Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

185. orsäságos ilét fobrnár !». 1883. 53 veg szószerinti értelme szerint bérbeadni, holott e módosítás szerint már kisebb, de a vadászat czéljainak megfelelő részletekben lehetővé válik a bérbeadás. Ha tehát, mint mondám, elfogadtatik a 3. §. a bizottság szövegezése szerint általában: akkor a magam részéről is kérném Ormós képviselő ur naódosítványát abba beilleszteni s elfogadni. Még egy felszólalás történt — nem tudom, adatott-e be annak alapján módosítvány vagy nem, vagy fog-e beadatni — a mely vonatkozik a 3. §. első bekezdésének végére, hol arról van szó, hogy ha az illetők a felosztás iránt dönteni nem tudnak, az egész jövedelem a községet illeti. Gondolom, az eszme, mely megpendittetett, az, liogy mondassék ki egyúttal, hogy a községet illeti, mely ezen jövedelmet községi közigazgatási czélokra fordítja. Ha van ilyen módosítvány beadva, én a magam részéről azt nem szándékozom ellenezni, sőt szívesen hozzájárulok. De ez is természetesen csak az esetben tehető fel, hogy ha a szöveg maga •elfogadtatott a bizottság véleményéhez képest. Igen kérném tehát, hogy a bizottsághoz való visszautasítás iránti indítványt elfogadni ne méltóztassék és szavazás által méltóztassék dönteni, elfogadtatik-e a bizottság szövegezése; ha elfogadtatik, azután méltóztassék figyelembe venni az arra tett módosításokat, ha pedig el nem fogadtatik, azután dönteni azzal szemben a fentarfott szöveg 3., 4., 5. §-ai iránt, melyekre nézve azt hiszem, azután még újabb vitának lenne a szavazás előtt helye. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, * vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Péchy Jenő előadó: T. képviselőház! Méltóztatnak emlékezni, hogy tegnap az általános vita megkezdése előtt már érintettem a törvényjavaslat ezen 3. §-ának fontos elvi módosítását, melyet a közigazgatási bizottság a minister ur által beterjesztett eredeti törvényjavaslaton tett. Méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy a közigazgatási bizottságot e fontos módosításában nemcsak az úgynevezett vadászati és sport-érzék, illetőleg a vadászatnak szakszerűvé tétele vezette, hanem tekintetbe véve az eredeti törvényjavaslatnak az úgynevezett facultativ bérbeadásra vonatkozó szövegét, annak oly szigorú feltételeit találta, melyek a kis községekre nézve tökéletesen hasonlók, akár előre ki méltóztatnak mondani törvényileg, hogy kötelezőleg bérbeadandók a birtokok, akár méltóztatnak meghagyni az eredeti szöveget, mely kötelezőleg vagy szakértő vadászok által gyakoroltatni a vadászatot, vagy bérbe adatni kívánja. Szederkényi képviselő ur azt is kétségbe vonta, hogy oly állapotban volnánk, hogy a községi birtokok kellőleg béreltethetnének. Ha ez igy van, akkor hogyan lehetnénk oly állapotban, hogy kis községek szakértő vadászok által kezeltessék területeiket s akkor utóvégre is csak az lesz elérve, a mit a közigazgatási bizottság egyenesen kimondani óhajt, hogy köteleztessenek a bérbeadásra. Méltóztassék megengedni Szederkényi t. képviselő ur, de tagadom, hogy a kötelező bérbeadás hátrányára szolgálna a községeknek és a vadállománynak. Nem mondom — a törvény nem is 1-2 esztendőre készül — nem mondom, hogy rögtön lesz foganatja, ele már most is, a vadászati törvénynek 10 évi fenállása óta ott, a hol a községekben eddig is volt, a községek maguk is belátták hasznukat és bérbe adták régibb idő 'óta a vadászati területet és a hol a vadászat szakszerííleg kezeltetett, holdanként 50-60-70 krnyi bért kaptak és a község ezen összeget akár közigazgatási, akár culturális, akár jótékonysági ezélokra fordíthatta. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy bár némely tekintetben ugy vehető, hogy ezen intézkedés jogsérelmet képez a községre nézve de másrészt méltóztatnak mindnyájan ismerni a községekben a vadászati viszonyokat. Kik szoktak ott vadászni ? Egy-két ember. A községnek pedig semmi haszna sincs belőle. Holott ezen intézkedéssel, ha nem is rögtön, de pár év múlva a községek vadászati területe oly jövedelmet fog képezni a községre nézve, mely bizonyára kártérítésül fog szolgálni azon pár puskavadász veszteségéért. Méltóztassanak megengedni, hogy a kötelező bérbeadásra vonatkozólag felolvassam a magyar vadász-védegylet indokolását, melylyel ezen javaslatot a ministeriumhoz felterjesztette: (Olvassa.) „Tagadhatatlan tény az, hogy hazánkban a vadászat s a vadállományból elérhető haszon nemzetgazdasági fontosságra mind ekkoráig csak azért nem emelkedett: mert a vad egyrészről senki tulajdonának nem tekintetett, másrészről azon haszon, mit az egyes községeknek és a 100 vagy 200 holdnál kevésb területtel biró magánosoknak, a vadászat jövedelme hajtandó volt, egyátlalán figyelem tárgyát nem is képezte. Maguk az egyes községek pedig nem gondolván meg azt, de számításba sem vévén, hogy a bérbeadással elérendő jövedelemmel culturális, vagy közegészségügyi állapotaikon mily mérvben javíthatnának, miután a törvény szigora ez irányban kötelezőleg nem intézkedett, közös vagy 100 holdat nem tevő területeiken a vadászatból befolyható jövedelmek értékesítéséről a legtöbb esetben nem is gondoskodtak: vagy egyesek hatalmaskodásainak engedve, azt oly csekély mérvben értékesítették, mely értékesítés a kihasználásnak távolról sem felelt meg. Nem tartjuk szükségesnek a szomszéd államok példájára hivatkozva, statistikai adatokkal bizonyítgatni azon előnyöket, melyek a vadászat rendszeres gyakorlata és a vad tenyésztése által ezen államokban elérettek s ebből kifolyólag az egyes községeknek