Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-181

25 181. országos ülés február 1. 1883. habár téves felfogásban is, de csakugyan már egyszer szavaztak az elnök által feltett kérdésre, hogy tartsák fenn maguknak azon módot, a melyen megjavíthatják a hibát, de ne tegyék ki magukat annak. . . . (Félbeszakítás a szélső balon.) — Bocsánatot kérek, ez az én véleményem — ne tegyék ki magukat annak, hogy mostani szavazataik ellen szavazzanak. De ha önmaguk ezt óhajtják: én azon nézetben vagyok, hogy ha az elnök kimondotta is a végzést, de még más tárgyra nem meut át és ellenszavazatot kérnek, azon ellenszavazatot a mi részünkről ellenezni az alkotmányos jogok gyakorlatával ellenkeznék és igy az ellenpróbára a kérdés mindenesetre felteendő. (Élénk helyeslés egyrészről és felkiáltások : Nem lehet! másrészről.) Somssich Pál: Ha ellenpróbát nem akarunk, ez t. ház, annyit tesz, mint a hibát látni és azt megjavítani nem akarni. (Élénk helyeslés.) Tapasztalatból mondom, nem egyszer történt az én elnökségem alatt, hogy a kérdést nem jól értették meg, de soha fennakadás nem volt abban, hogy a ház ezt kijavítsa, (ügy van! ügy van!) A legveszedelmesebb pedig az volna, a mi ellen gyakran nyilatkoztam már, hogy ha az elnök kimondta egyszer a határozatot, ne lenne szabad ellenpróbát kérni, Ellenpróbát kérni mindig szabad. Kérem a t. házat, hogy a hibás határozatot, ha hatalmában vau, most kijavítani méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Horváth Gyula: T. ház! Néhány nap előtt történt dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Deczember, nem tudom hányadik napján történt, hogy a jegyzőkönyv felolvasásánál kitűnt, hogy a hevesmegyei kérvényre vonatkozó határozat hibásan lett a jegyzőkönyvbe véve, a mennyiben az elnök ur által akkor feltett kérdést nem értették meg és hivatkozás történt (A szélső bálra mutatva) azon oldalról, hogy a ház határozata nem ez volt, hanem a ház határozata az volt, a mit az illető felszólaló előadott. Ugyanakkor a ministerelnök úrral szembea bátor voltam felszólalni és hivatkozni arra, hogy én is a kérdést ugy hallottam és ennek alapján igenis a jegyzőkönyv megváltoztattatott és abba a háznak valódi határozata vétetett fel. Nem tartatott fenn azon téves határozat, a mint egyesek tévesen felfogták s a mire az elnök a határozatot, mely a jegyzőkönyvbe vétetett, alapította. Ha egyszer t. ház, méltányos egy belátott hibát megjavítni, azt hiszem, az máskor is méltányos. Itt is megtörtént több oldalról a felszólalás s mindenki tudja azt, hogy téves felfogás következtében egy hiba állott be s egy nem hallott dologra történt a szavazás; s ha a háznak joga volt a határozatot megcorrigálni, hogy a valóságnak megfeleljen, azt hiszem t. ház, ép a túloldal részéről méltánytalan azon feltevésre építeni, hogy egy nem hallott határozat maradjon jegyzőkönyvben, hanem igenis ép azon méltányosságnál fogva, mely szerint az akkori határozat kikorrigáltatott, kérem a t. túloldalt, méltóztassék ezt is kikorrigálni. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Szavazzunk !) Ugron Gábor: T. ház! Azt hiszem, hogy a hiba ott van elkövetve, hogy a t. ház tagjai nem annyira ügyelnek arra, hogy az elnök ur miként teszi fel a kérdést, mint inkább arra, hogy a ministerelnök ur mi mellett áll fel. (Nagy zaj balfelől. Mozgás jobbfelől.) Ha a ház egyszer, bár tévedésből is, egy határozatot hozott: én a ház tekintélye érdekéből kérem, hogy azon határozat fentartassék. (Derültség jobbfelől.) De másfelől t. ház, a midőn itt a ház tekintélyét látom megsértve, egyúttal tiltakoznom kell azon sértés ellen is, melyet a ministerelnök ur a főrendiházzal szemben elkövet, mikor egész biztosnak tartja és annyira engedelmes közegének hiszi, hogy a mily javaslatot proponálni fog, a főrendiház azt majd el is fogja fogadni. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Arra, a mi csak személyemre és ezen szempontból a szavazásra mondatott, nem reflectálok. Igen sokszor látom a túloldali képviselőket is bejőni s a kik addig nem voltak jelen a teremben, ügyelnek, hogy ki mi mellett áll feí, a szerint szavaznak ők is. (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy ebben valami Isten elleni bűn, vagy alkotmányellenes volna, azt felfedezni képes nem vagyok; (Helyeslés jobbfelől) mutatja azonban, hogy a mi ezen kérdéseket illeti, mennyire helyes jó utón haladni; s mennyire biztosak vagyunk a sérelmek ellen, mikor annak, a ki mindenáron sérelmet akar elkövettetni, ily dolgokhoz kell nyúlnia, hogy a sérelmet feltalálja. Különben a mi magát a kérdést illeti, főleg azért állottam fel, hogy tiltakozzam az előttem szólott képviselő urnak azon itisinuatiója ellen, mintha én azt mondottam volna, hogy biztos vagyok benne, hogy a főrendiház azt meg fogja változtatni. Én azt mondtam, előttünk van az út az orvoslásra a főrendiházban és evvel csak alkotmányos dolgot mondtam, (Helyeslés jobbfelöl) mert vagy helytelenítai fogja a főrendiház azt, a mit beletenni akarunk és akkor kihagyja azt, vagy pedig helyeselni fogja és ez esetben, ha a képviselőházban kimaradt is, bele fogja iktatni. (Ugy van! jobbfelől.) Itt tehát, ily iránybán semmiféle ily insinuatiót el nem fogadhatok. A mi már most a kérdést illeti : részemről mindenre ráállok, csak ezután ezt praecedensüí fogadják el. Kérdem, mikor szokott követeltetni