Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-199
199. országos ttiés márcziiis 5. !883. 317 Kovács Albert: Ez egyéni gustus dolga; hanem azt sokszor tapasztaltam, hogy az emberek egyéni Ízlésüket szeretik általánosítani. A minister ur is azt hiszi, hogy ő a magyar közoktatási ügyet ezen sovány koszttal is igen jól lesz képes táplálni. Legyen neki az ő hite szerint. Én szavazatommal őt ezen szándékában nem fogom akadályozni és általánosságban nem fogok a törvényjavaslat ellen szavazni. Nem akarom tagadni, hogy legalább a spenót mégis megmaradt belőle. Madarász József: Igazi kálomista jezsuita. (Nagy derültség.) Thaly Kálmán: Igazgató akar lenni! (Mozgás.) Kovács Albert I Azt hiszem, a t. képviselő urnak lehetne tudni, hogy én azt el nem fogadhatnám. Thaly Kálmán: Nem tudom és nem is hiszem! (Mozgás.) f Kovács Albert]; Állásáról senki sem óhajt lefelé szállani. És most már engedje meg a t. ház, hogy röviden szóljak még magáról a törvényjavaslatról és azután a kisebbségi véleményről. , Hogy egy beterjesztett törvényjavaslat miért vált szükségessé épen most s miért nem tartható tovább a régi állapot: annak megmondását a törvényjavaslat indokolásában kellene feltalálnunk; azonban ennek a javaslatnak nemcsak a története, hanem az indokolási módja is páratlan. Épen a bizottsági dolgozat, mely a tanácskozás alapját képezi, semmiféle indokolást nem tartott szükségesnek ; s ezzel az előadó ur is adós maradt. Ellenben a kormány beadványában néhány levél nyomtatvány van az indokolás czíme alá helyezve. Találunk ebben az elején egy academiea dissertatiót a középiskolai oktatás fontosságáról, a mit — ugy hiszem — e házban senki számára se szükség bizonyítani; azután jő a törvényjavaslat tartalmának elemi magyarázata, a mivel betelik 7 l fa oldal, a tetejébe pedig oda van írva, hogy „Indokolás" ; s távolról épen ugy is néz ki, mint az indokolás. De hogy mi nincs jól abban, a mi most fennáll, miért nincs jól és miért lesz jobban ugy, a mint a törvényjavaslat ajánlja: valami efféléről szó sincs benne. Különben arra nézve, hogy kinek kell és miért kell és kinek nem kell egy ilyen törvény, érdekesnek tartok egy adatot megismertetni a t. képviselőházzal. Tizenhárom év óta fekszik ez a törvényjavaslat a ház asztalán és ezen idő alatt abba a nagy zajba, a melylyel a szakközlönyök egy középiskolai törvény alkotását sürgették,egyetlenegy protestáns tanár hangja se vegyült, hanem azok a sürgető czikkek mind kizárólag a minister ur iskoláiban működő tanároktól származnak. Hát miért kell ezeknek középiskolai törvény? Hiszen ők már úszva úsznak a ministeri befolyás mindazon áldásaiban, a melyekben a protestáns iskolák csak ezután részesülnek '? — Midőn a múlt télen a közoktatási bizottság albizottságában, hol csupa állami tanárokat hallgattunk ki, egyik képviselőtársunk azon kérdést intézte a szakférfiakhoz, hogy van-e szükség erre a törvényre ? Egy ép oly kitűnő képzettségű, mint ismert óvatos modorú állami főigazgató azt felelte: „Véleményem szerint a reform okvetlenül szükséges. Sajnos azonban, hogy eddigelé nagyon is sok reform volt; egyik a másik után következett.'' így nyilatkozott a többi is. Hát ki ellen és miféle fennálló veszedelem ellen kérték ezen tudós állami tanárok a középiskolai törvényt? A ministeri bureau középiskolai szakosztályának állhatatlansága ellen s egy szóval sem említették a protestáns iskolák rendbeszedésének szükségét. S valóban, ha van szükség Magyarországon középiskolai törvényre, első sorban épen a közoktatási kormány megrendszabályozása érdekében van; és ezen körülmény egyik főindokoin nekem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Nem kifogásolom én, t. ház, általában véve, hogy a közoktatási kormány experimentálgatott ezen a téren. Hiszen ezt teszik most Európában mindenütt s ezt kell tenni nálunk is; mert az elfogulatlan szakember kénytelen bevallani, hogy ezen a téren most a tudós világban igen nagy zavar uralkodik. A zavar onnan származik, hogy a középiskolai oktatás régi rendszere már meg van ingatva, de az új még nem volt képes megalakulni; számos tény bizonyítja a réginek még folyvást fenálló előnyét az új felett; de a tények inkább csak tapasztalatiak, mint a dolog természetéből kivonhatók s ki tudna számot adni róla, mennyi része van bennök a megszokás elfogultságának ? Ezen óvatossággal szemben, természetesen vannak a világon geniális férfiak is, akik nagyon hamar el tudnak készülni véleményeikkel — ha kell —mindennap mással. Most az egységes'középiskola mellett buzognak, holnap már kétágú kell nekik, végre kettős; most latin nyelvet akarnak tanítni a reáliskolában, félév múlva nem, másik félév múlva visszahozzák, még pedig a latin nyelvet az iparműhelylyel együtt; de félévvel később ismét kiviszik onnan mind a kettőt; most katonai gyakorlat kell nekik a g} r mnasiumban, félév múlva talán reverenda. Nem maga az experimentálás a baj, t. ház, hanem az experimentálásnak ezen módja. Az baj, hogy a mint a közoktatási ministerium középiskolai szakosztálya hirét hallotta valami különös találmánynak a külföldön, azonnal behozta mindenik iskolájába; gyakran ellentétes felfogások szüleményeivel együtt; de egy-két év múlva, mielőtt intézkedésének eredményét megállapíthatta volna, ismét kivitte valamennyiből s más különösséget hozott helyébe. Ezt értette a már emiitett állami
