Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

370 202. országos ülé» márezius 8. 1883. a többségi és kisebbségi előadónak felszólalását kivéve. Igaz, hogy maga a törvényjavaslat ment előre e példával és a tulaj donképi tanügygyei maga is vajmi keveset foglalkozik. Én nagy kíváncsisággal és türelmetlenséggel vártamatörvényjavaslatot, de a mint tanulmányozni kezdtem, azt láttam, hogy ez tulaj donképen nem arról szók a miről szólani kellene s azt alig érinti, mert az által, hogy ott 15—16 tantárgy fel van sorolva, ez még nem iskolai törvényjavaslat. Látom igenis, hogy nagyon tüzetesen foglalkozik bizonyos hivatalokkal, melyeket a t. minister ur fel akar állítni és az ellenőrzés módozataival; pedig nekem első sorban hazám tanügye fekszik szivemen és beismerem, hogy a középiskolák rendezetlen volta csaknem hatálytalanná teszi mindazt, a mit ugy alsó, mint legfelsőbb fokon tesz. Ha egy lánczból a középső szemet kiveszszük, abból sohasem lesz láncz. Midőn tisztán csak a tanügyet veszem szemügyre, sajnálattal tapasztalom azt, hogy daczára annak, hogy a t. minister ur saját előadása szerint, 9 —10 év óta folyton töprenkedik ezen és foglalkozik ezzel, azt kell látnom, hogy^ő még ma sincs tisztában saját magával az iránt. Én keresve keresem itt az eszmét, a melyből a minister ur kiindult volna, de nem találom. A különvélemény például határozottan felállítja az egységes középiskolát. En nem mondom, hogy azt feltétlenül elfogadom, lehet ugyan az egyik mint a másik mellett pro és eontra igen sokat mondani és irni, a mint hogy csakugyan igen sokat irnak is, hiszen már egész könyvtár létezik e kérdésben. Megvallom zárjelben, hogy én a magam részéről a középúton vagyok e tekintetben és azt hiszem, hogy a leghelyesebb mód egységesíteni bizonyos fokig, pl. a 6. osztályig s azontúl bifurcálni. Érre saját tapasztalatom a legfőbb érvem ; mert nincs az a szülő, a ki a gyermekről 10 éves korában meg tudja Ítélni, hogy vájjon melyik pályára van hivatása, akkor reá fogni azt, hogy én a technicai, vagy a classicai pályára szánom a gyermeket, ez valósággal paedagogiai absurdum. (TJgyvan! szélső balfelöl.) 15 — 16-ik évében, bár ekkor sem lehet mathematicai bizonyossággal, de mégis már némi valószinűséggel meg lehet határozni, hogy melyik pályára van a gyermeknek hivatása. És látjuk a külföldön, a hol ezen a téren az elméleteken mégis messze túl mennek; mert bocsánatot kérek, abban téved a t. minister ur, midőn azt mondja, hogy az már túlhaladt álláspont: ellenkezőleg, a mi külföldön történik, az inkább közeledik Hermán Ottó t. képviselőtársam álláspontjához, de különösen az általam elfoglalt állásponthoz ; és igy, miután a t, előadó ur szíves volt Olaszországra hivatkozni, méltóztassanak elolvasni — hiszen a kérdés nem rég került országgyűlési tárgyalás alá — Baecieri munkáját és látni fogják, hogy ő egészen máskép osztja fel a dolgot. 0 egységesíteni igyekszik a középiskolákat a 6. osztályig és felállít egy 3 évi lyceumi tanfolyamot, mert azt mondja, hogy hidat kell csinálni, mely összekösse a középiskolákat az universitással, túlságos nagy ugrás volna a gymnasiumból egyenesen az egyetemre menni; azt át kell hidalni és ez igen helyesen van igy. Én távolról sem akarok biró lenni ily nagy kérdésben, egyet azonban tudok, hogy a minist érnek tisztában kell lennie önmagával, különösen akkor, midőn törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé és el kell magát határozni egyikre, vagy a másikra. Vagy legyen egységes gymnasium, vagy legyen bifurcált, de a kettő közt habozni nem szabad. A törvényjavaslatból nem tudjuk meg világosan, hogy az tulajdonképen mit akar. Én azt látom, hogy tulaj donképen egységes középiskolákat akar; mert az, hogy a reáliskolában franeziául tanítanak és a gymnasiumban nem, nem elegendő arra, hogy oly nagy megkülönböztetést tegyünk, hogy e miatt külön, önálló apparátussal ellátott, kétféle iskolákat állítunk fel. Mikor én azt látom, hogy a gynmasiuini tanuló, ha elvégezte a középiskolai tanulmányokat, felmehet bármelyik főiskolába, tehát a polytechnicumba is: ez annak a jele, hogy tehát a minister ur nem követel oly szakképzettséget a reáliskolákban tanult tanulótól sem, mely szükséges arra, hogy a műegyetemi tanulmányokat igaz sikerrel végezhesse. Tehát vagy az egyik, vagy a másik. De más kérdésben sem látok semmi irányeszmét a tervezetben általában. Igy például a reáliskolában felveszi a bölcsészeti előtant. Már kérdem t. ház, ha egészen külön van választva a gymnasialis oktatástól a reális irány, a tisztán technicus pályára készülő ifjaknak ugyan mire való a bölcsészet? Nem mondom, hogy száz közt nem lesz egy-kettő, a ki hasznát akarja annak venni: de ha ily tekintetből akarunk kiindulni, akkor minden tudományt be kellene venni, mert hiszen alig lesz olyan tudomány, a melynek esetleg valami hasznát ne venné az ember. A nyelvekre nézve a reáliskolánál fel van véve a franczia nyelv, a gymnasiumnál azonban nincs. Ezt én nem helyeslem. A minister ur és az előadó szerint a gymnasium leginkább arra van hivatva, hogy az általános magasabb műveltségre előkészítse az ifjakat. Nem lehet tagadni, hogy a mai korban a franczia nyelv egyik nélkülözhetetlen kelléke az általános műveltségnek és ha választanom kell a két iskola közt, azt találom, hogy a franczia nyelv tanítása szükségesebb > gymnasiumban. Mert feltéve, hogy időközben pályát nem választ, a jogásznak, orvosnak, tanárnak sokkal nagyobb szüksége van a franczia nyelv tudására és irodalma ismeretére, mint a gépésznek, mérnöknek, kereskedőnek, iparosnak vagy üzletvezetőnek, ki a reáliskolából vagy műegyetemből kikerül. (Igaz!)