Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-187

187. országos ülés február 12. 188S. J01 szempontokból veszi bírálat alá az oly kiállítást, mely az ország szivében rendeztetik. Lehetne ugyan felvetni azt a kérdést, hogy általában a kiállításoknak gyakori egymásután következése vagy pedig általában magok a kiállítások mily hatást gyakorolnak az ország nemzetgazdasági fejlődésére; de az tagadhatatlan, hogy ha már a mozgalom oly erőt nyer és ha az iparosoknak, valamint a gazdáknak buzgalmát, előhaladásra és versenyre törekvését gátolni, lankaszlani nem akarjuk, akkor az ily mozgalom elől kitérni nem lehet és annak érvényesülését az ország közreműködésével és a kormány vezetésével minél előbb és minél hamarabb előmozdítani szükséges. Ezen szempontoktól vezéreltetve terjesztette be a kormány a törvényjavaslatot, melyben egyfelől a szervezést és létesítést kezébe veszi, másfelől pedig az országtól 75,000 írt egyszer mindenkorra adandó költséget és 400,000 frt előleget kér, hogy az később a kiállításnak esetleges jövedelméből megtéríttessék. Én azt hiszem, hogy a kormánynak ezen álláspontja teljesen helyes, a czélnak megfelel és e tekintetben a törvényjavaslat nem eshetik kifogás alá, már csak a súlyos pénzügyi helyzet szempontjából sem, a mennyiben az eddigi tapasztalatok ugy az országban, mint a külföldön kitüntették, hogy az ilyen kiállítások még pénzügyi tekintetben sem hátrányosak, a mennyiben rendszerint jelentékeny tiszta jövedelemmel záródnak be. De az ily kérdésnél ez másodrendű dolog; a főszempont az, hogy a nemzetgazdasági érdekeknek az ország méltósága és érdeke szerint teljes mértékben elég tétessék, vagyis hogy a kiállítás valóban a szigorú kritikai szempont, a haladás és a versenyképesség minden igényeinek megfeleljen és valóban általános országos kiállítás legyen. Hogy ezen igényeknek megfelelhessen, nem tagadhatjuk meg a kormánytól sem a pénzügyi segélyt, sem azt a mi a törvényjavaslatban kifejezést nyer, hogy időközben ugy partialís, valamint országos kiállítás megtarthatását a kormány megtilthassa, illetőleg erre fölhatalmaztassék, mert az erők elforgácsolása, az iparosok kimerülése és a kiállítás eszméjének úgyszólván leszállítása, vonzerejének, tekintélyének és hatásának csökkenése származnék abból, ha időköziién is partialis vagy országos kiállítások rendezése által igénybe vétetnének az iparos és földmíves osztályok. (Helyeslés.) Mindezen szempontokból úgy a közgazdasági mint a pénzügyi bizottság teljesen indokoltnak találta a törvényjavaslatot. Mindkét bizottság nevében kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok részemről is, mi ezen padokról ugyan ritkán esik meg, hogy az előterjesztett törvényjavaslatnak általánosságban nem ellene, hanem elfogadása mellett szólalok fel. Az indokok, melyek engem és velem együtt elvtársaimat is arra birták, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban elfogadjuk, főként ugyanazok, melyek már az indokolásban is hangsúlyoztattak és melyeket az imént a t. előadó ur is elősorolt. Midőn ezen indokok alapjára helyezkedném, másrészt nem hallgathatok el némely megjegyzéseket, melyek ugyanezen kiállításnak már régóta fenforgó ügyeire vonatkoznak és némely aggályokat, melyeket esak a t. kormány, illetőleg a szaknrinister nyilatkozata fog eloszlathatni, vagyis kellő világításba helyezhetni. Az országos kiállításnak eszméje épen nem új dolog, Mint tudjuk, innen tova tizenöt éve lesz, hogy az felmerült a szakkörökben és azóta ugy a fővárosban, mint a vidék egyes iparos emporumain számtalanszor megvitattatott, néha-néha a megvalósulás stádiumához közeledni látszott, de más események által visszalöketett. Annyi azonban bizonyos, hogy az eszme folyton ébren tartatott és iparos köreink, kivált a haza távolabb fekvő vidékein, úgyszólván egyedüli ily országos iparkiállítástól várják a panaeeát, az orvoslást a zsenge és valljuk meg, újabb időben pangásra jutott magyar ipar fellendülésére nézve. Ebben a tekintetben azonban az én szerény nézetem szerint azok, a kik túlságos reményeket kötnek egy országos iparkiállításhoz, alkalmasint csalódásban vannak. S bár én korántsem tagadom az országos ipar és gazdasági kiállítás sokoldalú fontosságát, megvallom, nem remélhetem azt, hogy hazánk elhanyatlott ipara egyedül ez által virágozhassák fel. Egészen más tényező az ugyanis és gyökerében kell megragadnunk a bajt orvosolni, midőn a magyar ipar felvirágozásáról, állandó jobbkarba helyezésérői van szó. Meggyőződése a parlamentben nemcsak az én elvtársaimhoz tartozó, hanem egyéb pártokbelí igen sok képviselőnek is, hogy a magyar ipar állandó felvirágzását csakis az önálló vámterület alapján nyerhetjük el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát a hazai ipart valóban fejlettségre akarjuk emelni, a melyen az kell hogy álljon: akkor igyekezzünk és igyekezzék a kormány is azon, hogy hazánk önálló vámterületét mi elébb visszanyerje; különben rendezhetünk mi nem egy, hanem akárhány országos kiállítást, annak ugyan a maga partialis tanúsága és haszna nem tagadom, meglesz; azonban nagyban véve hazánk zsenge ipara mégis mindig zsákmányul kiszolgáltatva maradand az osztrák tartományok sokkal fejlettebb, előhaladottabb iparának. Eszembe jut erről egy régi szokás, némileg tréfás, de komoly háttere is van, a mely hazánkban a XVII. században dívott. (Halljuk!) Ha t. i. egy embert halálra ítéltek és az akasztófához vitték, hogy jobb kedve legyen neki, piros csizmát húztak