Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

183. eriBifcs Ülés február 2. 18S3- 59 esetek is foghatók; ha lehetne ezen esetek körülírására egy más technicns terminust találni, a mely a közveszélyes tömeguzsorát jellemezné: én ahhoz igen szívesen hozzájárulnék; de én más ily technicns és a jogi fogalmat kifejező alkalmas kifejezést nem tudok és ezért alkalmaztam és vagyok kénytelen ma is alkalmazni mint approximativ fogalmat az „üzletszerű uzsora" kifejezést. Ezzel szemben mik azon érvek, a melyek a jogügyi bizottság előtt túlnyomóknak bizonyultak s a melyeket a t. előadó ur ma is hangsúlyozott? Az az érv, hogyha az mondatik ki, hogy akár csak az üzletszerű uzsorának vétsége hivatalból üldözhető, akkor boldog-boldogtalan, a kinek a dologhoz semmi köze, tehetne följelentést, akkor minden közrendészeti közeg feljogosítva, sőt hivatva van arra, hogy a hol csak kölcsönüzlet oly egyének által köttetett, kikre nézve a legkisebb gyanú is létezik, hogy ott uzsora foroghatna fenn, a kölcsönüzletet vizsgálja és hogy a magán- és üzleti életbe hívatlanul betolakodjék, ami esetleg sokak hitelének, mindenesetre pedig a közszabadságnak tetemes korlátozásával és csorbításával járna. T. ház! Ez ügyben egész objectivitással kell egymással szembeállítani a pro és con-ra szóló érveket és akkor mérlegelni, melyek a súlyosabbak.^ Én nem zárkózom el ezen érvek súlya elő!. Én sem vagyok barátja annak a rendőri államnak, mely magát indíttatva érzi, hogy akarva, nem akarva, tisztán abból a politialis proritusból, mely a közszabadság legkirívóbb ellentéte, minden embernek magánügyeibe beavatkozzék. De az a kérdés : nem lehetne itt egy középutat s oly megoldást találni, hogy az általam előbb említett tömeguzsora a sértett fél feljelentése nélkül üldözhető legyen a nélkül, hogy előállhatna azon inconsequentia, hogy boldog-boldogtalan szomszédjának ügyeibe vagy mindenkinek ügyeibe hivatva volna betolakodni. S én azt hiszem, hogy lehet erre nézve egy approximativ módozatot találni s ezt leszek bátor a t. háznak most már formulázottan proponálni s annak elfogadását kérni. (Halljuk!) Én t. i. azt hiszem, hogy nem volna szükséges és ezen aggodalmak folytán talán nem is volna czélszeiíí absolute kimondani akár csak az üídetszerű uzsorának hivatalból üldözhetőségét; hanem ha bizonyos hatósági közegek, a kiknek hivatásuknál és a néppel való folytonos érintkezésüknél fogva minden feltűnőbb jelenségről kell, hogy tudomásuk legyen, a mely járásukban vagy városuk területén előfordul. Ha azoknak tudomására jut, hogy az ő közigazgatási járásukban előfordulnak az uzsora általi tömeges pusztításnak ily esetei, akkor nem látom át, hogy miért ne lehetne ezeknek jogot adni, hogy ők is a feljelentést az illetékes helyen, t. i. a kir. ügyészségnél eszközöljék. (Helyeslés a Idés a szélső halóidalon.) Mert t. ház, azon egyéneknek tapintatáról, hivatalos kötelességérzésükről fel lehet tenni, hogy ők ezen feljelentési joggal, illetőleg kötelességgel csak akkor fognak élni, ha meggyőződtek arról, hogy a baj csakugyan oly nagy, hogy a közhatóságnak interventióját szükségessé teszi, mintegy kihívja; más részről az ő őrszemüket ki nem kerülheti a baj, ha csakugyan ily dimensiókat ölt és mint mondám, meg lehet várni tőlük azt, hogy a feljelentéstől tartózkodni fognak oly esetben, midőn nekik tudomásuk van arról, hogy ez által érintetnek oly egyének, a kiknek hirét, társadalmi állását az uzsora czímén, ha ők ennél akár csak mint áldozatok szerepelnek is, indított bolygatásoktól meg kell kímélni. Én ezeknek folytán azt hiszem, hogy az előnyök és hátrányok lehető kiegyeztetésének az a módja, ha mi a 9.§ t oda módosítjuk, hogy az uzsora vétsége rendszerint csak a sértett félnek panaszára üldözhető, azonban az illető szolgabírónak, vagy városokban a polgármesternek megadatik az a jog, hogy ha az üzletszerű uzsora pusztításai nekik tudomására jutnak, akkor ők erről feljelentést tehetnek a kir. ügyészségnek. (Helyeslés a szélső balon.) En nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a dolgot komolyan megfontolni; mert a törvény hatályára nézve alig \an annak fontosabb intézkedése és alig van megoldandó fontosabb kérdés, mint épen az, a melyei most tárgyalunk; és én félek tőle, hogy ha ridegen megmaradunk annál az álláspoutuál, a melyhez az igazságügyi bizottság ma is ragaszkodik, hogy soha másnak, mint a sértett félnek a feljelentési jog meg nem adatik, a törvény épen a legsujtóbb, a legveszedelmesebb, épen a törvénynek intézkedéseit leginkább / motiváló esetekben írott malaszt fog maradni. Én ezen irányban formuláztam indítványomat, mely már nem az én eredeti álláspontomnak, hanem a közvetítésre való törekvésnek kifolyása és azon érvek tekintetbevétele, a melyeket a velem ellenkező álláspontot elfoglalók felhoztak. Bátor vagyok indítványomat elfogadás végett ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány! Duka Ferencz jegyző (olvassa): „A 9. §. első bekezdésében „eljárásnak" szó után tétessék, e szó rendszerint:" A szakasz végére a következő bekezdés teendő: Az illető járás azolgabirájának, a városokban pedig a polgármesternek feljelentése alapján az üzletszerű uzsora vétsége miatt a bűnvádi eljárás hivatalból is megindítható." Iiiteráty Ödön: T.ház! Az igazságügyi