Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

185. orsságos ülés febrnár 9. 1883. 79 vadat elviszi: milyen furcsa helyzetbe fog jönni a tulajdonos ? Ki fogja azon szegény emberek a lődí­jait megfizetni? Az-e, a ki a vadat elvitte ? Azt hiszem tehát, itt lenne kimondandó, hogy az ilyen hivatalból való vadászatokon elejtett vad mindig azon tulajdonost vagy területbérlőt illesse, Ä kinek területén az elejtetett. (Helyeslés jóbbfelől.) Van szerencsém erre vonatkozó módosítvá­nyomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. Rakovszky István jegyző (olvassa) •. „A második bekezdés után, mint új bekezdés tétessék: „Az ily hivatalos vadászatokon elejtett ragadazó vagy dúvadak mindig azon tulajdonost vagy bérlót illessék, a kinek területén elejtettek." Lükő Gézaí A szőnyegen levő javaslathoz nekem is van módosítványom. Az előttem szólt t. képviselő ur azt mondta, hogy gyakorlati szem­pontból szólt; én is gyakorlati szempontból fogok a kérdéshez szólani és hivatkozom egyenesen a t. belügyminister úrra, a kinek emiékezetében meg­lesz az, hogy ily esetben rendelkezett az elejtett vad tulajdonjogára nézve, még pedig intézkedett akkép J hogy az erdőtulajdonosé legyen az elejtett vad. Én ennek ellenében bátor vagyok felhozni, a mit előbb is mondottam, hogy vannak földbirtoko­sok, a kik ezen hivatalból való vadászatot minden módon meghiúsítani igyekeznek ugy, hogy előre gondoskodnak a hatósági vadászat tartamára, hogy az illető területen vad ne legyen. De mindamellett megtörténik, hogy elejtenek vadakat és kérdés, hogy akkor aztán kié legyen az a vad? Erre nézve előttem szólott t. képviselőtársam­mal homlokegyenest ellenkezőleg azt kívánnám megállapittatni, hogy ilyen hatósági vadászatokon elejtett vad ne az illető tulajdonost illesse, hanem a hatósági felügyelet végett jelentkező közigazga­tási tisztviselő rendelkezzék az elejtett vad iránt. Ez az intézkedés nem zárja ki azt, hogy a vad­tulajdonos, a ki némileg hozzájárult a hatósági va­dászathoz, szintén részeltessék abban, de azt hi­szem, az ellenkező irányban működnék, vagy a szolgabírónak vagy megbízottjának némi kárai leimének és igy ő is részesítendő az elejtett va­dakban. Ennek megfelelően bátor vagyok a következő indítványt tenni: „Az ily vadászatoknál elejtett ragadozó és kártékony vadak iránt a hatósági fel­ügyelet végett jelen levő közigazgatási tisztviselő rendelkezik". (Helyeslés a szélső halon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Lits Gyula: Előttem szólott képviselőtársam gr. Török József azon szempontból indult ki, hogy bizonyos vadászterületek személyzete lődíjjaí láttatik el a kártékony vadak elejtésére s igy méltányosnak találná azt, hogy a kártékony va­dak azon terület tulajdonosát illessék, a hol a vad elejtetett. t En, t. ház, különbséget akarok tenni ezen va­dászatok közt, a mennyiben a lődíj megilleti pl. azon vadász-személyzet tagját, ha saját fárad­sága, utánjárása következtében sikerült a vadat elejteni. De ez hivatalos vadászat, hol a községi lakosság alkalmaztatik a vad felhajtására és eset­leg elejtésére. Méltányossági szempontból kívánok tehát eljárni és nem kívánom a vadat sem a földtulajdo­nos, sem a járási szolgabíró rendelkezésére bocsá­tani, hanem azon község szegényeinek javára kívá­nom fordíttatni, a hol a vad elejtetett. (Élénk he­lyeslés többoldalról.) Duka Ferencz jegyző (olvassa): A 22. §. végére jöjjön: „Az elejtett vad az illető község szegényeinek javára jut, a hol a vad elejtetett. Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Szó illeti még az előadó urat és ha szólni kíván, a minister urat. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! Azt hiszem, nagyon helyes, hogy meg­oldassék az a kérdés, kit illessen az igy elejtett vad, mert csakugyan különböző, később felmerül­hető kellemetlen kérdéseknek veheti elejét. Kérdés már most, a három módozat közül melyik fogadtassák el? Mindenekelőtt a Lükő Géza t. képviselő ur módosítványához szólok, a melyet én, megvallom, a magam részéről egyfelől az igazsággal megférhe­tőnek sem tartok, másfelől czélszeríínek sem tartok két szempontból. Nem ezélszerü azért, mert az minden egyes alkalommal az eljáró tisztviselőt minden felől ostromnak, esetleg gyanúsításnak is tenné ki és sokkal több keserűséget hagyna hátra mindazok­nál, a kiknek épen javára nem dőlt el, mint hogy ha a törvény határozza meg, hogy kit illessen az elejtett vad. De czéltalannak tartom azon szempontból, is, a melyet pedig a t. képviselő ur ismételten hang­súlyozott. Mert mit. mondott? Azt, hogy a birtoko­sok sokszor az ilyen hivatalos vadászatot azzal hiúsítják meg, hogy már előre ugyanazon a terü­leten vadásznak. Ha t. ház, ugyanakkor aztán meg is teszik azt, hogy a kártékony vadat meg­lövik, akkor nincs benne semmi hiba, mert a czél eléretett nagy hivatalos apparátus nélkül. (Igaz! Ugy van!) Megengedem, hogy némelyik megteszi azt, hogy elzavarja a vadat, félve a kártételtől, a nélkül, hogy a czél eléretnék. De vájjon kevesebb oka lesz-e ezt tenni — pedig megbüntetni érte nem lehet, mert körülbelül lehetetlen bebizonyítani, hogy ezen czélból vadászott — vájjon kevesebb oka lesz-e ezt tenni akkor, ha kimondatik, hogy a hivatalos vadászaton elejtett vad nem őt, hanem egy más embert fogja illetni? Én azt hiszem, sokkal több indokot adunk

Next

/
Thumbnails
Contents