Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-167
78 167. országos tlé» jannir 17. 1883. jelen, a mikor Helfy Ignácz t. képviselőtársam egy kormánypárti képviselőnek, fictio segítségével, a mi meg van engedve és meg volt engedve mindig — oly dictiot adott szájába, a mely reá szép világot nem vetett. Én erre kértem, hogy én is ilyen íietió alapján csinálhassak egy dietiót egy otthon ülő ellenzéki képviselő számára. Ebben sértés nincsen, mert ez oly humoros fordulata a vitának, mely a képviselőházban meg volt engedve eddig is és az epéjét nem kavarta fel senkinek. Másik megjegyzés szintén személyes. Győry Elek képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy én balközépi képviselő voltam. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Hisz épen azt akarom megmondani, hogy mi voltam. Méltóztassék Ugron Ákos t képviselő urnak is meghallgatni, legyen meggyőződve, hogy nem tagadom meg, mi voltam. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) En ellenzéki képviselőnek megválasztva nem voltam soha s 1875-ben választattam meg szabadelvű párti képviselőnek. Voltam azonban balközépi hírlapíró akkor, a mikor Győry Elek képviselő ur — nagyon jól emlékszem rá—dühös Deák-párti volt. (Elénk derültség a jobboldalon.) Elnök: Még Helfy képviselő urat illeti a szó. Mielőtt azonban szólana, méltóztassék meghallgatni a főrendiház üzenetét. B. Rudnyánszky József, főrendiházi jegyző:Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen tisztelt képviselőház! A főrendiház változatlanul elfogadta „az 1883. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról" és „a felebbvitelkorlátozásáról a királyi járásbíróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben" szóló törvényjavaslatokat. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés johhfelöl.) Elnök: A jegyzőkönyvi kivonat fel fog olvastatni. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! E szerint „az 1883-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról és a felebbvitel korlátozásáról'' szóló törvényjavaslatokra nézve mindkét, ház között a teljes egyetértés létre jővén, mindkét törvényjavaslat ő Felségéhez legfelsőbb szentesítés végett szokott módon fel fog terjesztetni. Helfy Ignácz: T. ház! A házszabályok zárszói jogot adnak a tárgyalás befejeztével a bizottsági előadónak és a kisebbségi előadónak; világosan azon czélból, hogy előreláthatólag ugy az egyik, mint a másik a különböző pártok részéről megtámadtatván a vita folyamán, ezen támadásokra válaszolhassanak. A t. előadó urnak csakugyan volt joga és oka a zárszóval élni, minthogy volt neki mire válaszolni. En nem vagyok azon szerencsés helyzetben, nekem senki sem felelt, engem j senki meg nem támadott, a t. kormánypárt mélységesen hallgatott, nekem tehát nincs mire válaszolnom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát meg' akarom kímélni a t. házat a felesleges beszédtől. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen csak a t. előadó ur által beszéde végén felemlített érdekes jelenetre szólhatnék valamit, mert az csakugyan új, de én a szőnyegen levő tárgyat sokkal fontosabbnak tartom, mintsem hogy itt most élczelésekkel akarhatnám a vitát befejezni. Csakis a t. előadó úr emlékezetének felfrissítése végett vagyok bátor őt arra emlékeztetni és ha kívánja, fel fogom neki olvasni azt a czikket, melyet akkor irt, mikor Széll Kálmán, az előbbi minister 1875-ben azt a 9. §-t iktatta azon törvénybe, mely szerint a takarékpénztári betétek világosan ki voltak véve az adó alól; mennyire feldicsérte a t. előadó ur azt a bölcs intézkedést, (Tetszés a szélső balon) mely nélkül szerinte maguk a takarékpénztárak alapjukban volnának megtámadva, fDerültség balfelől.) Újból ajánlom javaslatomat. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pónzügyminister: T. képviselőház! Legyen szabad különösen azokra, a mik tegnapi felszólalásomra ma felhozattak, néhány megjegyzést tennem. (Halljuk!) Az mondatott, hogy miért nem neveztem meg azon takarékpénztárakat, melyeket a múltkori felszólalásomban használt kifejezés alatt értettem. Azt hiszem, hogy ezen intézetek névszerinti megnevezése nem lehet feladatom. I)e igenis teljes készséggel megadom a definitiót arra nézve, hogy általánosságban milyen intézeteket értettem az alatt, melyek esetleg nagy osztalékot adnak, de leginkább és első sorban azokat, melyek szemben azon kamattal, melyet ők fizetnek részint a betétek után, részint a náluk elhelyezett más pénzek után, igen nagy különbözettel vesznek kamatot azoktól, a kik tőlük vesznek kölcsönt. Ezen kettő közötti különbözet képezi azon határt, mely ezen intézeteket a többiektől elválasztja. Hogy ily intézetek léteznek, azt tapasztalásból tudjuk mindnyájan, kik az életet ismerjük. Azt mondotta Győry képviselő ur, hogy én azt mondtam, hogy azon értekezleten, melyet a takarékpénztárak itt tartottak, nem vettek részt a legsolidabb intézetek. Engedelmet kérek, nemcsak azt mondtam, hogy legsolidabb, hanem két kifejezéssel éltem, azt mondtam: a legtekintélyesebb és a legsolidabb intézetek. Hogy pedig ezen legtekintélyesebb intézetek körébe sorolhatók azok, melyek nem vettek részt, azt egyetlen tényből eonstatálom, abból t. i., hogy a három fővárosi intézet, melyeknek forgalma mindenesetre igen tekintélyes, ezen tanácskozmányban nem vett részt. Midőn tehát hivatkoztam tekintélyes intézetekre, ezt nézetem szerint terjes joggal tettem. Az mondatott még, hogy káros e törvénynek
