Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-195
228 195. országos ülés február 24. 1883. tási ösztön. Mert a nép már odáig van, a rósz rendszer, a tnlliberális intézmények által demorálisáivá, telke darabokra osztva, a hány darab, annyi koldus — a sok hiba, mulasztás, a sok nagy adók, terhek alatt összeroskadt s nyomorában elfelejtkezve a költő mondatáról: itt élni és halni nem tud. Alig van megye széles Magyarországon, melyben a t. kormány gondoskodása következtében, majd ipar, majd földmívelési iskola, majd képezde, vagy más hasznos intézet nem állittatott volna fel, Tisza, Duna, Bodrogh, Maros mentében mindenütt a munkáskéz szünet nélkül elfoglalva, keres; azonban sajnálattal kell constatálnom, hogy a felvidék s különösen Sárosmegye nem részesült a t. kormány oly mérvű gondoskodásában, mint azt a mostoha viszonyok között megérdemelte volna; pedig egy évtized alatt rettenetes csapásoknak kivolt téve e határvidéki megye. 1873-ban 170 ezernyi lakosból 16 ezer a cholera áldozata lett. Azután bekövetkezett az 1879. Ínséges év és itt elismeréssel vagyok a tisztelt kormány iránt, mert akkor lehetőségig segédkezet nyújtott nékünk, fiai boszniai hareztéren vitézkedve dicsőséget arattak s egyesek még jelenleg is 4—5 éves tényleges katonák, Herczegovinában tartatnak, legújabban bekövetkezet az amerikai kivándorlás,hová több mintS ezer munka erős férfi kivándorolt — pedig ráférne arra a szegény munkásnépre pár garasnyi kereset, pedig megérdemelné az a sárosi intelligentia, mely valaha támasza, oszlopa volt a magyarságnak s még most is, hogy gyermekeiről kellőleg gondoskodva legyen, pedig nem ártana nagyobb támogatásban, segélyben részesíteni azt a hazafias magyar érzelmű sárosi papságot és tanítóságot, melynek összes évi jövedelme 200 — 300 frt s pár hold sovány föld; mert ezen amerikai kivándorlás következtében elesvén a mellékjövedelemtől, nem képes egy lapot tartani. S hogy a kép teljes legyen és a kérdés megfejtve, miért vándorol ki népünk Amerikába"? Bátor vagyok egy-két passust Sárosmegye törvényhatóságának a ministertanácshoz intézett feliratából idézni : „A felföldi viszonyok teljes figyelembe vétel nélküliek, a befektetett tőkék aránya reánk kedvezőtlen, ellenben a különböző adók minket érzékenyebben sújtanak, az alakiasságra fektetett adó, a fokozott közterhek aránya nem megfelelő a nyújtott előnyökkel közállapotokkali elégedetlenség forrása, elszegényedésünk veszélyes lejtője". És ismét egy máshelyen : „Ha tehát a képviselőházi tanáeskozmányokat figyelemmel kisérjük, hallván azt, hogy a milliók sokasága országos befektetések czéljaiből kéretett s ha halljuk, hogy például a közoktatási minister ő nagyméltósága egy maga népnevelés terén sok millió befektetéseket tett: önként azon kérdés merül fel, hogy vájjon megyénk nem elég szegény-e, hogy abból népünkre is juthatott volna, pedig a megyénken átvonuló egy érdekeinket nem is igen előmozdító vasúton kivül egyéb befektetésről nem tudunk". Ez a megye közönségének nyilatkozata. Nem támadás ez t. ház, csak figyelmeztetés, hogy mennyire mellőzve vannak a felvidék, de specialiter Sárosmegye érdekei. Végül megjegyzem t. ház, hogy szemem előtt lebeg hazám jövője s népünk boldogsága, én a bukovinai magyarok kérvényét a legmelegebben pártolom, de egyúttal a felvidék szomorú helyzetét a t. kormány figyelmébe ajánlom. (Helyeslés.) Lázár Ádám: T. képviselőház! Nem szándékozom ezen kérdésben terjedelmesebben ^felszólalni, miután a esángóügy részint a képviselőházban több izben előfordult és az iránt a kormány érdekeltsége is némileg észlelhető, részint pedig a a saj'tó terén élénk mozgalom és meleg érdeklődés mutatkozik. De miután a kérvényi bizottság különösen figyelemre méltónak tartja ezen ügyet és a kormány pártolásába ajánlja, azt hiszem, hogy ezen ügyben vannak bizonyos mozzanatok, melyeket mindannyiszor szükség ily előforduló alkalmakkor a t. kormány figyelmébe ajánlani. Ilyen teendők sorába tartozik egyfelől a nemzetközi tárgyalások megkezdése és társadalmi úton való intézkedések, hogy ezek által, ha lassankint is, fokozatosan ezen ügy lehetőleg azon időig kedvező megoldás felé vezettessék, midőn a megyék kérvényeiben, valamint szintén azon községek egyikének, a melyek áttelepittetni kivannak, kérvényében hangsúlyoztatik azon óhaj, hogy az ezredéves magyar nemzeti honfoglalás örömünnepéivel! ők is itt együtt örvendhessenek Magyarország fiaival és leányaival. Hogy e czél elérettessék, első sorban mindenek felett a kormánynak érdeklődése és mint az állami vagyonok felett ellenőrző felügyelettel tartozó közegnek legelső teendője, kiváló figyelmet igényel, mert nem nézheti az ország közömbösen, hogy ha netalán ezen honfitársaink onnan ide betelepittetnének, oly helyre telepíttessenek, hol legfölebb azzal vigasztalhatnák idővel magukat, hogy itt mint magyar emberek étlenül pusztulnak el. Például ha a Duna medrében annak szabályozása előtt Panesován czéloztatnék, mint hiré járt, a letelepítés, oda nehezen képzelhető, hogy csángó testvéreink a tűrhető helyzetet elhagyva, ide bizonyos pusztulás elé menjenek. Miután a kormány figyelmébe ajánltatik az ügy a kérvényi bizottság által, azt hiszem, hogy azzal a képviselőház nem elégedhetik meg, hogy a kormány szokása szerint tanulmányozza és arról az országgyűlés, illetve az ország maga hivatalosan mit se tudjon, legfelebb mindannyiszor kérdezvények, interpellátiók alakjában tudhassa meg az ügy állását, következőleg, miután a kérvényi bizottság véleményét részemről is melegen pártolom és elfogadom, kénytelen vagyok ezen javaslathoz egy toldalékot indítványozni és reménylem,
