt, ha külföldi egyetemeken három évig a szükséges tudományokat tanulta s azokat magának a lehetőségig elsajította, az a 4. évet mindenesetre a két belföldi egyetemek egyikénél tölteni és a tudományos előadásokat hallgatni s annak utána az elsajátított tudományokból vizsgát magyar nyelven tartozzék a belföldi egyetemi bizottság előtt letenni, az t. ház, őszintén megvallva, a nem magyarajkú nemzetiségekkel szemben sem nem jogos, sem nem méltányos, hanem az 1868. évi XLIV. t.-cz. a nemzetiségi egyenjogúság iránti szentesített törvénybe ütközik, azt nem csak félre löki, hanem egyszersmind Erdély és Magyarország között 1848-ban az unió iránt minden tényezők hozzájárul-