Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

92 1S8. országos ülés január 18. 1883. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 8. §-t). Ugron Gábor : T. ház! A törvényjavaslat 8. §-a kimondja, hogy az illető pénzintézetek a kérdéses tőkékből folyó kamatjövedelemre nézve az eddigi 3 százaléknyi bélyegilleték fizetése alul felmentetnek, de nincs kimondva, hogy azon okmányok, a melyek bélyegmentessége fejéhen ezen bélyegilletéket eddig fizették, jövőre is bélyegmentesek fognak-e maradni. En nem óhajtom, hogy ezen kétértelműség fenmaradjon és talán kizsákmányoltassék arra, hogy a 3 százaléknyi bélyegilleték eltöröltetvén, az egyes okmányokra a pénzintézetek ezentúl kötelesek legyenek a bélyeget reá ragasztani. Az 1869. XVI. t-cz. i.§-a megmondja, hogy a pénzintézetek ugyanazon bélyegeket kötelesek felragasztani, mint más magánosok, de a 15. §. azt mondja, hogy a hitelüzlettel foglalkozó és alapszabályaik értelmében folyó számlára, pénzátvételekre jogosított pénzintézetek a gyümölcsözés végett átvett tőkeösszegek után járó kamatoktól bélyegilleték fejében 2 százalékot fizetnek közvetlenül; később ez felemeltetett 3 százalékra, de ennek fejében ezen intézetek utalványai, ehek-jei s hasonnemű okmányai bélyeg-kötelezettség alá nem tartoznak. Módosításom csak azt czélozza, hogy — a mi a törvény szavaiból ki nem világlik — egy hozzátoldás által világosan és érthetően kimondassék ugy, a mint ez az 1869. XVI. törvényozikkhen foglaltatik. Azért szükséges ez, nehogy a 3 százaléknyi átalány eltörlése után a pénzintézetektől a chekekre, utalványokra stb. bélyeg követeltessék. Ha a pénziigymmister ur s a pénzügyi bizottság is ugy értik e szakaszt, hogy az illető pénzintézetek ezentúl sem kötelezhetők ezen bélyegiiletékre, akkor módosítványomat elfogadhatják. Módosítványom következőleg hangzik: A 8. §. 3-dik sora után hozzáíoltandó : „és az üzletre vonatkozó okmányok még is ugy, mint chekek, pénztári jegyek és utalványok bélyegkötelezettség alá nem tartoznak." Ez szóról szóra át van véve az 1869. XVI. t.-cz. 15. §-ából. Gr. Szapáry Gyula pénzügy min ister'': A törvényjavaslat ezen szakaszának szövegezése szerint, nem is lehet más értelme és nem is lehet belőle mást következtetni, mint azt, a mit a képviselő ur kimondatni kivan, t. i., hogy az 1869-ik XVI. t.-cz. értelmében csakis ezen betétekre vonatkozó bélyegek alól mentetnek fel. A törvényjavaslat ily módon való végrehajtásánál az eredmény nem is volna más, mint az. a mit a képviselő ur elérni óhajt. De ha bármi tekintetben aggodalom van az tránt, hogy mi szándékoltatik kimondatni és ha Tüzetesebben kívántatnék kifejeztetni az, a mi az 1869. törvényben foglaltatik, nincs észrevételem, mert a dolog lényegére nézve ugyanazt kívánom elérni, a mi proponáltatik. (Helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó: A pénzügyi bizottság intentiója sem volt egyéb s igy az ajánlott módosítást a „mégis" szó kihagyásával elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A 8. §. nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki, de Ugron Gábort, képviselő ur egy pótlást kivan hozzátétetni, melyhez a „mégis" szó kihagyásával az előadó ur is hozzájárult. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a pótlást elfogadni? (Elfogadjuk!) A t. ház elfogadja s a szöveg ekként fog kiegészíttetni. Tibád Antal jegyző (olvassa a 9. és 10. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak), Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság jelentése a biztosítási szerződések és ezekhez hasonló jogügyletektől fizetendő illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak veszi, (Felolvasottnak vesszük!) az általános vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadót illeti. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! A bizbiztositási üzletek általában eddig a Il-od fokozatú illeték alá estek; ezek azonban nemcsak jjénzügyi tekintetben nem voltak előnyösek, de egyszersmind a pénzintézetekre nézve is hátrányosak voltak, sőt a biztosításokra is, a mennyiben a scala egyformán alkalmaztatott ugy a kisebb, mint a nagyobb biztosítási összegekre és a fizetendő járulékok, igen természetesen a kisebb biztosításokat aránylag nagyobb mértékben terhelték. Másfelől azon hátrány volt az intézetekre nézve, hogy minden egj^es esetet nem csak külön kellett nemcsak evidentiában tartaniok, hanem ezután az illetéket külön kellett kiszámítani és fizetni és viszont az ellenőrzés a pénzügyi közegek részéről is igy történt. Ezeken kivül még az a hátrány volt, hogy a biztosítási üzlet fejlődésével és a különböző fizetéseknek fokozásánál nem tartott lépést a kincstárnakjövedelme sem. Ezen

: bajokon és anomáliákon segítendő, nyújtotta be a pénzügyminister ur ezen javaslatot, a melyet most a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém elfogadásra ajánlani különösen azért, mert ez a százaléki illetéket, tehát az arányos fizetést állapítja meg, másfelől pedig azért, mert egyesítve az összes évnegyedi ügyleteket, ez által tömegesen rója ki a százalékos illetéket, tehát a kezelést ugy az intézetekre, mint a kincstárra nézve egyszerűsíti, sőt a mellett arányosabb fizetést és ellenőrzést biztosít. Másfelől pedig az elemi csapások utáni illetékek fizetése fentartatik mint eddig, továbbá a viszontbiztosításra nézve, minthogy itt az