Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-182
182. országos Ülés február 2. 1883. 33 mondotta — egy esetben talán nem fog igazoltnak találtatni a vád — de a tömegesen űzött uzsora feljelentése valószínűleg nemcsak egy, hanem nyolcz, tiz, sőt több esetre fog kiterjedni és ha abból hármat-négyet sikerül is az uzsorásnak elsimítani — a többi mégis kiderül. Ez lesz valószínűleg a dolognak practicuma. Én tehát részemről szükségesnek tartván gróf Apponyi t. képviselőtársam indítványát, azt nemcsak hogy elfogadom, de kérném őt, méltóztatnék az imént említett okokból hozzájárulni ahhoz, hogy a szolgabíró mellé az alispán is tétessék s ily alakban ajánlom az indítványt a t. háznak. (Helyeslés a szélső balon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Mikor a törvényjavaslatot általánosságban tárgyaltuk, az pártkülönbség nélkül elfogadtatott, mert mindnyájunkban eleve éber volt az óhaj, hogy ezen mindnyájunk által érzett bajon, az uzsorán segítsünk. Mióta e törvényjavaslat tárgyalás alatt áll, minden oldalról felmerül azon alapos aggály, hogy alkotunk egy törvényt, melynek az életben a legkisebb eredménye sem lesz. Miért van ezen aggály? Azért, mert mindazon intézkedésekben, melyek a sanetiót volnának hivatva megadni a törvénynek, oly makacsságra találunk, mely előreláthatólag az életben e törvénynek minden hasznát nullificálni fogja. így vagyunk e kérdésnél is. Még alig 24 órával ezelőtt ugy voltunk meggyőződve, hogy a t. ház többsége e cardinális kérdésben azon nézetnek hódol, hogy az uzsora hivatalból üldözendő : s ime, alig 24 óra múlva megtörténik az, hogy az igazságügyi bizottságban első alkalommai a szavazatok többsége a mai hírlapok szerint a szöveg ellen szólt, később azutáu szavazategyenlőség jött létre és hosszú capaeitatio után megtörtént az a sajátságos dolog is, hogy egy törvényjavaslat tárgyalásánál még előadót is volt kénytelen változtatni a bizottság, mert a bizottsági előadó a maga nézetével kisebbségben maradt. Miről van szó, t. ház? A lényeges argumentumokat már voltam bátor előhozni, melyek engem arra kényszerítenek, hogy az uzsoravétségét általában véve hivatalból üldözendőnek tartsam. E tárgyban beadott indítványomhoz ma is ragaszkodván, annak szavazásra bocsátását fogom kérni. Gr. Apponyi Albert t, képviselőtársam indítványa az enyémhez közelebb állván, mint a szöveg, szükség esetén természetesen ezt is támogatom s az ellene felhozott érvekre röviden reflecíáini vagyok bátor. (Halljuk!) Az igazságügyminister ur Literáty t. képviselő úrral egyetemben azt állítja, hogy ezen indítvány mai jogrendszerünkbe ütközik. Bocsánatot kérek, én ezen állítással szemben azt KÉPYH. NAPLÓ 1881—-84. X. KÖTET. mondom, hogy az igazságügyminister urnak ezen emintiatiója a mi határozott, meglévő törvényeinkbe ütközik (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát ne tudná az igazságügyminister ur, hogy törvényeinkben — ugy a megyerendezésről, valamint a perrendtartásról szóló törvényeinkben •— benne van, hogy a bíróságok és minden hatóság olyan dolog tekintetében, mely bűntényt vagy vétséget képez, ha tudomásukra jut, hivatalból kötelesek procedálni? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt, t. ház, concessiót akartunk tenni azoknak, a kiknek aggodalmuk volt az ellen, hogy a magánosok beavatkozzanak valakinek a családi életébe. Hát miért ne vegyük be ezen kivételes intézkedést jogrendszerünkbe, midőn a törvénynek végrehajtásáról vau szó, hogy hivatalból kell eljárni s a magánosokat zárjuk ki? És nemcsak e tekintetben akarunk kivételes intézkedést. A javasolt szöveg is kivételes intézkedést tartalmaz, először az iránt, hogy a magánpanasz vissza nem vonható, pedig általános szabály szerint a magánpanasz az Ítéletig visszavonható. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Most e tekintetben eltérünk. És az igazságügyi bizottság javaslata megint egy kivétel, megint egy, jogrendszerünkbe nem illő javaslattal állnak elő, t. i. a magánpanaszló joga három hónap alatt évül el, a mire nézve kivétel a törvényben egyáltalán nincs. Íme most a t. bizottság a jogrendszerrel megegyeztethetőnek tartja egy vétségre nézve három évre kiterjeszteni az elévülést. A hol ennyi kivételes intézkedéssel találkozunk, kérdem: ne adjuk meg az egyetlen életre való sanetiót a törvénynek, hogy a tudomásukra jutó uzsoraesetek ellen a hatóságok procedálhassanak ? Ezt valóban nem érteném. De az igazságügyminister urnak azon másik aggálya is, hogy ez a fennálló eljárásba ütközik, alaptalan. Azt mondja, hogy ha a hatóságok hivatalból procedáluának, feleslegesen meghurezoltatnáuak az illetők és esetleg magának a sértett félnek anyagi viszonyai a nyilvánosa g elé vitetnéaek és az eljárás az ő kárukra szolgálna. Ezen aggály alaptalan azért, mert igaz ugyan, hogy a feljelentés vizsgálatot von maga után, de nyilvánosságra és végtárgyalásra csak akkor kerül az ügy, ha a vizsgálat során bizonyítékok merülnek fel arra, hogy csakugyan létezik az uzsora-vétsége. Már pedig t. ház, a hol bizonyítékokkal támogatott, tehát végtárgyalásra érett uzsora vétségről van szó, hogy ott egy theoreticus aggálylyal a törvény egész hatályát lerontsuk, azt a t. ház, nem fogja elfogadni. (Helyeslés.) Bezárom szavaimat. Csak azt jelentem ki s 5
