Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-192

194 192. országos ülét február 21. 18S3. határozottan rosszalnom kell, hogy a szegényebb I osztályokra vet ily nagy adókat, egyszer azért, mert azoknak is joguk van a vadászathoz és ön- j védelemhez, de főleg azért is, mert a vadászat ily egyedárusítása által u kincstár is megrövidítte­tik jövedelmében, a vadállatok garázdálkodása pedig oly roppant károkat okoz a honpolgárok­nak, miszerint maholnap az adózók elvándorol­nak s átadják a föltétlen uralmat a vadaknak és az őket mindenükből kiexequáló pénzügyminis­ternek, a ki adóvégrehajtóinak és pénzügyőreinek jól bedressirozott falkájával egész sportszerűleg íízi a parforee embervadászatot. (Derültség.) Én azt hiszem t. ház, miszerint egyetlen mi­nister sem lehet arra jogosítva, hogy a törvény­hozás határozataival gúnyt űzzön; már pedig ezen előttünk levő törvényjavaslat nem egyéb a tör­vényhozás méltóságával űzött rósz tréfánál. Mi történt? Az t. ház, hogy a vadászati és fegyveradó költségvetési tárgyalásánál oly hangu­lat mutatkozott és oly és olyanok által aláirt ha­tározati javaslat terjesztetett be, mely elvileg a vadászati és fegyveradó leszállítását megállapít­tatui kívánta. A kormány ezen hangulatot észre­vévén, késznek nyilatkozott a vadászati és fegy­veradó ily értelmű módosításának előkészítésére s erre a ház határozatilag kötelezte is. Most évek múlva — a midőn elmosődottnak vagy feledett­nek hiszi a képviselőház minden oldalról nyilvá­nult akaratát és határozatát — előáll a régi tör­vénynek egy oly új szövegezésével, a mely min­dent meghagy a réginél, sőt a leszállittatni szán­dékolt adókat, némi tekintetben — a mint fennebb előadtam — még súlyosbítja ; mert azt, hogy a diplomaták osztrák minta szerint ingyen, az idege­nek fele díjért vadászhatnak ezután, csak nem fogja aministerur e haza népére^előnynek mondani, mert az inkább annak bosszantására fog vezetni, az erdő gyakornokok pedig szegénységüknél fogva nem élvezendik a kedvezményt, mert a szegény tanu­lóra a 6 frt is több, mintsem azt megfizetni tud­hatná. Magánember is ! erkölcsileg kötelezve van nyilvánosan tett ígérete beváltására, annál inkább a felelős ministerek: a kormányférfiak igéret­szegését mindenhol politikai bűnnek nézik s az oly ministert el szokták meneszteni. Nálunk az igéretszegések és elv-szegreakasz­tások e felfordult erkölcsi világában, azt politikai eszélyességnek keresztelték s pénzügyminister ur ezen államférfiúi erényt hiszi gyakorolni, a midőn a törvényhozás utasításával és határozataival ellen­tétesen oldja meg e kérdést. A többség, félek, erre is, mint mindenre , rá fogja nyomni a jóváhagyás bélyegét; de a nemzet egy újabb bizonyítékot szerezhet arra nézve — a mi iránt már rég tisztában lehetne — hogy e kor­mány előtt nincsen semmi szent és sérthetetlen, a midőn az osztrákok számára kell pénzt szerezni. T. ház! A vadászat és az önvédelem az em­bernek vele született természeti joga; rongyos százezer forint nem érdemli meg, hogy 15 millió ember deposedáltasssék. Én tehát csak oly törvény­javaslathoz járulhatnék hozzá, a mely a vadászati és fegyeradó teljes eltörlésével, a nemzetet ezen elkobzott jogába visszahelyezi. E jog magasan felül áll minden fiscális érdekek felett, mert az oly fiseális érdek, a mely százezer forint látszólagos haszonért sok milliókra menő kárt okoz a nemzet­nek, a törvényhozás előtt tekintetbe nem jöhet. De különben a vadászati és fegyver-jog fel­szabadítása fontos, életbevágó kérdése e hazának ; az az önvédelmi képesség kifejlesztésének, a haza. megvédelmezésének kérdése, mert a vadászat volt férfias erőt és bátorságot fejlesztő előiskolája és gyakorló tere régibb időkben azon hősöknek, a kik a hazát válságos napokban megoltalmazták, ez tette azt, hogy a fegyverrel elbánni tudó magyar rövid időn kész katonává lett. Önök oktalan keleti politikája elbukni segíté egyetlen biztos szövetségesünket; önök boszniai foglalása és embertelen kegyetlensége ellensé­geinkké tette azon szomszéd népecskéket, melyek bennünk felszabadítót és megmentőt kerestek; önök hazánkat minden oldalról ellenséggel vették körül, a muszka szuronyokat határainkra hozták, az egykor minket fedezett török várakból a musz­kák számára csináltak fegyverdepót és hadmu­ködési alapot, egy végzetszerű conflagratió esélyeit megteremték; s most néhány rongyos forint jöve­delem ért le akarják fegyverezni a nemzetet és meg­bénítani védképességét. Ez az öngyilkosságnak egy oly hazafiatlan ténye, a melyhez én nem já­rulhatok ; s azért e törvényjavaslatot általános­ságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: A kormánypárt részéről még nem hallottunk nyilatkozatot, talán a ininister ur lesz szíves először szólani. (Felkiáltások a szélső balon : Halljuk a ministert!) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A vadászatról szóló törvényjavaslat ellen és különösen azon alakja ellen, a mely most a t. ház előtt fekszik, felemlittetett mindenekelőtt az. hogy az nem Mél meg a t. ház azon határozatának, melyet 1880-ban hozott. Bátor leszek mindenekelőtt erre nyilatkozni. Az kérdés tárgya lehet, hogy vájjon a határozat érvénye terjed-e azon cycluson túl, a melyben az hozatott. De mindenesetre az 1880-ban hozott ha­tározat, ugy a mint az hozatott, ma már semmi­esetre végre nem hajtható, mert ezen határozatnak érvénye és kötelező ereje a kormányra nézve az

Next

/
Thumbnails
Contents