Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

lfe 206. ország-os ülés márcssins 13.1883. Mi az az orvoslás t. ház, a mit a törvényjavaslat ezen bajokkal szemben a felekezeti iskolákra nézve meg akar szabni? Talán az-e, hogy a felekezeti főhatóság a maga felelős kötelessége mellett maga indítaná meg a vizsgálatot és maga vetne véget a bajnak? Ez volna a szükséges tiszta kifolyása az autonómiának. Nem. A javaslat egészen máskép fogja fel a dolgot. Azt mondja: „ha a kormány tudomására jön ezen bajoknak". Tehát elégséges egy egyszerű lelketlen feljelentés. És ha ez megtörtént, azután mit akar a javaslat? Folytatja: „és ha a felekezet xitján nem lehet orvosolni a bajt." Tehát már praesummálja, hogy a baj megtörtént, ámbár csak feljelentés történt, minden alapos vizsgálat nélkül praesnmmálj a, hogy meg van a baj. Tegyük fel, hogy nincs baj és alaptalan a feljelentés, ekkor azt fogja jelenteni a felekezeti főhatóság, hogy nincs baj. De a kormány azt mondja, kell bajnak lenni, a minister ur azt mondja: mégis van baj és ha ezen kívánságnak nem felel meg a felekezeti főhatóság, mi következik azután? Akkor biztos küldetik ki. Es ez a biztos mit csinál? A javaslat azt mondja: vizsgálja a dolgot. Nincs itt szó arról, hogy megkallgattatik az illető vádlott, szó sincs arról, hogy a védelem megengedtessék; szó sincs arról, hogy némi birói eljárás alapján állapittassék meg a tényállás: hanem a minist érnek feljelentés tétetvén, a minister praesummálja, hogy baj van, a minister kiküldi a biztost, hogy ez az általa óhajtott bajt constatálja és a biztos kénytelen lesz constatálni. hogy valóban volt itt baj, csakhogy nem akarják bevallani. És ezen eljárásnak mi a tetőzése ? Az, hogy akkor a minister minden eljárás, meghallgatás, védekezés és Ítélethozatal nélkül az illető üldözött egyénnek eltávolítását követeli és a mennyiben a felekezet ezen követelésnek mindjárt nem engedelmeskednék, bezáratja az iskolát. Hát kérem t. ház, ez minden jogi fogalomba ütközik, ez nem méltó eljárás egy jogi államhoz, ez tisztán muszka eljárás. S annál sértőbb ezen eljárás, mert ugyanezen bajokra nézve az állami intézeteknél egészen más az eljárás. Az állami intézetekre nézve egy fegyelmi szabályzat van, melyet maga a minister ur adott ki s a melyet meg is kell tartani és mely szabályzat szerint nem fordul elő az, hogy a vádlottat kihallgatás nélkül és védelem nélkül elitélhetik. így tehát a formai eljárás védelem tekintetében csak az állami tanárokra van megengedve, de a felekezetiekre nem. Felekezeti szempontból senki sem helyeselheti ezen intézkedést, a kinek a felekezeti autonómia iránt egy kis érzéke van. De az mondatott, hogy a felekezeti szempont lejárta magát, ez a mi korunkban anachronismus. Pulszky Ágost t. képviselőtársam azt mondta, hogy lejártak azon idők, mikor a protestáns oktatást és a művelődés egyetemét félteni kell a jezsuiták befolyásától. Én azt hiszem, hogy Pulszky képviselőtársam a felelősséget e részben nem vállalhatná magára és ha körültekint, észreveheti, hogy Rómának a keze nagyon hosszú, belenyúl mindenbe, belenyúl magába e törvényjavaslatba is. Hallottunk itt Bende képviselőtársunktól egy szót, a mely szintén aggodalomba ejtheti a protestáns embert, t. i. hogy az általa a róna. kath. egyház részére igénybe vett autonómián csorbát nem ejt az, hogy Magyarország koronás királya legfelsőbb védnöke, légfelsőbb kegyura az egyháznak, mert úgymond Bende ur: ez tulaj donképen egyházi functió, egyházi hivatal egyik factora, tehát t. képviselőtársam és eshetőleg vele a kath. egyház is a magj^ar koronás királyt a kath. egyház egyik faetorának, functionáriusának nevezi. Ha igy van ez, hallatlan dolog a magyar közjogban és az apostoli királyságból ezt a következtetést vonni akarni nem egyéb, mint igen komoly figyelmeztetés minden protestáns emberre s tehát Pulszky Ágost képviselő úrra is, hogy féltse felekezete autonómiáját. Én azt hiszem, hogy még nem értük el azt az időt, a hol le kell mondanunk az önvédelem eshetőségéről és lehetőségéről. Az igaz. a ministerelnök ur azt monda, hogy most felfüggeszthetjük a pánczéít, a vértet. Jól van, felfüggesztjük, de tegyük ugy, hogy azonnal levehessük, ha ismét kell. De azt monda Grünwald Béla képviselő ur, lejárt dolog az a felekezeti autonómia, felvilágosodott embernek jelenleg egyház és felekezet alatt nem szabad egyebet értenie, mint vallásközösséget. Hát t. ház, engem mindig sajátságosan érint az, ha nem protestáns, különösen ha katholikus szól a protestáns autonómiáról, mintha tudná, hogy mi fáj nekünk és különösen katholikus testvéreink és képviselőtársaink nem hivatottak e részben véleményt mondani, mert ők nagyon is laza kapcsolatban állanak egyházukkal. Nagyon is laza kapcsolatban, mert a felvilágosodott, művelt katholikus ma meglehetősen elidegenedve van a maga felekezetétől, mert nem vesz részt annak ügyei elintézésében, hanem vezetik a katholikus felekezet ügyeit csakis a papok, vezeti a katholikus egyháznak a hierarchiája, ugy hogy a világi embernek jelenleg, ha felvilágosodott és a műveltség színvonalán áll, nem jut egyéb, mint a stólát fizetni. Ha katholikus t. képviselőtársaim ugy állanak saját hitfelekezetökkel szemben, hogy azt olyan valaminek tartják, a mit tűrni kell az embernek, minthogy felekezet nélküli ember nem létezhetik ma Magyarországon: akkor habeant sibi, számoljanak önmagokkal, de ne követeljék tőlünk, hogy mi is őket kövessük. Nálunk belső kapocs van a hitfél és az egyház közt. Nálunk nincs kiváltságos papság, hitelveinknek hirdetője minden egyes protestáns ember s igy nincs ellentét vallás és felvilágosodás közt, nincs különbség hitelvek és tudo' mány közt.