Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
332 200. óriásra* ülés márczins 6. 1881. Tisza Kálmán, az igen t. ministerelnök ur, ugyanis 1870. február 28-án itt a képviselőházban ugy nyilatkozott, hogy nem magyar tannyelvű középiskolák felállítására vonatkozó indítványt pártolni hajlandó; és boldogult Deák Ferencz is 1872. január 23-án a képviselőházban hasonló értelemben és pedig igy nyilatkozott: „Emlékezzünk csak vissza, mennyit küzködtünk gyermekkorunkban azzal, hogy egy idegen, egy holt nyelven kellett tanulnunk és nézzük, mennyire van most ifjainknak megkönnyítve a tanulás az által, hogy magyar nyelven oktattatnak. Ugyanez áll mindenden más nemzetiség nyelvére. Ha őket arra kényszerítenek, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben vagy épen nem, vagy kevéssé jártasak, mert hisz a népiskolában főkép a magok nemzeti nyelvén taníttattak, mindenütt és mindenben magyarul oktattassanak; ugy azon gymnasinmokban lehetetlen volna az ifjak előhaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék el id ej őket. Egyáltalában ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk: ennek nem az az irtja, hogy őket mindenáron magyarosítsuk, hanem az, hogy velők a magyar viszonyokat megkedveltessük. (Általános helyeslés.) Mert kettő tisztán áll előttem: kiirtani akarni őket istentelen barbárság volna, (Élénk helyeslés) még akkor is, ha nem volnának oly számosan, minélfogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket: nem fekszik érdekünkben." Egyébiránt a hitfelekezeteknek azon joga is, miszerint az általuk fentartott középiskolák tannyelvét meghatározzák, elvileg meg van tagadva. Mert a törvényjavaslat azt szabja elő, hogy a nem magyar tannyelvű középiskolák két felső osztályában egy rendes tantárgy: a magyar nyelv és irodalom magyar nyelven tanítandó és az érettségi vizsga magyar nyelven teendő le. Ezzel a törvényjavaslat olyan útra lépett, melyen a törvényhozás tovább haladhat és intézkedhetik, hogy még több, vagy minden tantárgy a nem magyar tannyelvű középiskolákban csak magyarul tanittassék. Már úgyis a képviselőház közoktatási bizottságában épen e szakasz tárgyalásánál többen s ezek közül a t. közoktatási minister ur is azt hangsúlyozták, hogy e törvény nem örökre lesz alkotva s hogy később tovább lehet menni. Milyen más, mint a pár még fennálló nem magyar tannyelvű középiskolák teljes, tökéletes magyarosítására czélzó értelme lehetne is a törvényjavaslat azon határozatának, miszerint a tanári képesítő vizsgálat csak magyar nyelven teendő le? Á törvényjavaslat nemcsak azt határozza meg, hogy minden tanárjelölt, tekintet nélkül a tanszakra, tehát a mennyiségtanra, természettan- vagy elassicus nyelvészettanra készülő jelölt is a magyar nyelv és irodalomból is a vizsgát tegye le, tehát tanszakában való kiképzésére szánt idejét s erejét rövidítse egy tőle távolabb fekvő tárgynak tanulmányozása által, hanem egyúttal azt is, hogy az egész vizsgát, tehát a mennyiség-, természet- és elassicus nyelvészettanból is csak magyar nyelven tegye le. És arra kényszeríttetnek azok a tanárjelöltek is, kik nem magyar tannyelvű középiskoláknál való alkalmaztatásukra törekednek. Ezen középiskolák nem magyar tannyelve által azon kényszer nemcsak nem igazoltatik, hanem ellenkezőleg kizáratik. Ezen kényszer tehát csak arra czélozhat, hogya nem magyar tannyelvű középiskolák tanári testületei csupán tökéletes magyarokkal legyenek betöltve s ezen intézetek teljesenmagyarosittassanak. Ezen kényszer folytán az erdélyi szászok által fentartott német nyelvű középiskolák tanárjelöltjei a német egyetemek látogatásából tényleg ki lesznek zárva. Mert nem is gondolható, hogy a német egyetemeken, melyeken a szakvizsga tantárgyait nem magyar nyelven adják elő, a technicus magyar szakkifejezések használatában a kellő jártasságot szerezhetnék, hogy Budapesten vagy Kolozsvárit a vizsgát magyarul tehetnék le. A magyarul leteendő vizsgának kényszere tehát tényleg mint a német egyetemek látogatásától való eltiltás hat — ez olyan tilalom, melyet a „Kompilátok" régi erdélyi törvénykönyve két századdal ezelőtt minden jövő időre megátkozott, — ez olyan, mint az átkozatos, későbben ismét eltörölt egyenes tilalma Metternich berezegnek, ki monarchiánkat ennek nagy hátrányára és Magyarország nagy kárára az előhaladott nyugoti Európával való szellemi érintkezésből kizárta. Ezen lélekölő rendszabálynak végzetes következményei: a szerencsétlenség nehéz csapásai nem is maradtak el monarchiánktól. A nem magyar tannyelvű középiskolák, melyek ellen a törvényjavaslat éle fordul, legtöbbnyire német nyelvű intézetek. A 15 nem magyar tannyelvű középiskola között van egy szerb gymnasium, öt román és kilencz az erdélyi szászok által fentartott német középiskola. Tehát méltán lehet mondani azt, hogy e törvényjavaslat éle az erdélyi szászok vagy az általuk fentartott német nyelvű tanintézetek ellen fordul. E németellenes aetus csak következetes folytatása az újabb magyar közoktatási politikának. 1860 óta Magyarországon 16 német nyelvű középiskola magyarosítása sikerült. Az erdélyi földön kivül most a többi magyarországi németek részére egyetlen egy német tannyelvű középiskola sem áll fenn. A népoktatásügy terén máris sikerült a németnyelvű népiskolák számát mindinkább apasztani. A t. közoktatásügyi minister ur tizenegyedik jelentése constatálja, hogy a tisztán német tannyelvű népiskolák száma 1869 óta 471-el apadt. E veszteség még a német-magyar nyelvű népiskolák által sem pótoltatott. A t. minister ur közoktatási politikája már annyira elpusztítja a német tannyelvű iskolákat,
