Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-198

2£g 198. orsüágos tilt* márczinis 1. 18&8. 1874 : XXXIII. t.-cz. 89. §-ának megváltoztatása iránt annak idején, ha szükség lesz rá, határozati javaslatot terjeszszek a ház elé. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Unger Alajos : T. képviselőház! Nem volt szándékom ez alkalommal a vitába elegyedni; előttem szólott t. képviselőtársam azonban a többi közt azzal indokolta e törvényjavaslat el nem fogadását, hogy 1874. óta a választások körül a helyzet nemcsak hogy rosszabb nem lett, hanem javult. Indokolta továbbá azzal, hogy a többség és a kormány nem élt vissza azzal a joggal, a mit neki a verificatióra nézve a házszabályok nyújtanak. Bocsánatot kérek, én épen az 1881-ki választási időkből leszek bátor egy esetet felhozni, mely élénken illustrálja azt, hogy nem csak a többség, hanem az általa támogatott kormány is határozottan visszaél azon joggal, a melyet a választások körül neki gyakorolnia lehet és szabad. Ugyanis 1881-ben a saját kerületemben, néhány nappal a választás előtt, egy községben megjelenvén, oly községben, a mely azelőtt a kormánypárthoz tartozott, 1881. évben azonban kijelentette, hogy a függetlenségi párt elveit vallja, a községi előljáró nekem ezeket mondta: „Uram, az egész község rémületbe van ejtve, mert régi adók miatt, olyanok miatt, miket eddig senki sem keresett rajtuk, t. i. szőlődézsmaváltság miatt, most a választás előtt két nappal megjelenik a szolgabíró és kijelenti, hogy kitűzi az árverést," (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem ide való!) Bocsánatot kérek, ez concret eset, mely azt mutatja, hogy miként jár el a kormány maga is a választások küszöbén és mikép alakul az a majoritás, a melyről azt méltóztatott állítani, hogy az nem él vissza a kezébe adott joggal. Kitűzte tehát két nappal a választás előtt, az árverést oly adókért, a melyeket eddig éveken át nem is kerestek rajtuk s megsúgták nekik, hogy a kik a kormányra fognak szavazni, azokra nézve felfüggeszti az árverést, a kik pedig a kormány ellen fognak szavazni, azokun az árverést végre fogja hajtani. Én megkérdezvén, hogy hol van az a szolgabíró, elmentem a községházához és ott találtam a segéd-szolgabirót két pandúr kíséretében. A segéd-szolgabiró azon kérdésemre, hogy ugyan megtudja-e az igazsággal és a helyzettel, a melynél fogva két nap múlva képiselőválasztás lesz, egyeztetni azt, hogy ily pressiót gyakoroljon a választásokra és épen most tűzze ki az árverést és pláne oly körülmények közt, mint előadtam, erre egyszerűen azt felelte: „uram, ennem tehetek róla, nekem a szolgabíró megparancsolta." Természetesen, én tovább nem kutattam a dolgot, hanem rögtön sürgönyöztem a pénzügyminister urnak, hogy szüntesse meg legalább a választások előtt egy-két nappal ezeket a végrehajtásokat, mert ily körülmények közt választásról, olyanról, mely a népakarat hű kifejezése legyen, szó sem lehet. Természetesen nem is kaptam választ sürgönyömre, hanem egy hónap múlva vettem, még pedig a következő elintézést: „Miután a szolgabíró az 1876 : XV. t.-ez. értelmében járt el, t. i. az adót exequálta, eljárása ellen kifogás nem lehet". Ha már a kormány is ily eynismussal jár el a választások körül, akkor pártatlanságot a többségről a verifieátiók alkalmával egyáltalában feltételezni nem lehet. (Ugy van! a szélső balon.) És ha hivatkozik a többség a majoritásra és azt hangoztatja, hogy ez a népakarat kifolyása és hangoztatja azt, hogy a souverainitást meg kell tartani : akkor azt hiszem, a majoritás érdekében beszélek, midőn azt mondom, hogy az alkotmány sarkkövét képező választásokat meg kell tisztítani azon mocsoktól, a mely a parlament tekintélyét ma elhomályosítja. Azt méltóztatott mondani Literáty képviselő ur, hogy ha alkotmányos életünk felfüggesztetnék, mi történnék ez esetben ? Akkor úgymond, befolyásoltatnék a bíróság és az befolyást gyakorolhatna esetleg a parlament alakulására is. Erre én egyszerűen azt jegyzem meg, hogy ha feífüggesztetnék az alkotmányos élet, akkor nem lennének verifieátiók. Sőt többet mondok, volt a történelemben eset arra is, hogy még az alkotmány felfüggesztésekor is bizalommal tekintett a nép a bíróságokra és épen a biró lelkiismeretességétől és garantirozott függetlenségétől várta azt, hogy nem fogja magát a hatalom eszközévé lealacsonyítani és segédkezet nyújtani az ország jogainak kijátszására. Én azt hiszem, hogy senkisem igazságos a maga dolgában, már pedig, hogy a maga dolgában bíráskodik a ház, mikor saját tagjai felett itél, az kétségtelen. De pártkérdést nem lehet csinálni ezen elsőrendű politikai kérdésből s nem szabad a Caria bíráinak szaporításától sem visszariadnunk, ha nem riadtak vissza önök a Bosniára kidobott milliók megszavazásától. Méltóztassék ott óvatosoknak lenni, a hol milliók kiadásáról van szó idegen érdekekért; nem itt, a hol pár ezer forintra van szükség, hogy a parlament a nép akaratának hű kifejezése legyen. (Ugy van! a szélsőbalon.) Körösi Sándor képviselő ur azt mondotta, hogy a bírák aprólékos dolgokhoz vannak szokva s aprólékos formaságokat fognak irányadóul venni s ilyesek miatt oly választásokat is megsemmisíthetnének helytelenül, melyek nagy költségekbe kerültek. Ennek ellenében igen hatályos intézkedéseket látok a törvényjavaslat azon részében, melyet épen fénypontjának tartok, a melyben t. i. kimondatik, hogy a biró nincs kötve formaságokhoz a választási ügyekben, hanem a bizonyítékok szabad mérlegelése folytán saját lelkiismerete szerint Ítélhet.