Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-167

Ifi?, országos ülés jannár 17. 1883. 39 nevezett lomha tőkék, a mint azokat a pénzügyi bizottság t. előadója is nevezte, melyek gyümölcsözés végett vannak elhelyezve. Harmadik a megtakarított tőkék, melyek legnagyobb részben csak arra szolgálnak, hogy ezen alapon újabb hitelt nyerjenek az illető betevők a takarékpénztáraktól. Az alapítványi és lomha tőkék bizonyára nem fognak terheltetni ezen adónemmel, mert ezen tőkékre a takarékpénztáraknak okvetlen szükségük van; ha ezen tőkéket tőlük elveszik, egész üzletök meg fog szűnni. Az ezekre kirótt terhet az intézetek magukra veszik , hanem azon egyes megtakarított összegekre vetett terhet, melyeket iparosok, kereskedők, gazdászok utóbb következő szükségleteik fedezésül, vagy esetleg azért tesznek a takarékpénztárakba, hogy alkalmilag ők is hitelben részesüljenek a takarékpénztártól, az intézetek magukra nem fogják venni, hanem a betevőkön rajtuk fogják hagyni. Terhelni fogja tehát ezen adó azon tőkéket, melyek nem gyümölesözés végett vannak elhelyezve a takarékpénztárakban. Ha pedig az intézet megengedi, hogy ezen hosszabb időre és esetleg állandóan elhelyezett takarékpénztári betéteket az adó terhelje, akkor igen könnyen megeshetik, hogy ezek el fognak vonatni, a mi maga után vonja azután a takarékpénztárak kamatainak növelését és azt, hogy mindazon szükségleteket, melyeket eddig ezen pénzintézetek az ipar, kereskedelem és gazgaság előmozdítása végett nyújthattak, nem fogják ezután fedezhetni. Az igen t. minister ur azt mondta beszédében, hogy az egyes intézeteket nem kellett kihallgatni arra nézve, hogy ők minő javaslatot adnának ezen adó felosztása és helyettesítése végett, minthogy tudta azok válaszát. Nagj

T különbséget képez, azt hiszem, a fenforgó esetben, hogy vajion tanácskérés folytán nyilatkoznak-e az illető intézetek, vagy pedig védekeznek egy bizonyos ellenök intézett támadás ellen. Igen könnyen megtörténhetett volna, hogy ezen pénzintézetek ugyan azon összeghez hozzájuttatták volna az államkincstárt, melyet elérni remélt; inig ellenkezőleg megfordítva nagyon kétséges, vájjon hozzá fog-e jutni az állam ezen összeghez ? Apénzügyminister ur illető közege azon alapon csinálta a számítást, a mint ez az indokolásból látszik, hogy eddigelé a háromszázalékos kivetés folytán 370,694 frtot jövedelmezett ezen adónem. De ezen 3%-os kimérés nemcsak 322 takarékpénztárt és 114 hitelintézetet terhelte, hanem azon kis bankokat, kisegítő takarékpénztárakat és az ezekhez hasonló intézeteket is, a melyek a pénzügyi bizottság által is használt Mihók-féle compass szerint 260—270-re tehetők. Már most az a kérdés, vájjon ezeket is ezen 10 perczentes adó alá akarja-e vonni a pénzügyminister ur. Ha ezekre is kiterjeszti ezen terhes adót, nagyon furcsa helyzetek állanak elő. Van az országban nagyon sok úgynevezett kiseg fő takarékpénztári egylet. Ezek alapszabályaik és kezelési rendjük szerint azon rendszert követik, hogy mindenki kétannyi erejéig kap kölcsönt, mint a mennyit betétje képez. A dolog tehát ugy áll, hogy ha valaki kölesönhöz akar jutni, akár van betéte, akár nincs, valami úton-módon kieszközli azt, hogy szükségletének megfelelő betéttel rendelkezzék, ez által fedezhesse szükségletét. Fizetne jövedelmi adót oly tőke kamatja után, t* mely voltaképen nem tőke, mert az ő szükségletének fedezésére felvett kölcsönnek csak alapját képezi. Itt vannak az úgynevezett népbankok, ezeknek ismét más hasonló intézményei vannak. ha ezeknek betétjei is ugyanazon adó alá esnek, ezen intézetek a végén már absolute nem fedezhetik a betétek kamatjai után kirovandó adót, mert ezen pénzintézetek voltakép nem üzleti jövedelem czéljából alakultak, hanem segélyezés czéljából. Már pedig, ha a t. minister ur be akarja venni az állam szükségletei fedezésére azt az egy millió néhány százezer forintot s annak számítási alapját ezen 300,000 frt bélyegadó képezi, akkor okvetlenül ezen intézeteket meg kell adóztatni, mert különben hozzá nem jut a tervezett öszszeghez. A mellett nagyon veszélyes előzményt képez az előterjesztett törvényjavaslat. A takarékpénztári betétek adómentessége a törvény által kimondott törvényes alapon áll, ugyanazon alapon, a melyen az állampapírok szelvényeinek mentessége. Már most ha az igen tisztelt minister ur javaslata elfogadtatik és a törvény által kimondott adómentesség megszüntettetik, ki vannak téve ugyanennek az állampapírok tulajdonosai is: vájjon nem nem félős-e. hogy az állam hitelére is káros befolyással lehet, a mennyiben okvetlenül azon gyanút ébreszti fel az illető állampapírok tulajdonosaiban, hogy a mily könnyű szerrel változtatta meg a kormány az ugyanazon törvény által a betétek számára biztosított adómentességet, ép oly könnyen szüntetheti meg az állampapírok adómentességét ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik és nevezetes félreértés a törvény javaslatban az, hogy tág tért nyit a bélyeg- és hasonló illetékeket kezelő közegeknek arra, hogy kétszeresen adóztassák meg ugyanazt a substratumot. A törvényj avaslat azt mondja, hogy az 1875: V. törvényezikkben kirótt 3 percentes bélyegilleték megszüntettetik. Ezen 3 percentes bélyegilleték csak felemelése volt a nyugta bélyegekre vonatkozó s az általános bélyegtörvényben meghatározott tételnek, tehát ha ezen rendkívüli felemelés megszüntettetik, akkor következik, hogy helyre van állítva a bélyegtörvényben általánosságban felállított tétel, tehát a betéti kamatok és tőkék kifizetése alkalmával az illető pénzintéze-