Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-206
98 206 országos ülés márezius 13. 1S83. sanak elő, de nem mint külön tantárgy a középiskolákban, hanem más tantárgygyal kapcsolatosan, á mint ez Ausztriában történik. Azt sem helyeselhetem, hogy a minister ur a tanári tanfolyamra nézve mereven követeli a négy főiskolai évet. Én sokkal czélszerííbbnek tartanám, ha a középiskolai tanfolyam 9 évig tartana, de ezzel szemben a felsőbb iskolai tanfolyam csak 3 évet tenne, mert ha valahol szükséges, hogy az ifjúság az iskolai fegyelem és a szülei vezetés alatt minél tovább álljon, ugy ez különösen áll a magyar ifjúságra, mert nem ártana a magyar ifjúságnak, ha egy évvel tovább marad az iskolai fegyelem és a szülei ház felügyelete alatt, mivel talán érettebben kerülne a főiskolába. Azután ha 9 éven át lelkiismeretesen végezte valaki a tanfolyamot, be lehetne érni a 3 évi felsőbb tanfolyammal. Azt sem tartom nagyon sikerült és üdvös intézkedésnek, mit a minister ur a tanári képesítésre nézve az általános műveltség tekintetében követel. A minister ur más tárgyakat kivan meg, mint a melyeket más minta-törvények tartanak szem előtt és ugy állítja oda a dolgot, mintha a tantárgyakból valami nagyon sokat kellene a tanárjelölteknek elsajátítaniok. Ez túlterheltetés a tanárokra nézve és arra vezet, hogy polihistoricusok neveltessenek. E szerint a tanárjelölt több tantárgyból annyit sajátít el, mint egy katonai tanintézet növendéke, a ki a tanfolyam végén 41 tantárgyból tesz ugyan vizsgálatot, a melyekből a „cultur" pedig nem terjed többre, mint 5—6 lapra. Az ebből következő felületesség nem az az út, a melyet követni kellene. Méltóztassék a minister urnak követni azon intézkedést, a mely Poroszországban nagyon is megállja a helyét s a mely szerint nem követeltetik az általános míveltség fejében egyéb, mint a jeles sikerrel letett vizsgálat. Ha a kormány és a javaslat ezen intézkedésekben csak általános normát akar felállítani és ha a kormány valóban szivén hordaná azt, a mit a minister indokolásában mond, hogy t. i. ha valahol, ugy a tanügy terén üdvös a verseny, az egyéni szabad fejlődés, a centralisatio és ha a latitude meg lett volna és a szabad egyéni fejlődésnek tér engedtetett volna ezen általános kereten belől, akkor nem bánnám, ha a minister ur e normalet felállítaná saját intézeteire nézve és megszemlélésül odaállítaná a többi intézeteknek, hogy ebből saját tanügyi bölcseségök szerint vegyék ki a mit elfogadhatónak és helyesnek tartanak. De a minister ur az általa felállított tanügyi bölcseséget reá akarja octroyálni a háza öszszes tanintézeteire, reájuk akarja octroyálni a tanintézetek általa felállított két cathegoricus nemét, rájuk akarja octroyálni a tanárok számát, az érettségi vizsgálatok szabályzatát, egyáltalán a tanügynek minden lényeges mozzanatát. Ez aztán már nem szabad fejlődés, ez valóban az, a mitől a minister ur tartott, a szabad fejlődés megbántása, a tespedés. És t. ház, ha a minister ur igy magának vindicálja az ország összes tanügyére nézve az irányadó és minden egyes csekélységet rendező befolyást : akkor valóban azt kellene kérdenünk, hogy oly mintaszerííek-e azon intézetek, melyek eddig ezen ministeri bölcseség által vezettettek? A válasz ezen kérdésre nem igen kedvezőleg fog hangzani. Nem akarok arra utalni, a mire már előttem utalt, ha jól emlékszem, b. Prónay Gábor, hogy az érettségi vizsgálat eredményei a kormány vezetése alatt álló intézetekben nem oly kedvezők, mint a felekezetiekben, mert ez nem fix, megbízható mérték. Ez függ azon követelésektől, melyeket itt és ott több, vagy kevesebb lelkiismerettel támasztanak. De egy fix factorra akarok utalni, t. i. a tanárok képesítésére., a mint az az állam vezetése és közvetlen ellenőrzése alatti intézetekben jelenleg fennáll. Hát itt mutatkoznak oly furcsa jelenségek, hogy valóban gondolkodóba, sőt aggódóba ejtik az embert azon legfőbb tanügyi vezetés ugy lelkiismeretessége, mint erélye és következetessége felett. Vegyük pl., hogy a kormány rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló nagyszombati érseki kir. főgymnasiumban még 1880-ban nem volt csak egyetlenegy okleveles rendes tanár, de aztán 12 nem okleveles, de mégis rendes tanár. Léván, egy 4 osztályú algymnasiumban mai napig sincs egyetlenegy okleveles tanár, de azután van 6 rendes oklevél nélkül. Rózsahegyen — a minister ur a maga kimutatásában ezt a gymnasiumot főgymnasiumnak nevezi, én óhajtom hinni, hogy nem főgymnasium s azért vegyük csak 4 osztályú algymnasiumnak — ott szintén egyetlen egy okleveles tanár sincs. Rozsnyón, 8 osztályú gyinnasiumban ezelőtt volt 4 okleveles tanár, a minister szerencsésen oda vitte, hogy jelenleg csak 3 okleveles tanár van egy 8 osztályú főgymnasiumban. Bártfán, egy oly városban, a mely már egy hires fia miatt történelmi emlékezetű, 4 osztályú gymnasiumban szintén egyetlenegy okleveles tanár nincsen, de azután 6 oklevél nélküli rendes tanár. Folytathatnám ekként ezen intézetek egész során át. Még csak fel akarom említeni a lugosi róni. katholikus, tehát az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló 8 osztályú főgymnasíumot, ott ezelőtt 2 okleveles tanár volt, a minister szerencsésen odavitte, hogy a legújabb kimutatás szerint csak egyetlen egy repdes okleveles tanár tisztelhető ezen intézetben. Én azt hiszem, hogy ezen adatok világosnál világosabban, botrányosnál botrányosabban mutatják, hogy a közoktatási ministerium vezetése és közvetlen rendelkezése alatti intézetekben milyen az állapot, milyen a haladás, milyen az eredmény. En tehát azt hiszem, hogy helyesebben cselekednék a t. minister ur, ha nem
