Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

182. or zágos ülés február 2. 1883. 35 ezeket választom ki, nagyon egyszerű, mindenki megfelelhet magának arra. A hol általános elterjedése van, ott a bűncselekmény a társadalmi és törvényes rendre való megtámadó jellege rég áthágta azt a határvonalat, melyen belül e bűncselekménynél inkább a magánsérelem szempontja az irányadó. Az általános elterjedés criteriumában rejlik az. hogy a megtámadott közrend megóvása, a törvény hatályának fen tartása minden hatóságnak kötelessége, még pedig hivatalból kötelessége. Azt fogják mondani, hogy ez nem szabatos. Nem, t. ház, nem szabatos fogalom és én biztosítom a t. házat, hogy bármi különféle nemeit a formulázásnak kíséreljük is meg : szabatos az nem lesz ; szabatos egészen csak azon az áron lehet, ha csak egyéni felfogást, ha csak egyoldalú álláspontot elégít ki. De hát már most visszaélés történhetik vele. Lehetséges. Visszaélés történhetik egyikkel vagy másikkal; de ha a t. ház tagjai azon meggyőződésben vannak, hogy a hol általánosan el van terjedve és ez az általános elterjedés constatáltatik és a hol ez az általános visszaélés alakját ölti magára, hogy ott közbelépni kötelessége a hatóságnak, hogy ott a közérdek tűső sorban van érintve, első sorban van veszélyeztetve : akkor ez intézkedést el kell fogadni, fenforog-e az a körülmény vagy sem, az kétségkívül a politikai hatóságok megítélésére van bizva: de e hatóságok tevékenységének természetében rejlik, hogy igen számos viszony, melyben a politikai hatóságnak ilynemű megelőző tevékenységet kell kifejteni, szabatosan előre meg nem jelölhető, tehát egy bizonyos fokig arbitriumnak van átengedve, tudjuk, hogy nem egyes esetben történtekről van szó, hanem számos tömeges eseteknek feltűnő egyidejű felmerüléséről. És épen mert a visszaélés széles körökben terjedt el és makacsul uralkodó és magán feljelentés nem történik: épen ezért itt hivatali fellépés indokolt. Gzélszerű tehát politikai hatóságokat nézetem szerint ezen joggal felruházni, hogy ezzel a joggal éljenek, sőt kötelességül kell reájuk róni — nem csak jogról van szó — hogy a törvény szellemében tapintatosan és okosan, valódi szükség esetében és ha kellő uíasításokat adnak nekik a felső hatóságok, nézetem szerint visszaélés ezzel a joggal nem történik. Ez az alapeszme, a mely bői kiindulok és ugy gondolom, e két szempontot ezen az alapon egy bizonyos fokig össze lehet egyeztetni. (Helyeslés lalfelol.) Indítványom igy hangzik: „Oly esetekben, a hol az általánosan el van terjedve, a politikai hatóságok kötelessége a büntető feljelentést megtenni." (Helyeslés lalfelol.) Blnökf: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Mindenekelőtt azonban méltóztassanak még egyszer meghallgatni Szilágyi Dezső képviselő ur indítványát. Duka Ferencz jegyző (olvassa): Gróf Apponyi Albert: T. ház ! Azok, a kik első felszólal ásómat e tárgyban hallották, tudni fogják, hogy Szilágyi Dezső t. barátom által beadott indítvány teljesen kifejezi azt az eszmét és jobban jelzi azokat az eseteket, melyeket indítványom által a politikai hatóság feljelenthetési körében akartam vonni. Különbözik nem ugyan intentiójától, de formulázásában abban, a mi határozott javítást képez, hogy t. i. Szilágyi Dezső t. barátom módosítváuya nemcsak jogot ad, de kötelességévé teszi ezt a politikai hatóságnak és abban, a mi Thaly képviselőtársam intentiójának is megfelel, hogy t. i. nemcsak a szolgabírót, de a politikai hatóságot és igy az ő általa említett közegeket is bevonva, kötelezi a feljelentésre. Ennek következtében indítványomat visszavonom és hozzájárulok Szilágyi Dezső tisztelt barátom indítványához. (Helyeslés balfelől.) Teleszky István előadó: T. ház! Az igazságügyi bizottság álláspontjának fentartása mellett, a szőnyegen forgó vita alkalmából felhozottakra és a beadott indítványokra nézve röviden nyilatkozni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Én, t. ház, azt hiszem, hogy mikor az igazságügyi bizottság a kérdést komoly megfontolással tárgyalta, nem chablonokhoz ragaszkodott, a mint azt Thaly Kálmán t. képviselőtársam mondotta, hanem egy helyes rendszerhez ragaszkodott; és ha tisztelt képviselőtársam a rendszer és chablon közt nem tud különbséget tenni, én nagyon sajnálom, de az igazságügyi bizottság egy helyes rendszert csak azért, mert t. barátom jónak látja azt chablonnak nevezni, felforgatni sohasem fog. A rendszer az, hogy a mi büntető törvényi könyvünk kétféle bűncselekményt ismer, egyiket olyat, mely csak a sértett fél feljelentésére, illetőleg indítványára üldözhető, a másikat olyat, hol a közvádlónak adatik kezeibe az üldözés és az eljárás megindításához a sértett fél indítványa nem szükséges. E kettő közé semmi beékelést nem tartok helyesnek, különösen nem tartom szerencsésnek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványát, mely lényegben tökéletesen megegyezik Szilágyi Dezső t. képviselőtársam ndítványával. A két indítványnak formulázásában a lényeges különbség ugyanis az, hogy míg Appoii}<i képviselőtársam azt monda, hogy joga legyen a politikai hatóságnak a feljelentésre, addig Szilágyi képviselőtársam azt mondja, hogy ez nem mint jog, hanem mint kötelesség adassék