Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

200. országos ülés máreiins 6. 18SS. 321 hanem egész Európában is és főleg azon országokban, melyek a középiskolai kérdéssel államilag már rég óta foglalkoznak, még nincsenek tisztázva. De bizonyítja ezt t. ház, a kisebbségi vélemény is, a mennyiben rosszalja a középtanodáknak gymnasiumokra és reáliskolákra való osztályozását és a mennyiben egyes szervezési intézkedéset ket kifogásol. Nem akarom vitatni a különvélemény azon állítását, hogy nem másolat utján, hanem eredetileg kell alkotni, de azon állítást, hogy erre Magyarországon már eléggé tisztázva vannak az alapelvek, ők czáfolják meg legjobban különvéleményük által. Mert csak nem fogják azt állítani az illető t. urak, hogy azok, a kik a törvényjavaslatot készítették és azok, a kik azt támogatják nem önmeggyőződésiikből teszik. Másrészről ők is követelni fogják, hogy az ő véleményök is tiszta meggyőződésből eredetinek és hozzáteszem, sok tekintetben jogosultnak is tekintendő. A kettő között azonban lényeges az ellentét és ugy ez által be van bizonyítva az, hogy az alapelv nincs tisztázva. De bebizonyította ezt az eddigi tárgyalás is és a ki még kételkedik benne, az meggyőződhetik azon tapasztalásokból, melyeket a t. minister ur a vezetése alatt álló tanintézetek tekintetében az ismételt szervezési kísérletek folytán tett és melyek még inkább, mint bármi más, bizonyítják azt, hogy mint a t. minister ur mondj a, a szellemekben még kevés a megállapodás. Már pedig t. ház az ily kétes alapon készült szervezést törvény által megállapítani akarni, bár csak bizonyos időre is, még azon tanintézetekre nézve sem tartom czélszeríínek, a melyek a minister ur vezetése alatt állnak. Az előttem szólott képviselő urak egyike csakugyan azt mondta, hogy ezen tanintézetek ezt kívánják, de ezen törvény által nem lesz segítve a bajon, ha van baj, mert ezen törvényjavaslat szerint, ha törvénynyé lesz, a minister tehet mindent, a mitő akar. De nem tartom t. ház, tanácsosnak és megengedhetőnek sem az ily alapon készült szervezést, kötelezőleg kiterjeszteni akarni azon tanintézetekre is, a melyeket az egyházak önkormányzati joguk folytán saját költségükön tartanak, fenn. Hogy miben áll ez az önkormányzati jog, arra nézve nem tartom szükségesnek valamennyi ide vonatkozó közokmányokat és sarkalatos törvényeket rendre idézni és tartamukat részletezni is, feltehetni vélem, hogy ismeri azokat mindenki. De egyet mégis bátor vagyok kiemelni s ez az, hogy valamennyi tanácskozásnál és valamennyi tárgyalásnál ugy a minister ur részéről, mint a bizottságok részéről az erdélyi részekre nézve fentartott ebbeli törvények egészen tekinteten kívül hagyattak. Meglehet, hogy ez azért történt, mert ezek inkább nehezítik az állam korlátlan beKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. X. KÖTET. avatkozását. Nézetem szerint azonban, ha helyes is az, hogy az egyöntetűség tekintetében országszerte egyforma legyen a bánásmód, ennek nem lehet történni a szűkebb jog utján a tágasabb kárával, hanem nézetem szerint ennek épen megfordítva kell történnie. De legyen ez bármikép is, egy mindenesetre bizonyos és ez az, hogy az egyházak önkormányzati joguknál fogva fentartott tanintézetekre nézve az államot csak a főfelügyeleti jog illeti meg. Igaz, hogy az eddigi törvények ezen jog tartalmát nem részletezik, de az, a mit a törvényjavaslat ezen hiány pótlására indítványoz, az nem többé főfelügyeleti jog, ez egyenes rendelkezési s oly kormányzati jog, mely az egyházak önkormányzati jogát megsemmisítené. Hiába tagadják azok a kik a törvényjavaslatot védik, hogy ha az egyházaknak, a mi eddig volt, nem lesz többé szabad, nem mondom a tananyagot egyáltalában, hanem annak osztályozását, osztályonkénti terjedelmét és czélját önállóan megállapítani; ha az egyházak, a mi eddig volt, ezentúl nem lesznek többé jogosítva tanáraik számát maguk megállapítani és magok osztani ki azoknak a munkát; ha az egyházak, a mi eddig voltak, ezentúl nem lesznek többé jogosítva a czélel vagy el nem érése iránt önállóan és függetlenül magok dönteni, hanem függővé lesznek téve egy kormánybiztos véleményétől, akiről már előre állítható, hogy bármily kitűnő is az, nem lesz oly kitűnő semmi esetre sem, hogy inkább képes legyen mindenik tanszakra nézve az érettség elérése felett döntőleg ítélni, mintha az egyházak, a mint eddig voltak, ezentúl joguk nem lesz többé az ő tanintézeteikre nézve, a tanárjelölteknek a tanulás menetét maguk szabni meg és azokat tulajdon közegei által vizsgáztatni és képesíteni is, hanem kötelesek lesznek, még pedig a mi feltűnő, 5 évi visszahatással kötelezve, oly tanárt alkalmazni, kit a ministertől kinevezett és ő tőle függő bizottság, a minister által szabályozandó vizsga letétele után képesittet, illetőleg kinek alkalmazását a minister kivételesen megengedte; ha az egyházak ezentúl többé nem lesznek jogosítva tulajdon intézeteikben alkalmazott tanárok felett kizárólag a fegyelmi hatóságot gyakorolni, hanem a minister urnak is joga lesz bizonyos a törvényjavaslat által semmi irányban körül nem irt és nem részletezett esetekben minden bírói eljárás nélkül és azt megelőzőleg csak az ő tulajdon közege által végrehajtott vizsgálat alapján követelhetni, hogy egy tanár elbocsáttassák, sőt ha jogosítva lesz ily alapon egész tanintézetek bezárását is indítványozni; ha az egyházak ezentúl nem lesznek jogosítva vagyonukat önállóan kezelni, hanem e tekintetben is a ministeri beavatkozásnak és a mi lehet akkor zaklatásnak lesznek kitéve és ha még tőlük az ő tulajdonuk feletti rendelkezési jog is lényegében elvonható: akkor 41