Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-180
385 180. trswgn fiié* január 31. I88S — az a bérlő többé hitelezni nem fog. (ügy van! a jobboldalon.) Én tehát t. képviselőház, ismételve, hogy fentartom, ha talán a vita folyamán a dispositio ellen, másfelől fontos érvek hozatnának fel, hogy azokra még reflectáljak, bezárom szavaimat azzal, hogy én igen kérem, méltóztassanak a korcsmahitel megszorítását a gr. Bánífy módosítványa értelmében elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök í T. ház! Az idő annyira előrehaladt, hogy azt hiszem, hogy a vita folytatását holnapra halaszthatjuk. Még kérem a t. házat, méltóztassék a Vidovich képviselő ur interpellátióját meghallgatni. Vidovich György: Az 1881: XXVI. t.-cz. 23. §-a a többi közt ezt mondja : „Ha pedig az ingatlanokkal kisebb kir. haszonvételek is vannak egybekapcsolva, ezeknek az 1875. évi 22. t.-cz. értelmében járadék-adóalapjául vett jövedelmének húszszoros összege, hozzászámítandó". Ebből a pénzügyi közegek azt magyarázták ki, hogy midőn az iíleték-egyenértéki adó kivettetik, akkor a jövedelemnek nem húszszoros, hanem huszonegyszerese számítandó. így, hogy példával illustráljam a dolgot, egy községet tudok, mely a regálét földesurától megvásárolván, évenkint 1 ezer 600 frt jövedelmet huz, azonban az illeték-egyenérték nem 32,000, hanem 33,600 fit után vettetett ki, a mi természetes, hogy az illeték-egyenérték adónál nagy különbséget okoz. Már pedig én azt hiszem, hogy mindenütt általában bevett szokás, hogy midőn bárminek az értékét akarjuk megszabni, a húsz éves jövedelem átlagot vesszük fel. A törvényhozásnak is csak az lehetett intentiója, hogy a 20 éves átlagot tőkeösszegül felvéve, az vonassék illeték-egyenértékű adó alá. De a községeknél, melyek földesuraiktól igy szerződésszerüTeg a kisebb kir. haszonvételeket megvették, más szabálytalanság is történt. Ugyanis a kir. kisebb haszonvételeket rendesen annuitások szerinti fizetésekre váltották meg. Már most a mi még az annuitásból hátra van, természetes, hogy nem a község vagyona s igy illeték alá nem is eshetik, mig ellenben a pénzügyi közegek az egész összegre vetik ki az illetékegyenértéket. Ebből az következik, hogy ha meghal valaki, a ki földesúr volt s a községnek alku szerint eladta regáléját, mégis egy bizonyos összeget örököl, a mi még kifizetve nincs. Ez az összeg örökösödési adó alá esik és egyszersmind illetékegyenértéki adó alá is. Ez pedig a törvényhozásnak intentiója nem lehetett. Ezek után bátorkodom interpellátiómat tiszteletteljesen benyújtani. Duka Ferencz jegyző (olvassa az in'erpellátiót) : Interpellátió a m. királyi pénzügyminister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy közegei ott, hol a királyi kisebb haszonvételeket megvették, az illetékegyenérték kiszámításánál az évi jövedelem huszonegyszeresét veszik kivetési alapul? Van-e tudomása arról, hogy hol a községek ezen jogot volt földesuraktól megvették s a vételárt bizonyos annuitásokban fizetik, a még adósságképen rajtok fekvő annuitás a kivetésnél le nem számíttatik? Ha van tudomása, hajlandó-e ezen szabálytalanságokon segíteni ? Elnök: Az interpellátió ki fog adatni a pénzügyminister urnak. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben folytattatni fog a ma félbeszakadt tárgyalás. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u, 2 órakor.)
