Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

188. országos ülés február 15. 1883. 125 határáig vitt megadóztatással járulnak: csakis a legszigorúbb ellenőrzés mellett lehetek hajlandó elfogadni, ámbár azon eljáráshoz járulnom, hogy az állampénztár ismét előrelátható kísérlet ezínién 509,000 frt kiadási többlettel terheltessék, hazafiúi meggyőződésem erős küzdelmébe kerül. Mindezek mellett mégis azon okból, mert közéletünk ezen súlyos betegét, a közigazgatást, melynek szenvedése minden egyes honpolgárra visszahat, nem akarom megfosztani azon, bár palliativ és reményiem csak ideiglenes gyógymódoktól sem, melyeket annak ezen javaslat nyújt: ezen okból ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslések.) Szederkényi Nándor: T. ház! Haa kérdés ugy állíttatnék élénkbe, hogy a fennálló helyzet vagy ezen fennálló helyzetet eodificáló törvényjavaslat közt kell válaszolni: nem késném kijelenteni, hogy miután mégis jobb bizonyos körülményeket irásba foglalva látni magunk előtt, mint az élet bizonytalan viszonyainak oda dobva észlelni — elfogadnám e törvényjavaslatot. De a kérdés nem ez; s igy e szempont kívül esik a választás terén s magasabb irányból kell bírálat alá venni. Előttem szólt t. képviselőtársam ugyan a kérdést nem tekinti oly nagy fontosságúnak s azt egy szűkebb házi ügynek tekinti, azonban később beszédjében már ő maga is hivatkozott a ministerelnöknek egyik elmondott nyilatkozatára, a melyben e kérdés országos fontosságát fejté ki. En is igy fogom fel a kérdést; és azért, mikor ez törvényhozási feladattá tétetik, kijelentem magam részéről, hogy egy ily szerves törvény alkotásánál nem tartom elégségesnek azt, hogy a törvényhozás a fennálló gyakorlatnak némi eodíficálásához fogjon; nem azt tartom feladatának, hogy a fennálló zavarban bizonyos modus vivendit állapítson meg: hanem feladatának tartom azt, hogy a szervezetet, mely benyúlik államéletünk testébe, a szervezetet, mely évek során át a sorvasztó betegség szomorú ágyára helyeztetett, egészében karolja fel s az életerőnek azon kellékével lássa el, mely képes azt újra a betegágyból kiemelve, hivatásának és feladatának visszaadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A jelen törvényjavaslat egy módus vivendit (ügy van! a szélső baloldalon) ád elénk t. ház, midőn húsz szakasza folytán előterjeszti, hogy miként lehet és kell a mai viszonyok között a megyék háztartását berendezni. Hogy ez igy áll, mint ezt bizonyítja a közigazgatási bizottság jelentése is, melyet a t. előadó ur jelesen megírt és itt a házban igen jelesen elmondott, mikor azt monda, hogy a törvényjavaslat teljesen a létező közigazgatási rendszer keretében mozog, azt vagyok bátor mindenek előtt megjegyezni, hogy nem követi az 1870. évi XLII. t.-cz. útmutatását sem, mely a megyei életnek mai alapjait s idomait öntötte < meg s mely az ősi intézménynek alapvonását érintetlenül hagyta. E törvény, mint tudjuk s mint annak törtenetét a t. előadó ur is elbeszélte, nem modus vivendit vél megállapítandónak, hanem 2. §-ában világosan kijelenti a jogkört, mely szerint a megye az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja s a fedezetről gondoskodik s ezzel a háztartásnak azon föltételeit szabja meg, mely az önkormányzatnak egyik sarkelvét és annak nélkülözhetlen alapját képezi. A többi szakaszok is, melyek ez irányban mozognak, ezen sarkelvet érintetlenül hagyják és igy a közigazgatási bizottság jelentésének azon szavai, melyek azt mondják, hogy az 1870. évi ide vonatkozó törvényczikk illető szakaszainak egyik sarkelvét sem alterálja e törvényjavaslat, szerintem el nem fogadhatók, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon) mert beigazolható, hogy azon intézkedések, melyek az idézett törvényben foglaltatnak, a domestica sarkelvét érintetlenül hagyják ; ezen törvényjavaslat pedig modus vivendit állapít meg, mely a viszonyok szerint lehet helyes, lehet helytelen, lehet kisegítő ideig-óráig, de egy szóval nem felel meg az önkormányzat kellékeinek (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Az is többféle nézet tárgya lehet a t. ház, hogy a jelen helyzet és a mai viszonyok olyanok-e, hogy visszahelyezkedve az önkormányzat igazi föltételeire, a ház képes-e ez idő szerint megalkotni az önkormányzat nélkülözhetlen alapját képező és általam óhajtott háztartás föltételeit? Az tény t. ház, hogy a 12 évi alkotások folytán a közigazgatás keretében a viszonyok olyanok, melyek, •— megvallom — a föladatot súlyossá és nehézzé teszik; de azért az, hogy valami súlyos feltételek közé jutott, nem involválja magában a lehetetlenséget és engem, a ki Magyarország részére az önkormányzatot, mint annak jövendőjét biztosító intézményt látom, semmi nehézség sem riaszt vissza arra nézve, hogy minden körülmények közt az önkormányzat helyes alapját teremtsük meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarországon az önkormányzat t. ház, lenyúlik a honfoglalás és honalapítás legelső idejéig és gyökérszálait onnan származtatja és koronáját igy erősíti meg. Magyarországnak létfeltételével van összekötve az önkormányzat; és én azt merem állítani hogy Magyarország eddigi önállósága is csak addig létezik, míg ez az önkormányzat is, amint van, megvan : tehát az önkormányzat Magyarország

1 államtestével oly összenőtt egységet képez, hogy egyik a másiktól elválaszthatlan. Nagybecsű intézmény ez nemcsak a jelenben, de a jövőre nézve is, midőn látjuk azt világszerte, a mit egy nagy publicista Gneist kifejezett, hogy a társadalmi erők különféleségeik szerint, mily küzdelemben vannak egymással sokszor; látjuk azt, hogy a birtok, a tőke, a munka, a szellemi