Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

1 |Q 2W. omágog ülés márczins 13. 1S88. vizsga is franezia nyelven tétetik le és még azokban az izgalmas napokban, mikor 1870-ban a németeket kiűzték Parisból, nem jutott eszébe egy németnek vagy porosznak sem azt kívánni, hogy ezen iskolák bezárassanak vagy megszorittassanak. De menjünk tovább, hogy vannak a viszonyok Posenben; önök rendesen a poseni viszonyokra hivatkoznak. Nézzünk szemébe ennek. Posenben az állami iskolákban minden középiskolai tanárnak tudnia kell a német nyelven kivül a lengyel nyelvet és az állami iskolák négy alsó osztályában az előadási nyelv kizárólag a lengyel. A ki kételkedik, méltóztassék megnézni Schmidt encyelopediáját, ott megtalálja, hogy a felső gymnasiumban a nyelv azután vegyes, egyes tantárgyak adatnak elő németül, de mások lengyelül; például a lengyel nyelv egész az éretségi vizsgáig, azután a mathesis, a természettan, a természetrajz, a fran( zia és görög nyelv lengyelül adatnak elő, csupán a többi tárgyak németül. Ne méltóztassék tehát tüntetni akarni a porosz türelmetlenséggel a poseniek ellen. Azt hiszem, hogy lejárta magát ezen önök által minduntalan feltálalt összehasonlítás, a melyről azt lehet mondani: ignotos fallit, notis est derisui. De szóljunk egy másik államról, Muszkaországról. (Halljuk!) Én hiszem, hogy képes leszek bebizonyítani, hogy ott is szabadelvűbben járnak el azokkal, a kik nem beszélik az állam nyelvét. (Halljuk!) Vegyük Curlandot és Liflandot. Itt fennáll három állami intézet mellett 12 intézet, mely a rendek által tartatik fenn. Ezen 12 intézetben az előadási nyelv kizárólag nem az állam nyelve, hanem a német nyelv. Thaly Kálmán: Tartományi autonómiájuk van! Zay Adolf: Mondom, ezen 12 intézetben az előadási nyelv, az érettségi vizsga nyelve, sőt — s erre ügyeimeztetem önöket — magának a tanárképesítő vizsgának a nyelve tisztán német. Én tehát ai-ra kérhetném fel a t. urakat, tegyenek egyszer túl a muszka szabadelvűségen, legyenek szabadelvüebbek, mint a muszkák. T. ház! Mégis szükségesnek tartotta Hermán Ottó t. képviselőtársam reánk azt a vádat szórni, hogy mi itten nem Magyarország képviselői, hanem a német Schulverein ágensei vagyunk. Hát én a t. képviselőtársamnak és elvtársainak nem akarom azt mondani, hogy ők itten nem Magyarország képviselői, hanem Kossuth Lajosnak ágensei; ámbár azt hiszem sokkal bensőbb azon összeköttetés, a mely önök és Kossuth a nagy száműzött és alkotmányos királyunk nagy ellensége közt fennáll, mint a mely köztünk és a Schulverein közt áli fenn. Mi a mi függetlenségünket, a bírálatunk és akaratunk szabadságát a Schulvereinnal szemben ép ugy megóvjuk, mint önökkel szemben. De különösen Hermán Ottóval szemben nem akarom a vádat visszaadni avval, hogy azt mondjam reá, hiszen ő itt nem magyar képviselő, hanem az internationalis socialistáknak egyik fobajnoka. Pedig tudjuk, hogy vannak neki is socialisticus velleitásai; tudjuk, hogy van neki hajlama ezen doetrinát az elmélet teréről levinni az utczák porába, de még sem vádolom azzal, hogy ezt nem tenné mint magyar ember és képviselő, nem mondom reá, hogy ezt mint az internationalis szövetség ágense teszi. Én nem akarok gyanúsítani senkit, még Hermán Ottó urat sem. T. képviselőház! (Halljuk!) Nekem még csak Berzeviczy és Hoffman t. képviselőtársaim beszédére (Nagy zaj) van egynehány megjegyzésem. (Zaj. Felkiáltások: Eláll! Eláll! Halljuk!) Berzeviczy t. képviselőtársam, aki már régebben a félhivatalos lapok hasábjain szította a tüzet, beszéde végén a t. függetlenségi pártot azzal bujtotta fel, hogy kelletlen, gyanús szövetkezettel szállt ki a harcz terére. Hát Berzeviczy ur, a kinek érdekében állott ellenünk gyűlöletes hangulatot teremteni, a hangulat gyártásáról tovább is gondoskodott azzal, hogy itt külföldi lapokat olvasott fel. Különben mégis el kell ismernem, hogy ő'elég méltányossággal birt, hogy felmentsen bennünket attól a vádtól, hogy azon hangulatot, és azon czikkeket, a melyekre hivatkozott, mi gyártottuk. O maga constatálta, hogy nem mi vagyunk az okozói, de aztán az ő szemrehányása ésjvádj a velünk szemben az, hogy mi helyeselünk tüntetéseket, czikkeket, a melyek sértik hazánk és a magyar nemzet becsületét. Körülbelül igy fejezte ki magát a képviselő ür. Hogy azon viszonyokról, melyek itt léteznek, azon törvényhozási tervekről és tényekről, melyek napvilágra kerülnek, a külföldiek véleményt mondjanak, azt meggátolni nincs hatalmunkban, de nem is akarjuk gátolni. De ha azon nézetek és bírálatok, melyek ezúttal létrejöttek és terjesztetnek külföldön, olyanok, hogy valóban nem dicséretet, nem elismerést tartalmaznak Magyarország ügyeinek vezetésére nézve, azt nem sajnálja senki jobban mint mi. Higyjék el, hogy mi büszkék volnánk, hogy még a külföld is csupa dicséretet szórhatna önökre. Ha pedig a külföld Ítélete és bírálata nem hangzik elismerőleg, sőt ha elitéi bizonyos irányokat és bizonyos terveket, akkor rám is fájdalmas, kellemetlen benyomást tesz, ha ezen elitélő bírálat oly formában történnék, mely nemcsak magát a tárgyat és a hibás személyt itéli el, hanem egyúttal az állammal és nemzettel szemben egy oly hangulatba esik, mely nem épe n a rokonszenv és elismerésnek a hangja. Ha ilyenek történnek, vagy történnének — mert concret példát még sem hozott fel Berzeviczy