Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

184. wrsKigM W6i február 8. 1883. 47 míg helyébe más nem jön. A különbség az lesz, hogy mig a vadászati tér minimuma a régiben 100 hold, itt 200 hold és még azonkívül vannak a jelen javaslatban némely könnyítések, vannak némely provisiók azon szempontból, melyeket Madarász képviselő ur is kivan; csak természetes azt nem tagadhatom, hogy a nyúl nincs a közveszélyes ragadozó állatok közé felvéve, (Derültség) mint a hogy Göndöes t. képviselő ur kívánni látszik, de azt megjegyezhetem, hogy ott, hol nagy károkat tehet, kertekben lelőni mindenkinek szabad, ott nem szükséges 200 hold, kertben 1 hold is elég arra, hogy e jogot az illető gyakorolja. Különben a mi Madarászt, képviselő ur naódosítványát illeti, ha jól emlékszem, bár nem is szó szerint, de felmerült egy ugyanazon irányú módosítvány akkor, mikor a törvényjavaslat először tárgyaltatott. Meg lett azon alkalommal vitatva s a törvényhozásnak a többsége elhatározta a területi minimum meghatározását, mely önálló vadászatra ad jogosultságot. De meg kívánom jegyezni, hogy abban nincs igazuk a képviselő uraknak, hogy ez az l.§-sal, mely a földtulajdonos elválaszthatatlan tartozékának jelzi a vadászatot, ellentétben nem volt és nincsen és nem azonosítható azzal, a mit Madarász képviselő ur a socialista tanok •szempontjából felhozott. Bátor leszek igen egyszerűen megmagyarázni. Privilégiumot adna a törvény, vagy ellenkeznék a jog fogalmával az. ha a törvény azt mondaná ki, hogy a 200 holdnál kisebb birtokkal biró vadászati jogot semmi módon és semmi alakban nem élvezhetne, hanem, helyettük ezt a jogot gyakorolhatná más. Ez privilégium. He a nélkül, hogy a tulajdon szentsége sértetnék - nem szükség példákra hivatkoznom — száz meg száz utón és módon kell a földbirtok joghasználatát közérdekű szempontokból korlátozni; de ez nem coníiscálása azért a jognak, a mit mindenütt látunk, minden városban, minden vasútépítésnél és számtalan más pliasisában az életnek. Tehát t. képviselőház, a kérdés az, (Halljuk!) hogy szükség van-e ezen korlátozásra vagy nem? Erre a felelet egyedül attól függ, hogy szükségesnek tartja-e valaki, hogy egy országban legyen vadállomány és vadászat, vagy nem. Ha valaki abból a nézetből indul ki, hogy arra, hogy egy országban vadállomány és vadászat legyen, nincs szükség: akkor természetesen felelhet nemmel. De ezen nézetben én a magam részéről nem osztozhatom, mert méltóztassanak elhinni, a mely perczben az mondatnék ki, a mit Madarász képviselő ur és Göndöes képviselő ur akarnak, hogy egy hold, vagy akárminő birtok után, egy szóval minden tekintet nélkül a birtok nagyságára, lehessen a vadászatot gyakorolni: ez által azt mondanók ki, hogy néhány esztendő múlva igazán egyes, igen | nagy eomplexusnak birtokosait kivéve, senki sem vadászhatna, sem a közép- sem a kisbirtokos semmi módon, mert egyáltalában nem lenne vad az országban, a melyre vadászni lehessen és igy tényleg, midőn a legnagyobb jogegyenlőséget akarnók kimondani, reducáltatnék a dolog ocla, hogy — ismétlem — igazán senki, egyes igen nagy territóriumok birtokosain kivül, nem vadászhatna, mert nem volna mire. De t. képviselőház, én a magam részéről nem tartom fontosságnélkülinek a hasznos vadaknak, hogy úgy fejezzem ki magamat, tenyésztését, mert egy bizonyos fokig tenyészteni kell azokat, ha azt akarjuk, hogy nagyobb számmal legyenek; tenyészteni annyiban, a mennyiben minden elhárittassék, a mi a szaporulatnak ártalmára volna és még egyéb vadaknál a zord időszakban táplálékról is kell és szükséges gondoskodni. No hát, t. képviselőház, ha azt akarjuk, hogy vad legyen, ha arra még költeni is szabad és kell hogy vad legyen, akkor meg azután szabadjára hagyni, hogy a mi az egyik embernek a felügyelete és költekezése mellett tenyésztetett, azt a másik lelőhesse, ez megint még a tulajdonjog fogalma szempontjából sem egészen védhető álláspont. De, t. képviselőház, azt is tudjuk talán mindnyájan, hogy nem épen a vagyonosabb; de a szegényebb osztályoknak is az életmódjukra a hússal élhetés bizonyosan nagyon előnyös;" azt is tudjuk, hogy az emberi élvezetre szánt húsoknak az ára mennyivel drágul és emelkedik és statisztikai adatokkal lehet igazolni, hogy oly országokban, a hol vadászati rendszeres törvények rég idő óta vannak, az évnek azon szakában, mely a vadászatnak az ideje, épen a vad, j'elesen a nyúlhús nagy városokban könnyebben jut szegényebb embereknek a konyhájába, mint akármely másféle emberileg használható hus, mert épen az által, hogy az egy pár hónapra szorított kínálat igen nagy, annak az ára tetemesen lenyomatik. (ügy van! jobbfelöl.) Nem szándékozom tehát t. ház, hosszasabban indokolni, de azt hiszem, ugyanazon szempontokból, melyek 1872-ben vezették a törvényhozást, a t. ház most sem fogja elejteni akarnia vadászati törvényt, mely bár nem kellő szigorral lett végrehajtva, mégis igen nagy eredményeket mutat fel oly vidékeken, hol némileg legalább végrehajtatott; mondom, nem fogja azt mellőzni akarni, hanem belemenve a részletekbe, meg fogja vitatni és elhatározni a javaslatba hozott módosításokat, hogy azután a törvény megjavított és kiigazított alakban mehessen bele törvénykönyvünkbe. Midőn erre nézve a t. házat a magam részéről is felkérném, még egy megjegyzéssel tarto! zom, nem az előadottakra, hanem azon szempont-