Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

2M %"'. »ri*áärM ilé« máre^ns 7. ÍS88. többször érintett '§§. erikkelyeznek, (Helyeslés) fentartva az őt természetszerűen megillető felügyeleti jogot, a mely reá nézve nemcsak jog, de kötelesség is, neki joga és kötelessége oda törekedni, hogy a haza polgárai a nevelésben az értelmiség azon fokát érjék-e el, mely hazánk jólétét és jövőjét biztosítja, neki joga és kötelessége oda törekedni, hogy Magyarországban magyar hazafias szellem lengje ád a haza minden tanintézetét. (Élénk helyeslés.) Ebben lett volna következetesség és méltányosság : de igy egy egyházat, melyet pedig az ország többsége magáénak vall, kizárni az autonóm jogból, sem íogicus, sem méltányos nem lehet. (Helyeslés.) Meg kell vallanom, hogy meggyőződésem szerint, mai helyzetünkben egyházamra nézve QÍég biztosítékot nem találhatok. Helyzetünk jogalapja felvetett kérdésünkre nézve is — jóformán az intéző orgánum jóakaratától, méltányossági érzetétől függ, már pedig ez nemcsak magában véve igen ingatag alap, de sőt nem egyezik meg a katholikus egyház méltóságával, sem ama tisztelettel, melyet a haza polgárai nagy többségének lelkiismeretével szemben tanúsítanunk kellene, midőn egyházuk jogainak biztosítékát személyi méltányosságra találják szorítva. (Helyeslés.) Ha üdvözlöm iiu azért a javaslat bírálat alá vett pontjait, mert tisztelem ama nagy hivatást, melyet minden felekezetnek hazánk javára betöltenie kell, szintoly őszinte fájdalommal kell észrevennem, hogy abból egyedül a katholikus egyház lett, akár akarva, akár nem, de tényleg bizonyára kizárva. De feltéve, hogy megállhat ama practice nehéz viszony, hogy az állam-minister ugyanazon személyben a katholikus egyház jogainak és igazainak protectora és az apostoli fővéduri jogezínién közvefítőj"e és feltéve, hogy ugyanazon egy személy, épen ama fővéduri jog ereje alatt, az egyházjogainak érdekében kell hogy működjék; ép azért nem is lehetséges, hogy a katholikus iskolák elváltoztassanak; mondom, mindezt megengedve — evvel az egyház jogi állása tanodáival szemben, nézetem szerint pusztán a tényleges possessióig volna biztosítva — a puszta czím birtokáig : merő holt sebemen, mely alatt oly intézmények hozathatnának be, melyek talán ma lehetnek méltányosak, talán keresztények, de lehetnek holnap egy atheus irány szabványai és nekünk katholikusoknak fájdalommal kellene tapasztalnunk, hogy tanodáinkban oly theniák terjesztetnek, melyek egyházunk hitelveivel homlokegyenest ellenkeznek s melyek a jámbor alapítványozók intentióitól messze túl esnek. (Igás! Halljuk,') A miért is nem kiváltságokat óhajtok, hanem igenis hason jogokat! Tekintve- a ma dívó állami tbeóriákat, valóban csodálnom keli a javaslatban feltűnő engedékenységet, taelylyela felekezetek részére ama kiterjedt körű autonómia megadatott. A pénzügyi utílitarismus és az üdvös verseny eszméje megbarátkozhatott ugyan az ügy eddigi statusquojával, azonban ily nagymérvű concessiókra ugy látszik sokkal mélyebb indokok folyhattak be a czikkelyek alkotásánál. Talán nem csalódom, ha ama nagyszabású autonómia tervezett biztosításában ama államférfiúi, bölcseséget tanúsító bizalmat vélem rejleni, hogy a vallás szellemétől áthatott nevelés a leghatásosabb ellenhatást teremtendi ama rettentő elvek ereje ellen — nem pusztán vallásiakat értek én itt — melyek már-már testet venni készülnek köztünk is. (Halljuk! Halljuk!) De, ha ez volt volna csakugyan a főíndok, nagyon helyes és bölcs felfogásról tanúskodnék s ha netán az illető felekezetek sürgették ama czikkelyeket: bizonyára csakis eme szempontból sürgethették azt, hogy menten minden a jövőben lehető akadályoztatástól, érvényesíthessék missiójuk nagy feladatát, a jövő polgároknak üdvös neveltetése ezé Íjából. (Halljuk!) De vájjon a katholikus egyház nem-e ugyanazon magas érdek szempontjából sürgetheti ugyan azt. Vagy neki nem-e ugyanazon magas missiója van; s vájjon ő valamikor is hűtlen volt-e missíójához?(I<j!iu/) Ha küldetése szintén a földi érdekeken túl áll, épen ez által ő is teljes erejével zabolázza helyes mértékre szállítja le mindazt, a mi azokban érdes," egyenetlen, lealázó, vagy bármi okból veszedelmes. Minden csapás, mely a fennálló rend ellen történik, büszke önérzettel mondhatom, először a mi mellünkre irányul s minden roham, mely a társadalom igaz vívmányai ellen irányúba miérczfalunkon törik meg először, vagy csak azon keresztül fog áttörhetni minden társadalmi rend elnyelésével. (Élénk tetszés.) Nem kiváltságokat kérek tehát, ismét mondom, egyházam részére, csak hason jogokat ugyanazon nagy ezél elérésére. És ha csak a puszta utílitarismus volt a főczél e törvények alkotásánál vagy az üdvös verseny iránti tekintetből terveztettek azok : vájjon kisebb-e a katholikus egyház áldozatkészsége: vájjon nem-e az ő javai folynak igen nagy részben a nevelés czéljaira s teszik lehetővé ama nagy megtakarítást, melyet az előbbeni ministeri indokolás felemlít. (Helyes! Igaz !) És a tanítás versenyében van-e ok félnünk nekünk katholikusoknak egyéb felekezetek iskoláival szemben'? Nincs! Engedje meg a t. ház és engedje meg a t. minister ur, hogy minden elismerésem és jóakaró hajlamiba vetett minden bizalmain mellett; kénytelen vagyok az osztó igazság