Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

262 U;7. országos ülés febraár 28. 1883. Tudom t. ház, hogy erős dolgot mondok, de kötelességem ezt kimondani, mert én nem tudom, mi lett volna azon esetben, hogy ha ezen kérdés nem a napirendre térés iránt való indítványnyal kívántatik úgyszólván elüttetni. Egy dolog mindenesetre feltűnt volna, az, hogy a minister ur annak idején beterjesztette a javaslatot, de a kik azt elolvasták, meggyőződhettek, hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. illető §-ából egyszerűen semmi sem lett volna, hogy ha változatlanul elfogadták volna. (Igaz! JJgy van! a ssélsö baloldalon.) En kimondom őszintén, liogy abban van a hiba és bibi, hogy az eredeti ministeri javaslaton oly változtatások történtek, melyekről kimondatik az indokolásban, hogy elvi ellentétben vannak a minister ur álláspontjával és innen van az, hogy ma az mondatik, hogy a tárgyalás ma időszerűtlen. Kilenez év múlva időszerűtlen. (Derültség a szélső baloldalon.) Most már másodszor kerül elő azon kérdés, hogy e javaslat a napirendről levétessék. Egy ízben már levétetett smost ismét ezen kívánsággal állnak elő. Mi ennek az oka? Az, hogy önökben nincs meg azon őszinteség, hogy kimondják, mi nem akarjuk egy független bíróságra bizni azon bíráskodást; (Igaza van! a ssélsö halon. Zajos ellenmondás a jobboldalon) nincs meg azon őszinteség, hogy azt mondják, mi félünk annak eredményétől, hogy ha mindenütt tisztán, világosan fogják megvizsgálni a választást. (Igaza van! a szélső baloldalon.) Én ezt nem pártkérdésnek tekintem, (Közbeszólások a jobboldalon: Mi sem!) mert nem tartozom azok közé, kik azt hiszik, hogy ezen oldal sohasem fog kormányra kerülhetni; de azok, a kik ezen az oldalon ülnek, el merem őszintén mondani, nem félnek attól, hogy az igazság ily módon derittessék ki (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon) és épen ezen oldalról nem tétetett indítvány az elnapolásra nézve. Mi hajlandók vagyunk a tárgyalásba bemenni, daczára annak, hogy ellenzék vagyunk s a kormány álláspontját elfogadni: s az időszerutlenség kérdését annyival kevésbé érthetem, mert ha merész állítás az, hogy az igazságügyi bizottság indokolásában az mondatik, hogy nem változott azóta semmi, a mi indokolná a létező törvénynek módosítását, hát én meg azt tartom, hogy talán nagyon merész dolog az ellenkezőre hivatkozni. Akad-e valaki e házban, a ki azt mondhatná, hogy 74 óta visszaélések, sőt nagyobb visszaélések egyáltalában nem történtek a választásoknál? Szeretném tudni, hogy változott-e egyáltalában az indok, a mi azt hozta magával, hogy ne a ház, ne a bíráló bizottság ítéljen, hanem független biró. Változott-e e tekintetben valami ? Én bátran el merem mondani, hogy ha változott, csak rosszabbra változott. (Igaz! JJgy van! a szélső balon.) Ez egygyel több indok arra, hogy a javaslat tárgyaltassék. Én tehát azért, mert 9 év óta mindig huzavonát látok e kérdés érdemleges megoldásra juttatása iránt, mivel a mai nyilatkozat igazolja, hogy a kormány nem akarja a tárgyalást, csak előterjesztette a javaslatot, hogy látszólag kötelességét teljesíteni mutatkozzék és másrészről szüksége van az országnak arra, hogy egyszer megnyugtatást nyerjen az iránt, hogy a választásoknál a visszaélések minden tekintetben kellőleg orvosoltatni fognak; én kívánom a javaslat tárgyalását és nem fogadom el az elnapolási indítványt. (Helyeslés a szélső balon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnak azon észrevételére, hogy az igazságügyi bizottságnak javaslata lényegesen eltér az általam beterjesztett törvényjavaslattól, meg kell jegyeznem, hogy abban, a miben lényegesen eltér — mert igen sok pontban nem — főkép egyben tér el, abban én a tárgyalás alkalmával és idején javaslatom álláspontjához ragaszkodom, a mint annak idején ki is jelentettem és azt az igazságügyi bizottság véleménye ellenében fentartandónak vélem és fenn fogom tartani. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Ma reggel, mikor a lapokban olvastam, hogy a t. kormánypárt abban állapodott meg, hogy ezen javaslatnak a napirendről való levételét fogja indítvány ózni, felkiáltottam magamban, hogy az lehetetlenség, nem bírtam elhinni, hogy a túloldal képes legyen acynismusnak ily fokára jutni. Hiszen rövid ideje, hogy a ministerelnök ur elősorolta a ház által tárgyalandó szükséges törvényjavaslatokat, a melyek között ez is foglaltatott. Ezen törvényjavaslat harmadszor áll az országgyűlés előtt, mindig oly alakban, hogy egyrészről tüntetni akartak a közönség előtt, mintha óhajtanák, tényleg azonban oda törekedtek, hogy ebből törvény ne váljék. Győry Elek t. barátom érintette, hogy ebben a pártfegyelem megbomlását látj a ott; én e tekintetben nem osztozom t. barátom nézetében, én ellenkezőleg, sohasem bámultam annyira a t. túloldal pártfegyelmét, mint ez alkalommal, mert a t. túloldal nemcsak arra képes, hogy támogassa a kormányt, hanem azt is megcselekszi, mikor a kormány azt mondja: látod t. pártom, én erkölcsileg kénytelen vagyok e törvényjavaslatot benyújtani, de kérlek, légy szíves engem megbuktatni: ezt is megteszi pártfegyelemből. Mert hogy itt ez a játék foly, az kétséget nem szenved. A kormány előterjesztette, mert a törvény megparancsolja neki, hogy ilyen törvényjavaslatot terjeszszen elő. De egyúttal gondoskodott róla párthiveinek, hogy ebből törvény ne lehessen. Hiszen kérem, egyetlen egy okot sem hallottunk arra nézve, hogy miért kelljen ezen törvényjavaslatot most a napirendről levenni. Én nagy figyelemmel hallgattam a t. indítványozó urnak a beszédét, de csak egy szót hallottam: hogy azért nem tartják időszerűnek, mert az nagy megrázkódtatást idézne elő. (Derültség a szélső balon.) De azt