Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-187
1S7. országos aiés február 12. IS83. 107 hogy ha ezen bizottságnak tervezett elnöksége tehát a tervezet szerint a kiállítás vezetése a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumba béli államtitkár úrra ruháztatik, az a legjobb kezekben lesz, ugy erélyénél, ismereténél, mint általánosan ismert tulajdonságainál fogva s én ugy hiszem, hogy ama kiváló nagy dicséretben, a melyet a kormánypárt lapjában tegnap olvashattunk, mi téliesen osztozunk. De azt mondom t. ház, hogy a t. államtikár ur mikor ehhez hozzájárult, nem tudta, hogy mit cselekezik. (Derültség.) Nem tudta, hogy ő milyen áldozatot hoz az országnak és hogy 2—3 év múlva rongált egészségével fog bűnhődni, hogy igen sokat akart magára vállalni, ha csak az államtitkári teendőket ezen időben másra nem ruházza, illetőleg, ha a minister ur az összes államtitkári teendőket hosszú időn át maga nem hajlandó végezni. Ugy a minister urnak, mint az államtitkár urnak oly számos teendője és feladata van, hogy nem ők vannak közvetlenül hivatva, hogy ily részleges feladatnak mely egy oly egész embert kivan, ki a [felelősséget is viseli, executiv orgánumai legyenek. Épugy a bizottság is, a mely melléj ök rendeltetik, igen tág arra, hogy gyorsan cselekedjék. A niinisterium mindazon erői, kik abban helyt foglalnak s a kik természetesen az illető főnök jóváhagyásával kell hogy cselekedjenek, ha csak teljhatalmat nem kapnak, az ügynek vezetését kiválóan hátráltatni és lassítani fogják. A legszerencsétlenebb gondolatnak tartom pedig azt, hogy a kiállítási iroda a ministeriumban működjék. Itt is határozott collisio officiorum állna be. Azt hiszem a minister ur is el fogja ismerni, hogy hivatalnokainak van elég dolguk; ha ők azt jól elvégzik, eleget tettek kötelességüknek. Hogy ők egyúttal olyan feladattal is foglalkozzanak, a melyet mellékesen jól megoldani nem lehet, a melyre kell, hogy mindenki, a ki ott áll egész erejét, tevékenységét fordítsa, azt én teljes lehetetlenségnek tartom. A mi pedig végre az elénk térj esztett költségvetést illeti, én azt — bocsánatot kérek reálisnak nem ismerhetem el daczára annak, hogy a számösszegek megállapításánál, a melyek átvétettek, nekem is némely részem van. Kimondatott az előadó ur részéről, hogy az anyagi tekintet mellékes. Hát én elismerem azt, hogy ha egyszer a dologba bele fogtunk, az országnak, becsületét hozzá kötöttük: akkor takarékoskodnunk a siker rovására nem lehet. De ha ezen költségvetés alapján belemegyünk a rendezésbe, tapasztalni fogjuk, hogy az a fölajánlott 75 ezer forint nem lesz elegendő, hanem ennél sokkal-sokkal több kell. És én azt hiszem, hogy az ország financiális állása nem olyan, hogy csak ugykönyuyedén menjünk át azon a kérdésen, hogy takarékosan csináljuk-e a dolgot vagy nem. Mert magától értendő dolog az, hogy ha tudja országvilág, hogyha tudják a kiállítók, a közönség, a külföld, hogy ezen kiállítást az állam rendezi, egészen más igények köttetnek annak létesítéséhez minden tekintetben és oly olcsón, mint a milyen olcsón azt a kormány felügyelete és ellenőrzése mellett egy magán vállalkozó, egy testület, vagy bizonyos testületeknek összesége csinálhatta volna, — oly olcsón azt az államnak lehetetlen csinálnia. Azon hivatkozás, a melyet az indokolásban találunk, hogy a már létezett kiállításoknál tett tapasztalatok szolgálhatnak tájékozásul a számítások megtételére, mint már reá mutattam, mindezen kiállítások egészen más alapon rendezdettek. A legutóbbi években rendezett kiállítások azon egyikének költségei, t. i. a Brüsszelben tartott orsz. belga kiállításéi, a mely a kormány vezetése alatt állott, sokkal nagyobbra rúgtak, mint azok, a melyekre hivatkozás történik. Csak terjesztesse maga elé a t. kormány annak számadásait, meg fog erről győződni; kiszámították. És t. ház, egy magánvállalkozás, a mely a saját érdekeit is védi, igen sokat tehet a jövedelmezőség tekintetéből is, a mit a kormánynak tennie nem szabad, mert az méltóságával, hivatásával ellenkezik. Az indokolás azt mondja, hogy a számítások csak hozzávetőlegesek. De nztím valóban nem értem, hogyan I mondhatja mégis azt, hogy az államnak további hozzájárulása bizonyosan nem fog igénybe vétetni. \ Én ezen állítást igen merésznek tartom és merem i állítani, hogy igenis többe fog kerülni és bár mennyiben volna hajlandó fogadni a minister ur, kész volnék vele fogadni, hogy többe fog kerülui. (Derültség.) Még ezen előnyt is, melyre az indokolás hivatkozik, hogy az iparos világ előnyösnek fogja venni azt, hogy a kormány állt élére a kiállításnak, taga{ doni. Ezt azzal indokolom, hogy nem tartom helyesnek, hogy a kiállítókkal és közönséggel szemben a kormány egyúttal fél és bíró is legyen, ellenkezőleg nézetem szerint a kormány arra van hivatva, hogy a kiállítást rendező egyletek vagy bizottság és másrészt a kiállítók és a közönség közt felmerülő esetekben bírói szerepet viseljen. Csodálkozom t. ház, hogy miután a kormány az utóbbi években igen helyesen számos megbízást adott külföldi kiállítások tanulmányozására, kétségkívül birtokában van az illető jelentéseknek és tudja a külföldi kiállítások rendezésénél követett irányokat, mindezek ellenére az ottan jónak tapasztaltak ellenkezőjét teszi, a mikor benyújtotta ezen törvényi avasíatot. T. ház! Miután én a kiállítás létrejöttét óhajtom, csak azt mondhatom, a mit Thaly Kálmán t. képviselő is mondott, t. i. hogy ha már élére állott a kormány az ügynek, vigye a dolgot a legjobb belátása szerint. De akkor jobb lett volna, ha a törvényjavaslat azon szavai helyett, hogy a 14*