Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

360 201. orszá^es fi!é*i Káríziiss 7. 1S85. Tisza Kálmán ministerelnök: Ez egy­szerűen annyit tesz, mint a kormányt quasi fele­lősséggel terhelni, de nem adni meg a módokat arra, hogy azon felelősséget viselhesse. (Élénk helyeslés.) Csanády Sándor: Nemigy beszélt 1860-ban. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: igaz. nem így beszéltem a Bach rendszerrel szemben. (Hosz­szantartq mozgás.) És ha jönne, de nem fog jönni, mert nem fog sikerülni Önöknek oly zavart elő­idézni; (Nagy nyugtalanság a szélső balon) mert még egyszer olyforma rendszer csak ngy jöhetne, ha önöknek sikerülni fogna az országban oly zavaro­kat előidézni, melyeknek az következménye lenne; (Elénk ellenmondás a szélső balon. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) de ha jönne, ismét fognám ellenezni. (Elénk helyeslés jobb/elöl.) Mert én magam részéről tudtam, tudok és mindig fogok tudni különbséget tenni még ha esetleg a személyeket [nem szere­tem is, az alkotmányos, törvényes magyar kor­mány és a fegyveres erővel uralkodó absolutismus közt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, bár alig van szerencsém vagy sze­rencsétlenségem öregebbnek lenni, mint Mocsáry képviselő ur, ily modorú philippicát igenis mond­tam akkor, állottam is vizsgáló biró előtt miatta, de nem mondok most. Most nincs benne veszede­lem, nincs benne érdem, nincs benne csak nagy szavakkal hatni akarás. (Zajos tetszés jobbfelöl.) De t. ház, (Halljuk!) — bocsánatot kérek a közbeszólások által okozott kitérésekért —• a képviseli! ur még egyben téved, midiin még az 1844-iki helyzetet is azon irányban, hogy mit kellett akkor fentartani, összehasonlításba hozza a mai helyzettel. Én nem hiszem, hogy épen a mi a vallások közti egyenlőség és viszonosság kérdé­seit illeti — ha nem vagyunk is ott, a hová az elmélet szerint törekedni kell — hogy 1844 óta is tetemes haladásokat nem tettünk volna. (Többen a szélső balon: Miben?) A ki nem tudja, tanuljon meg olvasni, vannak törvények, könyvek, hírlapok. (Hosszanta,rtó élénk derültség.) Én, t. ház, felnőttek oktatására nem vállalkozom. (Derültség.) Mondom törvényekben, országgyűlési naplókban, tudósítá­sokban mindenki meglelheti; de meglelheti az életben is. És vájjon méltóztassanak ismét abstra­hálni a személyektől — még 1844-ben is képzel­hetett-e valaki egy magyar törvényhozást, mely­nek alsó házának három elnöke mind protestáns? (Mozgás a szélső baloldalon.) Vájjon képzelhetett-e akkor valaki oly főkormányhatóságot, melyben meglehet, hogy az egyének nem érnek semmit, de mindenesetre három protestáns van. (Mozgás.) Hát nem jelzése-e az annak, hogy mennyire megváltozott általában nemcsak törvények szerint, de a közérzület szerint is Magyarországon ez irányban a helyzet ? Hiszen ez ma fel sem tűnik senkinek. Nem sokkal az előtt törvényt kellett hozni, hogy egy; pár hivatalnok protestáns legyen. (ügy van, ugy!) Már engedelmet kérek, nem okos ember az, a ki azt a nehéz fegyverzetet, melyre szükség van a megtámadtatás ellen, a testén tartja akkor is, midőn nem védekezni, hanem dolgozni kell. (Élénk tetszés.) Azt mondja t. ház, az igen t. képviselő ur, hogy mi tartotta fenn a protestantisumst. Sok iga­zat mondott abban, a mit mondott, sok igazat és nem kívánom tagadni jó részét annak, bár azt hi­szem, hogy nem a mi feladatunk, hogy magunkat dicsérjük; nyugodtan bizhatjuk a történelem lap­jaira, megdicsérnek a,zok érdem szerint. De hát mégis mi volt oka'? Egyik ok negatív és ez az, hogy a magyar protestantismus, tudtomra legalább sohasem követte még el azt, a mit ma a t. kép­viselő ur elkövetett, hogy az ország más felekeze­teivel szemben exelusiv vagy kitűnő hazafiságot vindicált volna magának. (Általános zajos helyeslés.) Mert bizony, ha ezt tévé vala, sem az 1790—91-iki törvény meg nem alakul, ugy a hogy megalakult, a melyhez a protestánsok buzgalma mellett a kathoh'kus világi többség hozzájárulása is szükséges volt; (Hosszantartó élénk helyeslés) sem a Thnn-íéle gyászos időket mind a felekeze­tekre, mind az országra nézve oly nagy sikerrel ki nem állortuk volna. Nem kell tehát soha semmi viszonyok közt, felekezeti privilégiumot követelni, (Általános élénk helyeslés) nem főleg abban, a mi minden tisztességes magyar ember keblének tulaj­dona : a hazafiság. (Általános zajos helyeslés.) Azután egy másik oka is van —• és ez már positiv — az, hogy a magyar protestáns egyház, nem szólva egyes kinövéseiről, minden időben tel­jesítette a haza iránt minden kötelességét és a ma­gyar állam érdekével saját érdekét ellentétbe soha­sem helyezte. (Élénk hosszantartó helyeslés.) , Ezen álláspont az, a melyen állni kell ma; ezen álláspont az, a mely mellett a magyar haza kebelében a protestáns egyház ép ugy, mint a többiek, egymás mellett fel fognak virágozhatni. (Általános helyeslés.) De midőn akár a tanügy ja­vítása, akár a magyar állam consolidálódásának érdeke nem is lényeges jogot, csak a jognak más formában érvényesítését követeli, akkor azt mon­dani : az ellenkezik a mi lételünkkel, akkor azt mondani: ezért három millió ember fog elkese­redni —- ez nem az az át, amelyen a magyar álla­mot és nem az, a melyen a magyar protestáns egy­házat fentartani lehet. (Hosszantartó zajos helyeslés.) T. képviselőház! A t. képviselő ur nem tudja, mit fog az^ a három millió elkeseredett ember mondani. Én megmondom, mi fog történni. (Hall­juk!) Ha a törvényjavaslatból törvény lesz, mielőtt hatálya érezhetővé válik, a t. képviselő urnak és a vele egy gondolkozásúaknak biztatására, lesz talán némi nyugtalanság, elégedetlenség; de majd

Next

/
Thumbnails
Contents