Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-186

186. országos ülés február 10. 1883 95 kor folyamodik, midőn a kellő közbiztonság nem nyujtatik, vagy mikor a vasút iránya és forgalmi viszonyai olyanok, hogy az állam forgalmi viszonyaival nem volnának Összeegyeztethetők és állami szempontból volna egyik vagy másik vasút megtagadandó. Á mi speeialiter illeti a terenye-karczagi összeköttetést, két előmunkálati engedély adatott ki. Az egyik kiadatott gr. Gyürky Ábrahámnak 1882. augusztus 9-én és szól egy KisTerenyétől Pétervásáron és Verpeléten PüspökLadányig vagy Karczagig vezetendő másodrendű vasútvonalra. A másik engedély kiadatott 1882. november 5-én Eger város közönségének és érdektársainak és három vasutat foglal magában, egyet, mely Nádastól esetleg Ózdtól Apáthfalvánál, a másik Terenyétől Pétervásárig vagy Egerig, a harmadik Füzes-Abonytól Karczagig volna vezetendő. 1883. január 20-án gr. Károlyi Gyula a gr. Gyürky Ábrahám által nyert coneessio alapján bizonyos kérésekkel folyamodott hozzám ; kivüle pár képviselő is jelen volt és a kis-terenne-karczagi vonal előmunkálati engedélyre vonatkozó némely kérelmeket adtakelő, amikre én a magam szempontjából némi megjegyzéseket tettem. A t. képviselő ur indokolásából oly valamit vettem észre, mintha ő rósz néven vette volna, hogy én az urakat szívélyesen fogadtam és biztattam ; pedig őszintén megvallom, hogy lehetőleg szívélyesen fosradtam és biztattam is : de semmi olyat nem beszéltünk, a mit más is ne hallhatott volna és hogy ha a t. képviselő úrról tudtam volna, hogy ezt mind tudni óhajtja, szívesen vettem volna, ha jelen leendett. Egyik kérdésük az volt, hogy lehetne-e a posta szállítást illetőleg, bizonyos szerződést kötni? Őszintén kimondottam, hogy azt hiszem igen, mert méltóztatnak tudni, hogy a pósta-szállítást a vicinális vasutak nem tartoznak eszközölni; de a posta szállításnak a vasúton való eszközlését illetőleg, az állam már egypár vicinális vasúttal szerződést kötött, a melyben ezért évi járadék állapíttat! k meg. vagy azt tőkében is megváltotta, amint ez már egy vasutat illetőleg törvényhozásilag megállapíttatott. Azt gondolom tehát, hogy ezt bármely vicinális vasútnak, mint méltányos, szerződésszerű megoldást kilátásba tenni csak helyes. A másik kérdés az volt: hogy a szükséglendő síneket az állami vasgyárból lehetne-e az illető társulatnak nyerni ? Szederkényi Nándor t. képviselő ur beszédjében azt hozta fel, mintha én egy millió forint árú sínt helyeztem volna kilátásba. Legyen szabad figyelmébe ajánlanom, hogy ez az ígéret csak akkor lehet érvényes, ha a ház ezt elfogadja. Ha én netán valami olyat Ígérek, a mit a házban nem tudok keresztül vinni, akkor nagyon kellemetlen helyzetbe jövök, mig ellenkezőleg, ha olyat igérek, a mi keresztül megyén, akkor nem volna vele semmi baj. Egyébiránt biztosíthatom a t.képviselő urat, hogy én azt mondottam, hogy ez már igen nehéz dolog, kérni ugyan mindent lehet s tárgyalhatunk felette, de én egy kraiczár ára sint sem ajánlottam; hanem beszéltünk a traceról, mely a tervezetben van és én határozottan azt mondottam, hogy czélirányosnak látszik a Terenye és a Pétervásár közötti rész^ melyet Eger városa és érdektársai is akarnak. Én, Egerváros és Pétervásár közt magam is igen jól ismerem a vidéket, ott csupa dimbdomb van, a melyeket csak vagy kanyarokkal lehet felemelkedve és leszállva legyőzni, vagy pedig hosszú tunnelt kellene csinálni. En azt hiszem, hogy e vasutrész jövedelmező nem lesz, ha valakinek tetszik ezt kiépitetni, ám lássa; én örülni fogok rajta: de azt gondolom, mikor Egernek különben is van alulról vasútja, alig fog akadni pénzintézet vagy bankár, a ki és a mely mértföldenkint 600 ezer forintot adjon e vasutrészen, mikor a többi részen 200 ezer forinttal, vagy valamivel többel mértföldenként kiépíthető lesz. És én egy cseppet sem csudálkozom, ha gr. Károlyi Gyula ur, nem azért, hogy meggátolja e vasutat, hanem azért, mert a saját uradalmán megy keresztül, abban jár, hogy ne Pétervásártól Egerbe, hanem elkanyarodva a siróki völgyön menjen át a vasút. Azt gondolom, én is ugy cselekedném, ha enyém volna a parádi uradalom és azt mondanám, adok 6 — 8 frtot, ha itt megy a vasút, akkor pedig, ha másfelé megy, akkor nem adok és azt hiszem, hogy talán még a t. képviselő ur is hasonlóképen cselekednék. (Derültség.) Ebben semmi sincs. Nagyon természetes dolog, hogy az illető birtokosok igyekeznek azon irányba vezetni a vicinális vasutat, a mely irányban saját édekeiknek megfelelő iránypontokat találnak. Továbbá jan. SO-án most legközelebb Eger városának is egy küldöttsége volt nálam, a melyben a t>. képviselő ur is részt vett és e küldöttség ismételte azt, hogy az ózd-apátfalva-egri vonal és a füzesabony-karczagi vonal felel meg leginkább az ő érdekeiknek. Én nem vagyok ez ellen, de kénytelen vagyok visszautasítani azt, hogy tiltakozhassék bármely vidék az ellen, hogy az illető érdekeltek a maguk számára vicinális vasutat építhessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez mindenkinek a maga saját joga, a mit tőle senki el nem vehet és a mitől a törvény senkit el nem tilt. Ezeket miután elmondottam, még csak igen keveset kell hozzátennem válaszolólag a concret kérdésekre, melyeket a t. képviselő ur hozzám inÉs mindjárt első,kérdése a következő: „Kér-