Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

182. orsrtgoi Ülés fibrnár 1 1885. g| de az kétségtelen, hogy az általános eredmény az lesz, hogy ha az illető szolgabíró látni fogja, hogy egyes községek az uzsorások körmei közt vannak és ezek következtében pusztulnak, hogy akkor meg fogja tenni a jelentést. Ha a t. ház ezt igy elfogadni méltóztatik, csak akkor várhatjuk, hogy az uzsora alatt nyögő nép merni fogja szavát felemelni. Ha mi ezen javaslatot el nem fogadjuk, ez annyi, mintha semmit sem tettünk volna. Mert az uzsora-törvényt nem az intelligentia kedvéért szavazzuk meg, hanem a nép javára, a nép kedvéért, ez pedig tehetetlen arra, ha a feljelentést egyedül tőle követeljük, mert az is pénzbe kerül és nincs módjában. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezt megfontolás alá venni és ha segíteni akar a nép szorult helyzetén, azon indítványt, melyet t. barátom gr. Apponyi beterjesztett, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! A kérdés, mely ma itt felmerült, lényegében ugyan már tegnap eldöntetett; de miután újabb indítvány tétetett, mely az igazságügyi bizottsághoz lett utasítva, ott behatóan tárgyaltatott, ismét a ház előtt szőnyegre került. Mindenek előtt figyelmeztetni óhajtom a t. házat arra, hogy némelyek a hivatalból és a sértett fél feljelentése folytán történő eljárás közt a különbséget ugy fogják föl, hogy ha ez a sértett fél feladásától függ, annak kezére lenne tán bizva az egész eljárás vezetése, lebonyolítása. Ez nem igy áll. A sértett fél teszi a feljelentést a kir. ügyésznek s azután a kir. ügyész hivatása eljárni ugy, a mint egyéb büntethető cselekményeknél. A különbség csak abban van, hogy a kir. ügyész esak akkor járhat el, mikor a sértett fél őt arra felszólítja. Mi a természete a hivatalból való eljárásnak? Az a természete, hogy meg kell indítani az eljárást a hivatalos közegnek, akármi utón jut az illető cselekmény tudomására; meg kell indítania az eljárást, ha akármilyen indifferens ember teszi is a feljelentést; meg kell indítani, ha csak bire terjed is el az ilyen cselekménynek, mert akkor az illető közegnek kötelessége a birnek forrásait kipuhatolni, azoknak hihetőségéről magának meggyőződést szerezni és igy eljárni. Sőt az ausztriai polgári perrendtartás szerint, mely Erdélyben ma is érvényben van s a törvényszékekre most is áll, mert hiszen a járásbíróságokra nézve van újabb intézkedés, még névtelen feladás is szolgáltathat alkalmat és szolgáltat, hogy az illető közegek puhatolni tartoznak, ha t. i. azon feljelentésben az esetnek körülményei ugy vannak-e előadva, hogy az valószínűnek látszik. Méltóztassanak meggondolni, hogy ha azt vesszők, hogy az egyszerű feljelentés is elégséges arra, hogy a kir. ügyész megindítsa az eljárást, vájjon lehet-e fentartani azon elvet, hogy hivatalból iodittassék meg az eljárás mindenesetre, még ott is, hol az illető félnek talán leginkább kárára van s megindittassék a legtöbb esetben eredmény nélkül? Ezt én, miután gr. Apponyi Albert is úgyszólván elejtette indítványát, én legaläb superált kérdésnek tartom. Hátra van még gr. Apponyi Albert most benyújtott indítványa, melyben 8 elfogadja ugyan, hogy rend szerint a sértett fél panasza folytán iiidittassék meg az eljárás, de bizonyos esetekben a szolgabiróra, illetőleg polgármesterre akarja bizni azt, hogyaz tegyen jelentést. Literáty Ödön képviselő ur már megérintette, hogy ez oly intézkedés lenne, mely összes eddigi rendszerünk és eljárási szabályainkkal alig összeegyeztethető. De eltekintve ettől, nem lehet törvényt alkotni az országnak bizonyos részére, nem lehet törvényt alkotni bizonyos vidékre, vagy bizonyos emberekre. A törvény általános és igy ha a szolgabírónak és polgármesternek kötelességében vagy jogában állana, — hiszen az illetőknek mindig kisebb-nagyobb szorgalmától, lelkiismeretességétől függ, hogy mennyiben fogják azt gyakorolni —- nemcsak Sáros- vagy Zemplén-, de Bihar-, Pozsony megyében, Temesvárott, Budapesten, ezen feljelentést megtenni s igy az eljárást megindítani. Kérdem: czélszerű lehet-e egy politikai tisztviselőt ezzel megterhelni, erre feljogosítani? Ha csakugyan előfordulnak az uzsorának ily tömeges esetei, ha a nép csakugyan szenved ily nyomás alatt, én ugy hiszem, lesznek mindig emberek, a kik az illetőt figyelmeztetik, hogy te feladási joggal birsz és ha nem lennének mások, nem lehet-e épen a szolgabíró, a polgármester az, a ki öt figyelmezteti s azt mondja neki, hogy azt te teheted és ezen esetben azon eredményt idézheti, mit ezen indítvány kíván, de a nélkül, hogy olyan elvet állítsunk fel, hogy a politikai hatóságnak tisztviselője, vagy jogosítva legyen, vagy kötelezve legyen, mert arra nézve van különbség, ilyen feladásokat megtenni, megtenni minden esetben, vagy pedig az ő belátásához képest mérlegezve, hogy ez olyan uzsora-e, a melyet neki fel kell jelenteni, vagy nem ilyen tömeges üzletszerű uzsora? Ez oly tág jogkört és oly nagy terhet róna reája, hogy én azt részemről elfogadhatónak nem tartom. Mindezeket összegezve, kérem a t. házat, méltóztassék a jogügyi bizottság indítványát elfogadni, t. i. a 9. §-í fenntartani azon megtoldással, mely az elévülési időre nézve e tekintetben a sértett fél jogait megóvni törekszik. Thaly Kálmán: T. ház! Reám mind az igazságügyminister, különben igen ékes felszóla-