Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
207. országos ülés márczins 14. Í883L 135 tapasztalatok alapján van szerkesztve. Hanem a tapasztalatok — ngy látszik — nem arra valók, hogy belőlük a kormány tanúságot merítsen. Pedig nem mondhatjuk, hogy a minister úrban nem volna meg a hajlandóság az idegen minták utánzására. Csakhogy ugy látszik, hogy e mintának németnek kell lenni, (Ugy van! szélső balfelöl) mert a tankönyvgyártó cultusministeri irodákban még mindig hisznek a német nemzet civilisatorius hivatásában. A középiskolázási javaslat lényege is német mintákból van másolva. Abifurcatió épen ugy, mint a nyolcz osztályú keretrendszer. Szerencsétlen gondolat mind a kettő. Az elsőről, azok után, miket Hermán Ottó barátom mondott, nekem kevés mondani valóm van. Midőn a javaslat elzárja az egyetem kapuját a reáliskolát végzett tanulótól, de ugyanazon tanuló előtt megnyitja, ha pótvizsgálatot teszen a latin nyelvből : akkor kimondotta, hogy a reáliskola és gymnasium között, a dolog érdemére nézve, különbség nincs. Ilyen formán minek való a dolgot complieální? Ha pedig megvan a különbség, nézetem szerint oda kell törekednünk, hogy azt megszüntessük. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Kétségtelen, hogy a humán tárgyak legalkalmasabbak a növendék ethieai érzékét kifejteni; viszont az is igaz, hogy a természet nagy organismusának ismerete adja kezünkbe a kulcsot azon küzdelem jelentőségének fölismeréséhez, melyet az emberi haladás a természet irányában folytat. De épen ezért nekünk egyesíteni kell a két irányt, mert egész embert csak a kettő együtt nevelhet. (Tetszés.) Az egyik irány csak abstraet lényeket növel, kik kívül állanak az életen. Ezek csak árra jók, hogy szaporítsák a tudákos töprenkedők seregét. Ám a való élet nem a tudásban nyilvánul, hanem a cselekvésben. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A másik irány csupán gyakorlati embert növel, kiben a geometricus vonalak számtani arányai háttérbe szorítják a természet jogait s kiaszalják a kedélyből az eszményi világot. (Tetszés a szélső baloldalon.) A minister ur azt mondta, hogy e két irány egyesítése már túlhaladott álláspont. De én hivatkozom azon memorandumra, melyet 1875-ben a műegyetemi tanárok nyújtottak be a minister úrhoz ; hivatkozom a szegedi reáliskolai tanári karnak 1881-ben tett kijelentésére, melyben kimutatják, hogy 4 év alatt a reáliskolai tanulók száma 8 ezerről 5 ezerre apadt; hivatkozom Poroszország, Szászország, Bajorország és Baden példáira, hol a különbség megszüntetése végett az elsőrendű reáliskolába bevitték a latin nyelvet; hivatkozom Angliára, hol a bifurcatióról nem tudnak semmit; és végre hivatkozom az oktatás feladatára, melynek más érdeke nem lehet, mint kifejteni egy és ugyanazon növendékben az erkölcsöt is aclassicai irány által és a cselekvést is a reálirány által: (Ugy van! a szélső baloldalon) és azt mondom, hogy a két irány egyesítése nem túlhaladott álláspont, hanem égető napikérdése a közoktatásügynek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A másik pont, a mire megjegyzést kívánok tenni, a 8 osztályú keretrendszer, ugy a miként azt Thun minister ide hozta s miként az, igen kevés változtatással mais fönnáll. (Halljuk! f Halljuk!) Ez a rendszer t. ház, német termék. Ők találták föl, ők léptették életbe, az ő caraeterökből nőtte ki magát, miként metaphisicájuk, melynek ködbe vesző tudománya igen jó lehet rájuk nézve, de melynek becsét rajtuk kivül más halandó nem igen tudja méltányolni. Hát lehetséges, hogy a gyinnasialis keretrendszer is igen alkalmasnak bizonyult Németországban. Van okunk ezt feltételezni azon nagy nemzeti sikerek után, melyeket e nép a közelebbi időből fölmutatni tud. De mit tudunk mi fölmutatni t. ház azon 30 év nyomán, mióta e német minta szerint formáltatik az ifjúság? Közönyösséget a közdolgok iránt, mértéktelen utilitarismust, blazírt kedélyeket, elpetyhüdt közéletet, a középszerűség uralmát minden téren, sterilitást az alkotásokban, embereket hit és eszmények nélkül, (Helyeslés a szélső baloldalon) telve ferde világnézetekkel és jogosulatlan ambitiókkal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mintázó körök által lenézett 48 előtti rendszer — mely a 6 évi anyaggyűjtést az úgynevezett phylosophiai tanévekben feldolgozta — minden fogyatkozásai mellett is tudott nagy alakokat, nagy erkölcsöket termelni. (Ugy van! a szélső balon.) De a mai rendszer, mely nem tesz 8 évig egyebet, mint eritica nélkül anyagot anyagra halmoz, csak tömeget termel. Tömeget, melyből hiányzik a meggyőződés ereje s az egyéni érték önbizalma s mely ennek folytán nem cselekszik, csak mozog; nem alkot, csak másol: nem talpon áll, hanem a földön csúszik. Jól tudom, hogy ez nem egészen az iskola műve, de azt is tudom, minő nagy része van ebben az iskolának. (Tetszés-nyilatkozatok a szélső baloldalon.) Méltóztassanak csak megfontolni, hogy mi történik a növendék kedélyével 10 éves korától 18-ig? Az átlag nevelésnek tömegrendszere lesikárolj akaratnak mindazon vonásait, melyekből az egyéni caracter domborodnék ki, a sokat akarás megteremti a tantárgyak túlhalmozását s ez által örökös kapkodásra utalja a tanulót, hogy idejekorán tanuljon meg felületesnek lenni a tudásban (Igaz! Igaz!) s alkalmazkodónak lenni az erkölcsökben. (Ugyvan!) Ez a rendszer, mely mindig uniformiroz a nélkül, hogy időt adna a növendék hajlamainak kiforrásához, nem embert növel önálló gondolkodással és egyéni indulatokkal, hanem figurát, mely megtanult egy bizonyos chablon szerint mozogni, egy másik chablon szerint gondolkozni, egy harmadik chablon szerint érezni. Mihelyt ott hagyja az iskolát s a chablon merev formái helyett az élet hullámzó és változatos követe-
