Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

62 146. országos ülés január Ifi. 1SS3. elhelyezés nem fogadtatott el és nem állapíttatott meg. Igenis — mint már előbb említem — 1882. év tavaszán megkísértette Fehér megye, de nem tíz, hanem három évre, egy oly körzeti elhelyezést megállapítani, hanem előbb említett okoknál fogva a ministerium részéről nem fogadtatott el. És biztosíthatom a t. képviselő urat, hogyha még most is időközben Fehér megye egy elfogadható, a törvény szakaszának és utasításainak megfelelő ily körzeti elhelyezést javaslatba hoz és én azt elfogadom, akkor azt én minden irányban, szemben bárkivel is és igy a katonasággal is érvényre fogom juttatni. Ily elhelyezés azonban most nincs. Noha elődöm Fehér megyének kijelölési jogát kétségbe nem vonta, de hogy azon propositiókat, melyek henyujtattak, nem fogadta el, a mikor azokat visszautasította, csakis törvényadta kötelességét és jogát teljesítette, a mikor pedig Fehér megye elődömre ruházta át a kijelölési jogot és ama jogáról lemondott, akkor is tekintetbe vette elődöm a lakosságnak, a községeknek érdekét is. Mert mit tett? Elfogadta a megye által javaslatba hozott Lovasberényt és Bicskét, a többi két századnak elhelyezésére pedig oly községeket jelölt ki, a melyek tökéletesen és bőven rendelkeznek férhelyekkel. A képviselő urnak azon nézetéhez én teljes mértékben hozzájárulok, hogy egy megyében a katona beszállásolási terhek méltányos alapon osztassanak fel; csakhogy attól tartok, hogy más irányban járulok én hozzá ezen nézetéhez, mint a t. képviselő ur. Ugyanis, miután minden megyének van olyan része és igen nagy része, a hol a községek fekvésük és viszonyaiknál fogva soha beszállásolással nem terheltetnek, tehát az ilyen egyenlő elosztás csakis akkor eszközölhető, ha Fehér megye is igénybe veszi az 1870. XXXII. t.-cz.-t, mely a beszállásolási törvény után hozatott és a mely megengedi azt, hogy oly községekre, a melyek nem részesíttetnek beszállásolásban, beszállásolási pótadó vettessék ki, azon községek pedig, a melyek fekvésüknél fogva túl vannak terhelve beszállásolással, kárpótoltassanak a többi községek által. Továbbá kénytelen vagyok kijelenteni tisztelt ház, hogy azon követelés, miszerint az elszállásolásnál egy község a másiktól ne legyen távolabb 4 kilométernél, nem a katonaságnak egyoldalú, szeszélyes, vagy törvényellenes követelése, de igenis alapszik az elszállásolási törvény 39. szakaszához csatolt utasításon, mely szórói-szóra igy szól: „A szűkebb beszállásolási kört azon községek képezik, melyek egymástól nem távolabb, mint 4 kilométerre feküsznek." Mindezek elmondása után t. ház, kijelentem, hogy nincsen szándékomban az elődöm által megállapított elhelyezést Fehér megyében megváltoztatni; nincs szándékomban nem azért, mintha bármely irányban erre nézve bátorságom nem volna, mert bocsánatot kérek minden higgadtan és méltányosan gondolkozó ember ily lépés megtevésére nem bátorságot keres; de ez olyas valami más volna, a mit higgadtan gondolkozó emberek más névvel szoktak jelezni. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jőbbfelől.) LitS Gyula: T. ház! Én mindenek előtt tisztelettel kijelentem, hogy a t. minister urnak interpellatiómra adott válaszát, tudomásul nem vehetem ; nem vehetem pedig tudomásul először azért, mert maga a t. minister ur is elismerte azt, hogy a katonaság a megye hatóság által megállapított beszállásolási tervet el nem fogadta és épen ebben találom én a katonaságnak önkényes eljárását. Én, a t. minister urnak az előiratokból merített meggyőződése ellenére^ fentartom azon állításomat, hogy Fehérmegyében a 70-es évektől kezdve, igenis ugyanazon beszállásolás létesíttetett, melyet a megye 1881. és 1882-ik évben és most proponált s melyet a katonaság mindenkor elfogadott. Erre nézve talán hivatkozhatnám a t. háznak egyik-másik tagj kik tisztviselőtársaim voltak a megyében. Ugyanis Zámon és Bátkon egy század, Bicskén, Mányon egy század, Ácsán és Lovasberényen egy század. Csákváron és Bogláron egy század volt elhelyezve és épen abban találom a katonaság önkényes intézkedését, hogy ezen tervezetet nem fogadta el. Igazsága van a minister urnak abban, hogy a megye reá ruházta a férhelyek megállapításának jogát. Igen, de mikor tette ezt? Akkor, midőn a minister kétszer visszairt a megyére, hogy nem fogadom el a javaslatot, hanem azon megállapítást kell elfogadni, melyet a katonaság követel. Igy körülmények közt aztán nem marad egyéb hátra a megyére nézve, mint azt mondania, méltóztassék minister uram a megye mappáját kiigazítani, s a községeket egymáshoz közelebb vinni, méltóztassék hát a férhelyeket megállapítani. Ily körülmények közt mondott le jogáról a megye. T. ház! Én nem kétlem, hogy a minister ur, a megyei törvényhatóság intézkedési jogát respectálni kívánja s nem kétlem, hogy azon ígéretének is kétségtelen bizonyságátfogja adni, a melyet válaszának utolsó szavaiban kifejezett, azonban a tárgy érdemét a beszállásolás tényleges helyzetét tekintve, részemről az interpellatiómra adott választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés aszélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni ? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirend-