Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
207. wszájos ülés márczius 14. 1883. 125 államnak legsarkalatosabb jogai felett Bécscsel folytonosan alkudozik, (Ugy van! a szélső balfelöl) csakhogy ebben az alkuban mindig ő az okosabb; no már a mennyiben mindig ő enged. (Élénk tetszés a szélső balfélől.) Hogy ily kormánynak a kezébe a nemzet ifjúságának és vele együtt a nemzetnek jövőjét oly centralisticus módon tegyem le, mint a törvényjavaslat czélja: én ezt tenni, megvallom, nem merészlem. (Helyeslés a szélső balon.) Igaz, hogy a törvényjavaslatnak szerzője igyekezett ezen centralisticus irányzatot lehetőleg eltitkolni, mert ennek nem a minister ur a szerzője, ő ezt csak adoptálta. Mi vártunk nagy reménnyel, hogy jön a tavasz és kapjuk a tavasz első virágát, hogy választóinknak haza vihessük húsvéti ajándékul. És ha volt is egykor rózsa e törvényjavaslat csokrában, letépte azt azon alkuvó kéz, a melyről Kovács Albert szólott. Megmaradt a szár és a mi azon terem : a tövis és megmaradt mind az t. minister ur, a mi a törvényjavaslatban a centralisatióra nézve foglaltatik és a melyet szedegetett a növényvilág azon osztályából, a melyet a növénytanban „ lopva nőszők* osztályának neveznek. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) No, t. ház, én nem csodálom ha Göndöcs Benedek szerint az anya, vagyis az egyház nem nagy ürömmel bizza leányát, az iskolát ily közoktatási minister kezére. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) De nem csak állítok, hanem bizonyítok is. (Halljuk! Halljuk!) A 8. §-ban az van mondva, hogy a felekezetek által fentartott tan intézeteknél a köteles tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő végczélt és az ezen tantárgyakból tanítandó ismeretek mértékét időről időre a vallás- és közoktatásügyi minister állapítja meg. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Igen, csakhogy a felekezetek meghallgatásával. Kiss Albert: Bocsánatot kérek a minister úrtól, de felolvastam, hogy három évvel ezelőtt a minister ur azt jelentette ki, hogy a hitfelekezetek iskolai önkormányzatát nem megszorítani, hanem minden más felekezettel, sőt még magánosokkal is megosztani lehet a törvényhozás feladata. Ugyan kérem a minister urat, legyen szives nekem őszintén megmondani, hogy ha teljes önkényére lesz bízva Magyarország középiskolai oktatásának nemcsak végczélját, de mértékét, ha mindjárt a felekezeti hatóságok meghallgatásával, meghatározni: hol van a mi jogunk? {Valaki közbeszól: Ámen!) Majd eljő t. képviselő ur, az ámen is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi fog akkor jogainkból maradni, ha a minister az általa meghatározott végezel és mértéket alkalmazza s a végett az érettségi vizsgálatra a 22. §. értelmében küldi ki biztosát, még pedig a t. ház által ismert azon teljhatalommal, hogy necsak az írásbeli dolgoza tokát vizsgálja meg, hogy necsak a vizsgálaton lehessen jelen és tegyen kérdéseket, hanem részt vehessen magában a ealculusokat osztó bizottságban is és aláírja a bizonyítványokat, a melyeknek állami érvényessége ezen aláírástól függ. Mi, t. minister ur ezen biztosokat két évszázad küzdelmei közt sohasem bocsátottuk be, Magyarország protestáns iskoláikba, (ügy van! a szélső balon) miért mondja hát a minister ur, hogy az 1790/91-iki törvényeket akarja fentartani ? Méltóztassék inkább őszintén bevallani, hogy minden ily sarkalatos törvényeinkből tabula-rasat csinál, dictálja, a mi neki tetszik és ráirja, a mit akar. Ezt értem és ha nem helyesleném is, elismerném, hogy határozott ezél és akarat. — De mostani eljárását, méltó nevén nevezni nem akarom. Azonban én ezen 22. §. hosszabb bírálatába nem boesátkozom, nem pedig azért, mert ugy a hírlapokban, mint a ház folyosóján és a magán beszédekben az hangzik, hogy ez azon szakasz, melyre vonatkozólag lényeges módosítások vannak kilátásba helyezve. Elvárom hát azon lényeges módosításokat s majd a részletes vitában fogom elmondani azt, a mit szükségesnek tartok. Hanem áttérek a 24. §-ra, mert ezen törvényjavaslatnak e 24. §-a a legvészthozóbb és mégis mily csodálatos t. ház, ezen 24. §. még eddig a házban kellőleg nem méltányoltatott. Ezen 24. §. pedig az, a melynek 4. kikezdése szándékoltatik azon igért lényeges módosítás gyanánt, a biztosnak jogkörére nézve, a 22. §. dl) pontja helyett beiktatni. Pedig merem állítani, hogy ezen 24. §. 4. pontja sokkal rosszabb a 22. §. d) pontjánál, mert ez sem a joggal, sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sőt többet mondok és beigazolom, hogy a józan észszel sem egyeztethető össze. Azt mondja, t. ház, ezen 4. kikezdés: „A vallás- és közoktatásügyi minister által a 22. §. szerint kiküldött biztos megtagadja az érettségi vizsgálatról szóló bizonyítvány aláírását, ha meggyőződött arról, hogy a törvény intézkedései és a minister által megállapított vizsgálati utasítás meg nem tartattak.* Az a hírhedt kedvezményként! módosítás abban különbözik ettől a ponttól, méltóztassanak csak a szöveget megtekinteni, hogy ez a passus a 22. §. d) pontja helyett át vétetik nem az elején, hanem a közepén ezen szóval: „ha meggyőződik" kezdődik s igy csak szótanilag lesz módosítva. De kérdem a t. minister úrtól, miféle „vizsgálati utasítás" lesz az, a miről itt szó van? Hol van a törvényben megmagyarázva,milyen lesz az az utasítás? mi lesz annak a czélja? milyen lesz az iránya? Azt hiszem, hogy a tanárok részére adandó vizsgálati utasítás lesz az, mely megszabja majd, hogy mi módon kell azon tanároknak a vizsgát vezetni. Más czélja nem lehet! És ha igy van,
