Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
340 200. országos Blés márczins 6. 188S. a pátriájuk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ilákóczyról lévén szó, nem én hoztam elő, magamtól nem tettem volna, hanem ha már t. képviselőtársam előhozta, elmondom ez ügyre vonatkozólag nézetemet. Midőn ő Parisban barátai, a Bourbon berezegek között élt volna, megkérdezték őt, látván minő buzgó katholikus, hogyan van az testvér, mondák, hogy a ki annyira vallásos vagy, hogy még a kath. egyháznak ceremóniáit is megtartod, oly hévvel küzdéí a magyar protestáns egyház szabadságáért? Ama nagy ember azt felelte rá: ,,Neni ismeritek a viszonyokat. Én katholikusnak születtem, ama hitben neveltettem s egyénileg buzgó hive vagyok. Őseim azonban reformátusok voltak s egyik ősöm, T. György fejedelem volt az, a ki a linzi békekötést létrehozta s ama békeokmányt beezikkelyeztette hazánk törvényei közé. És Magyarország a megsértett, felforgatott törvényekért, alkotmányért fogván fegyvert, nekem törvény és törvény közt válogatni nem volt sem kedvem, sem jogom és azért igenis karczoltam a protestánsok szabadságáért.'-' Ez már emelkedett és correct felfogás! Ugyanő azt is írásban hagyta, hogy katonáinak 9 — 10-ed része, kálvinistákból állott. Ez a kilencz-tized részben kálvinista hadsereg döntötte meg a Kolonies régimét 8 év alatt, ezen eredmény nélkül bizony nem volna ma Magyarország, mert bizony ez a Kolonics-németté, nyomorulttá, katholikussá, mint monda, tette volna ezen országot. Az alkotmányt biztosító szathniári békekötést ez a kilencz-tizedrész kálvinista hadsereg vívta ki és ugyan mivel hálálják meg ezek utódainak azt, hogy mi általában, mint magyarok még létezünk? Ilyen törvényjavaslattal ni, meíyíyel legsarkalatosabb jogainkat el akarják venni. Hallottuk már az argumentumot, hogy mivel szász barátaink — nem akarom szépíteni a dolgot, sőt magam is kárhoztatom kifelé való tendentiájukat — mivel ezen barátaink kifelé gravitálnak, azokat megfékezni szükséges, azért bele kell nyúlni a kormánynak rendőri felügyelettel az iskolai ügyekbe. Hát kérdem, az a 180 ezer (Egy hang: Százharminczötezer!) Legyen kevesebb, annál jobb az én malmomra. Hát mert a maroknyi szász nemzetiségnek nincs ragaszkodása a magyar államhoz, azért büntessünk két millió kálvinistát, a kik az állam ellen soha sem vétettek. Azért, mert tolvajok vannak, fogassanak el a becsületes emberek is. (Derültség.) Nem értem e szót a szászokra, csak mint példabeszédet idéztem. A t. minister ur után itt Kovács Albert képviselő ur szólott; furcsa eljárást követett, mindnyájunkat meglepett nagyon. Feliratkozott a törvényjavaslat ellen, azután beszélt a törvényjavaslat mellett. Olyatén bevezetést tett beszédében, hogy én azt hittem, hogy csak mégis a javaslat \ ellen fog szólni, de elcsűrt, csavart logicájával oda lyukadt ki, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. Azt mondja, hogy neki kell ismerni a viszonyokat, mert 8 theologiai tanár. Kérdhetné tőle az egyház: „Et tu mi fili Brute?" Csakhogy a képviselő ur beszéde nem Brutus tőre volt, csak kis szunyogcsipés. Azután hangsúlyozta, hogy ő az egyházjog tanára. Megengedem, nem vonom kétségbe, gratulálok tanítványainak, hanem az bizonyos, hogy az alkotmányjognak ugyan nem tanára, mert annak még alpháját sem ismeri. Itt polemizált t. L nem a minister ellen, hanem mindig a ministerium egyik osztálya ellen. A képviselőház osztályokat nem ismer, hanem ismeri a ministert, nekünk közünk, dolgunk csak vele lehet, nem pedig az ő egyes osztályaival. Ez az alkotmánytan alphája. (Tetszés a szélső balon.) No hát t. ház, én nekem eszembe jut a régi Entwurf és pátens idejéből — nem tehetek róla, bocsánat a benyomásért, én önkénytelenül Szoboszlayra és Báthoryra gondolok. Talán akkora ember nem fog válni a képviselő úrból, mint Szoboszlay. Ha akkora lesz, mint Báthory: no, ez gusztus dolga. (Derültség a szélső baloldalon.) Én rám azt a benyomást tette a tegnapi beszéd, hogy a kezdeményezés megtörtént; lehet, hogy válik belőle valami. Nagy önérzettel hivatkozott a t. képviselő ur tanulmányaira, munkáira, kiadványaira épen a protestáns autonómia és jogtörténet terén. A legilletékesebb birálók e tekintetben az Akadémia és a történelmi társulat; de ott még ezen munkákról, sem azok szerzőjéről tudomást nem vettek eddigelé — bizonyára az ő hibájuk. (Derültség a szélső baloldalon.) A linczi békeokmányt is előhozta a többek közt.De kétlem, hogy valaha eredeti, hiteles szövegben láthatta volna. Én láttam, szolgálhatok utasítással, ha tovább tanulmányozni akarja; mert arra szükséges az eredetit ismerni. Kovács Albert: A bécsit is tetszett látni ? Thaly Kálmán: A linczit láttam, az fontosabb, mert abban nincs már benne az a hírhedett záradék :„ absque tament praejuditione jurium dominorum expressorium." A t. képviselő ur beszédével — már nem tudom, Szoboszlay vagy Báthory superintendens emléke iránt viseltetik-e nagyobb pietással — mondom magával a beszédével önkénytelenül is a katholikus főpapságnak tett szolgálatot és ez a sajtónak bizonyos részében észre is vehető. És itt térek rá arra, a mit onnan felül kiáltottak, hogy honnan van e törvényjavaslat. (Halljuk!) Megmondom őszintén: a katholikus főpapság álezázott támadása ez ellenünk, semmi más. (Ugy
