Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

202. országos ülós márezios 8. Í883. 375 az ilyen kifejezésért számot kérni a t. képviselő j úrtól. Én a magam részéről gondolkozva ezen citátum felett, azt a kérdést intéztem magamhoz, vájjon Salustius maga az ember lebegett-e Wolff képviselő ur szemei előtt, mikor beszélt, miután mindnyájan tudjuk, hogy Salustius a respubliea alatt tribunus, Caesar alatt praetor és proeonsul volt. Hát meglehet, hogy a t. képviselő ur, ki mi a tribunus szerepét játsza, várva-várja, hogy jöjjön el Caesar kora, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) remélve, hogy az osztrák császári sas alatt proeonsul lesz. Németh Albert: Et comes, atque canis, sus, dux, auctorque parensque. Helfy Ignácz: Egyébiránt Salustius nemcsak a Jugurthával való háborút irta le, hanem leírta Catilina összeesküvését. Meg lehet, hogy ez lebegett a t. képviselő ur előtt, sokkal közelebb áll hozzá. De legyen meggyőződve és meg lesz győződve, ha a szavazásnál részletekre kerül a sor, hogy midőn azon paragraphusokról lesz szó, melyek a t. képviselő ur tendentiái ellen vannak irányozva: meg fogja látni, hogy e házban nincs nézeteltérés, * hogy mindnyájan együtt leszünk, hogy az apró Catilinák emelkedését megakadályozzuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azt is mondta, hogy hihetőleg meg akarjuk akadályozni, hogy ifjaink Tacitust olvassák, mert abban le vanirva egy hanyatló, megsemmisülő birodalom. Jól van, maga a t. képviselő ur épen olyan jól tudja, mint én, hogy Tacitus azt a hanyatló birodalmat azért festette ugy, hogy figyelmeztesse őt arra, hogy helyébe más valami fog jönni: Nagy-Germánia és borzasztó színben tünteti fel azt a germán fajt, rettenetes félelmet igyekszik gerjeszteni a rómaiakban ezen barbár faj iránt. Tacitus jövendölésének egy része beteljesedett, Germánia nagy és hatalmas, létezik, csakugyan létrejött. De mit látunk? A dolgok akkép fejlődtek, hogy nem kell tőle félni Rómának, sőt Róma ma szövetségese G-ermániáuak és nem kell félnünk nekünk sem Germániától; mert hiszen — és ennek én is nagyon örvendek — ez idő szerint a germánok képezik leghatalmasabb szövetségesünket. De a t. képviselő ur szeme előtt más lebeg. Germánia legyen, de neki más Germániája van, mely az ő szövetségese, ez a Schulverein. A mi azt a Sehulvereint illeti, engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy hozzá intézzek egy pár szót. Én elismerem, hogy a t. ministerelnök ur nagyon ügyes polemicus; sokszor én magam is élvezettel hallgatom, nagy erőt bir ő ebben a tehetségében és gyakran használja is, különösen mi ellenünk. Ez ellen nincs is kifogásom, hanem azt hiszem, hogy egy ministerelnök feladata mégis nemcsak az, hogy jól odamondjon valakinek va- I lamit, hanem igenis, hogy a tettek terén bizonyítsa be, hogy a nemzet érdekeit minden téren megóvni tudja. Én kérdem a ministerelnök úrtól, hogy vájjon ha Magyarországon léteznék vagy alakulna egy egylet ily nagy apparátussal, a milyennel létezik Németországban a Schulverein, azon czélból, hogy Németország polgárainak egy része ellen határozott agitatiót vigyen és nemcsak a polgárok ellen, hanem a német törvényhozás működése ellen is ezen egylet tiltakozzék nyilvánosan: vájjon nem venné-e elő ismert és sokszor hangoztatott erélyét és megengedné-e, hogy egy szövetségessel szemben egy ily czélú egylet működjék? És én részemről helyeselném is eljárását, mely szerint ily egylet létrejövetelét nem engedné meg. De akkor követelem, hogy megtalálja módját annak is, hogy szót emeljen diplomatiai utón és tiltakozzék azon üzelmek ellen, melyeket ott a Schulverein a mi szász polgártársaink sugalmazásai folytán elkövet. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy állam sem tűrheti, ha csak egy szikrányi önérzettel is bir, hogy más bármely államnak is egy testülete, a mi törvényhozásunk ellen izgasson és tényei ellen tiltakozzék. {Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Befejezve beszédemet, {Halljuk!) azt az egy vallomást teszem még, hogy mikor a törvényjavaslatot kezembe vettem, erőlködtem, kerestem módot, hogy elfogadhassam legalább általánosságban— jelezni akarván az által, hogy mennyire óhajtom, hogy valamely módon középtanodai oktatásunk rendezve legyen. De mikor részleteit elolvastam, az előadott okoknál fogva azon meggyőződésre jutottam, hogy lehetetlenség még általánosságban is elfogadnom a törvényjavaslatot, annál inkább, mert hosszú évek tapasztalatai arra tanítottak engem, hogy ezen házban a részletes módosításoktól vajmi keveset lehet reméleni. Nálunk foly nagy hévvel az általános vita és midőn általánosságban valamely tárgy el van fogadva, bármennyire fontosak a részletek, azok akként tárgyaltainak, hogy a képviselőház tagjainak zömekünn a folyosón időz és alig van itt benn néhány ember. Bejönnek időnként és kérdik, hogy hányadik szakasznál vagyunk már. (Ügy van! Ugy! a szélső balon.) Még inkább elbátortalanított e tekintetben a t. ministerelnök ur tegnapi felszólalása, a ki kétértelmű kifejezéssel élt a módosítások tekintetében. Azt monda, hogy ha a részleteknél forma dolgában módosítványok fognak benyujtatni, azokhoz ő hozzá fog járulni, de a lényeget fenn kell tartani. Engedelmet kérek, a formával soha semmit meg nem mentünk. A lényegről van szó. Érteném, ha a minister ur azt mondotta volna, hogy általánosságban í a kormány ragaszkodik a törvényjavaslathoz, azon-