Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

108 206. országos ülés márczia-s 13. IS83 szászok irtóznak mindattól, a mi állam és a mi magyar. Honnan méltóztatik tudni ezt a ministerelnök ur ? Én nem tudom. Csak azt tudom, hogy a szászok irtóznak a rósz közigazgatástól, irtóznak a corruptiótól, irtóznak az üldöztetéstől, melyeket a ministerelnök ur a maga közigazgatása által nálunk rendszeresített. A ház fiatal hőseinek példája szerint minden állami tisztviselő kötelességének és érdemnek tartja üldözni a szászokat, mint önök üldözték itt e házban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Hát hogy bizonyos elkeseredés volt és van a Királyföldön, azt nem tagadom, az igaz, de ki az oka? De hogy eltekintve a jelenleg dicsőségesen uralkodó t. kormánytól, az állammal szemben távolról sem érzett gyűlöletet a szász nép, azt már olvashatta volna a ministerelnök ur a brassói választókerületek egy 1878. évi enuntiatiójából, hol a négy brassói választókerület kijelentette, hogy ők, mint szászok egyáltalában csakis a magyar állam keretében és a magyar alkotmány továbbfejlesztése utján látják és keresik üdvüket és jövőjüket. És továbbá t. ház, nem ellenkezőjét tanusítottam-e annak, hogy gyűlölséget táplálnánk szemben mindazzal, a mi magyar, nem emeltem-e ki magam egész nyíltsággal, hogy szükségesnek tartom a magyar nyelv tudását s felemlítettem, hogy mit tett erre nézve egyházi főhatóságunk s mit tettek középiskoláink ? Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy tavaly, mikor már egy kissé fel voltak ingerülve a kedélyek, mikor már önöknél a legnagyobb nemzeti türelmetlenség állott elő, mit határozott Brassóban az én választókerületem közönsége. Felolvasom. (Olvassa.) „Meg vagyunk győződve, hogy a szellemek mai zavarát és a kedélyek mai felháborodását, a nemzetiségi türelmetlenség kitörő ehaosát majd ismét keresztül fogja törni a fényes napsugara azon statusférfiui belátásnakjózanságnak és loyalitásnak, mely Magyarországot megalkotta és számos visszaesés daczára mindig újjá összealkotta és fentartotta. De addig is és mindenkor meg akarjuk óvni e haza minden nemzetének s különösen a magyar vezérnemzetnek azon testvéri őszinte jóakaratot, mely bennünket e hétszáz évi munka- és fegyvertársainkkal örömben és bánatban összeforrasztott e drága hazában.* Én azt hiszem, hogy ezek nem a gyűlölség hangjai s azt kívánnám, hogy győződjenek meg önök is, hogy a t. minister urnak ez iránti feltevése egészen alaptalan. De t. ház, két minister vezérlete alatt megtámadott bennünket egy egész hadserege a lovagias vitézeknek. Legyen szabad ezek közül legelőször végzenem Orbán Balázs képviselő úrral. (Élénk derültség.) Az ő epés, ugy a történeti igazságok iránti közömbössége, mint fajgyűlöletről tanúskodó megjegyzéseire egyetlen válasz az, hogy neki, bocsássa meg, választ nem adok. Mert bárnüt tapasztaltam eddig a magyar állam és nemzet részéről, mégis azt vélem, méltánytalanságot követnék el, ha feltenném, hogy az Orbán Balázs-féle statusférfiui világnézet valaha irányadó lehet Magyarországon. Mindaddig, méltóztassék megbocsátani, választ nem adok neki. (Zaj.) Szalay Imre : Öt percznyi szünetet kérek! Zay Adolf: Nem is akarok polémiába bocsátkozni b. Prónay Dezső t. képviselő úrral, bár az ő sajátságosan finom, előkelő modora erre kellemes inductiót adott. De sokkal fontosabb a tárgy, mint hogy itten polémiát űzzek a polémia kedvére. Ezért csak kettőre kívánom figyelmeztetni a t. képviselő urat, ki a fogadatlan prókátorok ellen tiltakozott és azok béréről oly jóízűen szólott. (Derültség.) 0 beavatkozik mégis az erdélyi lutheránusok ügyébe és azt mondja, e gyanús intézeteknek concurrentiát kell csinálni, elkeli tőlük vonnia fiatalságot. De maga hozzá teszi — mert saját sorait idézem — hogy gyanúsak ez intézetek, az még bebizonyítva nincs, a gyanús voltukat, csak következteti azon beszédekből, melyeket egy-két képviselő itt a házban tartott. Ha concedáljuk, a mi különben nem áll, hogy azon egy-két képviselő, kire a t. képviselő ur hivatkozott, itten veszedelmes beszédeket tartott, mit tehet arról az iskola? Mit tehet az iskola arról, hogy pl. Gull képviselőtársam, a kire hivatkozott, 40 — 50 évvel ezelőtt tanítványa volt a segesvári főgymnasiumnak. Erről következtetést vonni egy iskolára, hogy annak egy régi tanítványa olyat mondott, a mi nem tetszett b. Prónay képviselő urnak, igen furcsának tartom. De ha a t. képviselő ur gyanújának az oka azon rokonszenv, mely velünk szemben Berlinben nyilvánult s erre mindjárt tüzre-vasra tesz hivatkozást, legyen szabad emlékezetébe felfrissíteni egy tényt, a melyet megtagadni nem bir. A hatvanas évek elején volt, hogy a képviselő urnak egyik főgondnoki elődje Zsedényi Ede Berlinbe ment s audientiát kért az állam ügyeit vezető Prinzregenstől, kit arra kért fel, hogy ő, mint az állami ügyek vezetője, mint a brandenburgi háznak főnöke és mint utódja annak, ki régente a corpus evangelicorum vezetője volt a regensburgi országgyűlésen, vesse közbe tekintélyét és hatalmát s ne engedje, hogy Magyarországon a protestáns pátens keresztül vitessék. Erről tudomást nyertem a hírlapokból, mert az „Augsburger Allgemeine Zeitung" ezt részletesen közölte két évvel ezelőtt és nem akadt Magyarországon senki, a ki ezt tagadta volna. Ezt tehát ténynek tekintem. Ha t. képviselőtársamnak egyik elődje egyházi hivatali minőségben követelte a porosz regensnek állami beavatkozását a magyarországi protestáns ügyekbe, akkor azt hiszem, ő sem veheti rósz néven, ha" velünk mások I