Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-197
197. országos ülés február 28. 1883. 259 2. szakaszt változatlan elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jdbbfélöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t Csanády Sándor képviselő ur indítványával szemben elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja s igy az ellenindítvány elesett. Rakovszky István jegyző (olvassa a 3. §-t). Irányi Dániel: T. képviselőház! Ezen szakasznak első bekezdése szerint az engedélyért annak kiadatásakor egyszermindenkorra 50 frtnyi díj fizetendő. Ezen 50 frt egyszermindenkorra fizettetvén, nagygyárosra nézve, a kinek üzletforgalma százezreket, talán milliókat tesz, aránylag csekély, sőt számba se jő, mig ellenben a kis iparosra nézve, meglehet, érzékeny áldozat. Én, t. ház, sokkal helyesebbnek tartanám, hogy ha a magyar czímer használatáért járó díj az üzlethez, illetőleg az adóhoz mért arányban fizettetnék. A kinek nem tetszik, nem fogja használni ; senki sincs kényszerítve arra, hogy a czíinert használja. Használni fogja az, a kinek ezen czímer használata bizonyos hasznot hajt. Én tehát azt vagyok bátor indítványozni, hogy ezen első bekezdés helyett tétessék a következő szöveg: „Az engedélyért az engedélyes egyenes állami adójának 57"-át fizeti évenként." Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Tisza Kálmán mininistereinök: T. képviselőház! (Halljuk!) A felolvasott inódosítványnyal szemben bátor vagyok mindenekelőtt megjegyezni, hogy az épen most elfogadott 2. §. talán elég tisztán kitünteti azt, hogy ép az a ezél, hogy egészen jelentéktelen és különösen nem solid üzletek a ezímer használatát ne gyakorolhassák és igy az, hogy oly valaki akarná használni, a kire nézve az nagyon terhes volna, nézetem szerint már magában ki van zárva. Tehát az, a mit Irányi t. képviselő ur indítványozni méltóztatott, bocsásson meg, körülbelül oda vezetne, a mit az általános vitánál akart, azaz hogy senki az ország czímerét ne használhassa. Mert ha azért, hogy használhassa köteles legyen valaki évenként adójának 57°-át fizetni, ez azt eredményezné, hogy bizony nem fogná senki sem használni. Én tehát igen kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki nem kivan, következik a szavazás. A 3. §-hoz Irányi Dániel képviselő ur egy módosítványt adott be, a mely szerint az első bekezdés helyett az általa javasolt szöveg lenne teendő. A kérdés tehát az lesz, elfogadja-e a ház a bizottság által szövegezett első bekezdést változatlanul, igen vagy nem r Ha ez elfogaűtatik, akkor Irányi Dániel képviselő ur módosítványa elesett. A kik tehát az első bekezdést a bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az első bekezdést változatlanul elfogadta s igy Irányi Dániel képviselő ur módosítványa elesett. A második bekezdésre nézve nem tétetvén észrevétel, az szintén elfogadtatott. Rakovszky István jegyző (olvassa a 4., 5., 6., ?'., 8. §§-at : , mélyek változatlanul elfogadtattak; olvassa a 9. §-t). Tibád Antal előadó: Tisztelt ház! A 9. §. utolsó bekezdésének első sorában ez a kifejezés foglaltatik: „Az illető község szegények alapjába". Ez a kifejezés helytelen, mert egy községnek nincs több szegény alapja, de különben is az nyelvtanilag sem felel meg a kívánalomnak: ugyanazért ajánlatba hozom, hogy a „szegények alapjába £i kifejezés helyett „szegény-alapjába" kifejezés tétessék. (Helyeslés.) Csanády Sándor: En nem fogadhatom el a t. előadó ur által beadott módosítványt, mert az nincs magyarul mondva, hogy szegény-alap. Ha azon eszmének akarunk kifejezést adni, hogy a szegények javára fordittassanak a büntetéspénzek, akkor tegyük igy: „a 'szegények pénztárába". Ezt megérti mindenki. Tibád Antal előadó: Én nem akarok nyelvtani vitatkozásba bocsátkozni Csanády képviselő úrral a felett, hogy vájjon e kifejezés vagy szó szegény alap magyarul van-e mondva vagy nincs, kétségtelen azonban, hogy az 1871: XVIII. t.-cz, a mely a községek rendezéséről szól, ezt a kifejezést használja s igy meggyőződésem szerint más kifejezést ezen törvényjavaslatban nem lehet használni, mert az intézmény igy van megalkotva a törvényhozás által. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság módosítványát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A 9. §-ra nézve az előadó ur a bizottság részéről azon módosítványt terjeszti elő, hogy az utolsó bekezdésben e kifejezés helyett: „szegények alapjába", ez tétessék: „szegényalapjába". A szakasz többi része nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A kérdés most az, elfogadja-e a t. ház a, közigazgatási bizottság által javasolt módosítványt? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a többség a módosítványt elfogadja. Következik a 10. §. Rakovszky István jegyző (végig olvassa a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: E szerint a törvényjavaslat letárgyalva lévén, annak végmegszavazása a közelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend, az igazságügyi bizottság 187. számú jelentése. Éles Henrik: A napirendhez kérek szót. (Halljuk!) 33*
