Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

250 197. országos ülés február 28. 1883. adók, a külföldi usus legfeljebb némi tájékozásul | szolgál. Én részemről Európa legalkotniányosabb, legszabadabb államára, Angliára utalok, hol tudvalevőleg az ország ezímere ugy tekintetik, mint valóban az országé, nem a királyi családé; ott az országnak minden lakosa az ország ezímeréhez jogot tart és Angliában tudvalévőleg e tekintetben szabad usus van; ugy hogy még, mint itt is tapasztaljuk, akármi kalapba is beleütik az angol czímert, noha tudjuk, hogy azt senki sem veszi garantiául arra nézve, hogy az a kalap netalán államilag protegált gyárnak a készítménye. Nálunk Magyarországon régi, százados, mondhatnám ezredes usus az ország czínierének híisználata, de senki sem ad reá semmit, a kinek tetszik, reá ütteti papírjaira anélkül, hogy abból valaki valami különös állami tekintélyt, vagy engedélyt fogna kiolvasni. Azonban igazat adok a részben az előadó urnak, hogy visszaélések fordultak elő, a mennyiben bizonyos szélhámosok, egyes czégek, különösen bankok és efféle értékpapírok elárusítói papírjaikra reá üttetik vagy reá ütik az ország ezímerét, ez által különösen a járatlan külföldi közönséget félrevezetik és a kevésbbé jártas külföldi közönség megnézvén az úgynevezett: „Buch für Heraldik" czímű, általánosan elterjedt müvet s ott találván az illető czímert, azt gondolja, hogy államilag garantirozott papírokkal van dolga és gyakran keservesen megbánja járatlanságát, könnyenhivőségét. En nem tagadom, hogy van súlya annak, hogy e tekintetben valami korlátoló törvény hozassék, daczára azon általános szabad ususnak, mely Magyarországban e tekintetben fennáll. Ezt nem tagadom, de elvileg nem is ellenzem, hogy ha nem is épen ily alakban, mint a törvényjavaslatban foglaltatik, e szempontból kiindulva, hogy e részben valami korlátozás történjék-e. Nem oszthatom azonban a t. ministerelnök urnak indokolásában kifejezett több pontjait, némelyek ellen határozottan ki kell kelnem. A német birodalomról szól itt először a t. ministerelnök ur és hivatkozik az 1872. évi német császári rendeletre a német sas használata ügyében és maga is elismeri, hogy ott a gyárosoknak általában megengedtetett árúikon a sast használni azonban paizs nélkül. A ki a heraldikában jártas, az tudni fogja, hogy paizs nélkül a sas nem ér semmit, de a magyar czímer olyan, hogy paizs nélkül lehetetlen használni; a németet lehet, mert az egy madár, mig a magyar czímer egy heraldikai symbolum. A németeknek ususa reánk nézve ennélfogva sein pro sem contra nem dönthet. Hanem mig ezt megjegyzem a német birodalmi usust illetőleg, addig bátorkodom t. képviselőtársaimat figyelmeztetni az indokolásnak 5-ik lapján az 1. bekezdésben foglaltakra, ka curiosuniot akarnak látni, méltóztassanak azt figyelemmel megnézni. (Halljuk!) Itt a ministerelnök ur szóról szóra ezt mondja: ,.E felfogásban a ministertanács a külföldi törvényhozásban is talált támogatást — itt kérek figyelmet — így például a monarchia másik felében a cs. kir. belügyministerium 1858. ápril 24-én kelt rendeletében figyelmezteti az öszszes koronatartományokat „dass die Führung des kais. Reichswappens oder Eeichsadlers oder eines Landeswappens von der erhalteneu allerhöcbsten Bewilligung, oder von der in einem besonderen Gesetze ausgesprochenen Gestattung" függ és azután idézi még az 1854. ápril 20-án kelt rendeletet és a Reichsgesetzblatt, országos kormánylap 63-ik számának effvik oldalát. T. ház! En máf azon évek óta, mióta szerencsés vagyok tagja lenni a parlamentnek, sokat megértem már, a mit nem vártam a ministeri padokról : de azt most hallom először, hogy az egykor hires bihari pontoknak alkotója a közösügyek lejtőjén annyira megy, hogy a Reichseinheitba annyira sülyedt, hogy mint törvényhozási actusra hivatkozik a Bach-rendszer rendeletére. Előttem az 1858-iki osztrák kormány rendelete nem törvényhozási actus, az ellen én tiltakozom, hanem egy kárhozatos, átkozott emlék. (Ugy van! a szélső ba

Joldalon.) Itt továbbá a monarchia másik felét említette a t. ministerelnök ur. Csak néhány napja szólalt fel Madarász József t. képviselőtársain a t. pénzügyminister ur egy törvényjavaslatának indokolásában foglalt hasonló kifejezése ellen; ő pláne a birodalom másik felét említette. Igaz, a pénzügyminister ur utólag felszólalásában rectificálta magát, ezt nem tudom, remélhetem-e a t. ministerelnök úrtól, hogy a helyett, hogy a monarchia másik államát mondta volna, ő mint az egésznek felét teszi oda a magyar államot; alig remélem, miután az 58-iki rendeletet mint törvényhozási actust mutatja be előttünk és ezzel akarja a parlamentet capacitáini. (Egy hang a szélső halon: Gyalázat!) Nohát minthogy ezen Bach-systema rendeletében, a melyre hivatkozás történt, a doppelter Reichsadlerről és Landeswappenről van szó s ily értelemben idézi a ministerelnök ur: én csak azt felelem reá, hogy a kik a múlt időt ismerik és tudják, hogy nagyapáink a József-féle törvénytelen rendeleteket hóhér kezek által égettették el; most láthatják, hogy bizony nagyon átváltoztak a viszonyok a mi korunkban, midőn a ministerelnök ur a helyett, hogy hasonló eljárást követne a Bachsystema rendelete iránt, azt a magyar törvény argumentumául hozza fel és mint ismétlem, a törvénytelen rendeleteket törvényhozási actus névre kereszteli. (Ugy van! a szélső balon.) Mutata rerum facies! Oh te dicsőséges „doppelter Reichs-Adier" repülj diadalmasan a magyar ministerelnök vállára, az lesz ezentúl a te,méltó kakasülőd. (Nagy \ derültség a szélső balon.) És te szegény, a törvény-