Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

122 IS8. or x;igos filé! értékük is és általában a törvényhatóságoknak szabadabb mozoghatási tért biztosítanak, nem ho­zom én kétségbe azt sem, hogy — miként az indo­kolás egyik tételében mondatik — az említett tanáeskozmány ugyanazon alapelveket is elfogadta, melyek ezen javaslati an felölelvék ; de mindezek mellett, mig egyrészről erős meggyőződésem az, hogy ezen törvényjavaslat, mely ezíménél, termé­szeténél fogva is csupán az anyagi kérdésekkel foglalkozik és így az eljárás egyszerűsítésére és általában a fennálló több nehézségek elhárítására semminemű orvoslási módozatokat nem nyújt, ma­gának a közigazgatásnak javulására lényegesebb és érezhetőbb befolyást gyakorolni nem fog: más­részről át vagyok hatva azon meggyőződéstől is, hogy azon jeles férfiak, kik a kérdéses tanácskoz­mányban részt vettek, akkor, mikor ott az egyes felvetett kérdések alkalmából az ezen javaslatba felvett alapelveket is hangoztatták, bizonyára nem tartották csupán ezeknek és első sorban ezeknek életbeléptetését kielégítőknek arra, hogy igya köz­igazgatás érdekei kielégítve és ennek szániosbajai orvosolva legyenek. Ismételni vagyok tehát kénytelen kifejezni, hogy ezen törvényjavaslat azon czélt, melyet maga elé tűzött, oly mérvben, mint ez az első indokolás­ban határozottan állíttatik, hogy t. i. „ ezen intézke­dések életbeléptetése által az íljabb közigazgatás követelményeinek elég téve lesz", elérni nem fogja. Nem tarthatom feladatomnak és ezt a tárgyi­lagosság kötelessége, sőt a t. ház nagybecsű tü­relme iránti figyelem is tiltja (Halljuk! Halljuk!) hogy én ez alkalomból a közigazgatás sebeinek részletezésébe bocsátkozzam, avagy az ezeken egyedül segíthető radicális reform iránt táplált né­zeteimnek szintén részletekben adjak kifejezést; de addig is, mig a jövő talán e részben is meg­hozná a szerencsés alkalmat, engedtessék meg ne­kem, hogy megfigyelve azcnquett-en felvetett kér­déseket is, de ezektől is eltekintve, egészen álta­lános vonásokban felemlíthessem azon alapelveket, melyeket én közigazgatásunk lényegesei!) javítá­sára gyakorlati tapasztalataim alapján mellőzhetlen tényezőkü! tekintek. (Halljuk!) Jól tudom én, hogy azon nézeteltérések mel­lett, melyek különösen ezen kérdésnél ugy e ház­ban, mint ennek falain kivül észlelhetők, ezen alap­elvek általános helyeslésre nem számíthatnak ; de nem tartózkodom mégis felvetni ezeket, felvetni itt a törvényhozás termében és igy az ország szine előtt, mert hiszen a czél mindnyájunk előtt egy és ugyanaz, nevezetesen: használni a közérdekeknek és mert az egyéni meggyőződés mindig lehet ugyan a bírálat tárgya, de nem lehet az ellenvélemény­ben levők által sem elkárhoztatható és mert a tár­gyalás alatt levő javaslat természetes alkalmat nyújt ftbruár 15. ISSb arra, hogy ezen fontos kérdés felett nyilatkozhas­sanak azok is, kik az egybehívott tanácskozmány­ban részt venni szerencsések nem lehettek. Ha tehát a fennálló bajok orvoslásával ko­molyan és egészben kívánunk foglalkozni, akkor az eredményt nem csupán és nem első sorban a mi­nősítés kérdésének már törvényhozásilag eldöntött megoldásában kellett vala keresnünk és nem csu­pán és másodsorban a megyék háztartásának ily­nemű szabályozásában és nem csupán azon — kü­lönben nagyfontosságú — s a közvélemény napi­rendjére, a viszonyok indokolása mellett felvetett és igy épen a viszonyok hatalma alatt elébb vagy utóbb csakugyan eldöntésre váró kérdés merev megoldá­sában kell keresnünk, hogy a tisztviselők válasz­tassanak vagy kineveztessenek-e ? melyek ugyan a reformoknak mindmegannyi figyelemreméltó mozzanatait képezik, hanem: Keresnünk kell mindenek felett és első sorban az eljárást, a kö­telesség-beosztást sok részben complicáló több közigazgatási törvéityeink és szerves rendszerünk revisiójában, ezeknek gyakorlatszerűbb átalakítá­sában, módosításában. Keresnünk kell a törvényhatóságok önkor­mányzatijogának fentartásában mindazon határig, a meddig csak ez a felelős kormányzattal össze­egyeztetheti). Fentartásában, illetve kiterjesztésé­ben a közéletnek mindazon ügyágazataira nézve, melyek a vidék közigazgatási és ezzel kapcsolatos érdekeit tárgyazzák, (Helyeslés halról) fentartásában, sőt kiterjesztésében az ellenőrzés és fegyelem azon jogainak, melyek gyakorlására a törvényhatóságok első sorban hivatvák, politikai jogkörüknek is in­kább bővítésében, mint megszorításában, melyek általában a. közügyek iránt oly nagy mérvben mu­tatkozó közöny helyett az érdeklődésnek felkelté­sére táplálékot nyújthatnak; de ezek mellett és egy­idejűleg, keresnünk kell mindazon módozatok és esz­közök megteremtésében, melyek szerint a törvény­hatósági közegek függetlensége az erkölcsi nyomás békói alól felszabadittassék — és ezek — a mai napság valóban szárnya szegett, megbénított erély kifejtésére, alkalmasokká tétessenek. (Helyeslés bal­felől.) Keresnünk kell tehát ezek existentiájának és különösen jövőjüknek szabályszerű biztosításában. És ezen tételnél legyen szabad egy perezre meg­állapodnom, hogy ezt saját álláspontomhoz képest bővebben megvilágítani igyekezzem. Hiszen ma már t. ház, mikor a kormányzati rendszer átalakulási és az ezzel járó viszonyok áramlata az adniinistratió régi egyszerűbb formáit elmosták, mikor az egykor bizonyos hatalmi jel­leggel hírt rendi megye már csak az emlékezés sajátja, mikor alkotmányunk a népképviseletre fektetve, ezen átalakulás magára a társadalomra és a közügyekre is oly lényeges befolyást gyako­rolt, mikor a köztörvényhatósági tisztviselő nem

Next

/
Thumbnails
Contents