Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

370 ISO országos Bléi jauoár II. Í88S. tehát maga a qnalificált uzsora legszigorúbb értelemben véve vétségnek qualificáltatik, midőn gr. Apponyi képviselő ur azon indítványa, hogy bizonyos qualincált bűntettnek kimondassék, nem fogadtatott el, hanem maga az uzsora, tehát a a kísérlet is vétségnek tekintendőnek mondatott, akkor a kérdés az, vájjon az igazságügyminister ur és különösen a t. háznak szándéka-e az, hogy ezen uzsoravétségnek kísérletét akarja-e büntetni? Azt hiszem t. ház, hogy az uzsorásokkal szemben különösen magát a kísérletet azért kell büntetni, mert a kísérleten sokkal könnyebben rajta lehet kapni, mint a befejezett uzsorán. Ugyanazért t. ház, a 9. §. kihagyásának indítványozásán kivül, a következő indítványt is terjesztem be: Méltóztassék kimondani a 9. §. helyett, hogy az uzsoravétségnek kísérlete büntetendő.(Közbeszólás a szélső baloldalról: Két külön indítvány!) Természetesen két külön indítvány, azért külön is óhajtanám a szavazás alá bocsátást kérni, mert ha különben a 9. §. megmaradna is, azért ezen második indítvány a szakasznak ujabb szövegezése mellett elfogadható lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Fel fog olvastatni az ellenindítvány, Rakovszky István jegyző (olvassa): Ellenindítvány, beadja Polónyi Géza. ,A 9. §. kihagyandó s helyette tétessék: Az uzsora vétségének kísérlete büntetendő." Teleszky István: T. ház! Én részemről előttem szólt t. képviselőtársam módosítványának, illetve ellenindítványának egyik részéhez sem járulhatok; nem járulhatok azon részéhez, melyben a 9. §-t kihagyatni és ennek folytán kimondatni kéri, hogy az uzsora vétsége miatt büntető eljárásnak hivatalból lenne helye. Bátor vagyok előzetesen megemlíteni, a mit azt hiszem, úgyis mindenki tud, hogy büntető törvénykönyvünk értelmében ezen kifejezés: „sértett fél indítványára" nem azt teszi, hogy a büntető eljárásban a vádló szerepét a sértett fél viszi. T. barátom jól tudja, ez egyedül és kizárólag csak azt teszi, hogy addig, mig a sértett fél az illetékes hatóság előtt feljelentést nem tesz, mig az uzsora vétsége miatt a büntető eljárás megindítását nem indítványozza, az eljárás meg nem indítható; de ha egyszer ezen indítványt előterjesztette, akkor épen ugy, mint minden más hivatalból üldözendő cselekmény vétségénél, a kir. ügyész iníerventiójával foly a tör vényszék előtt a további eljárás. Miután a szakasznak ez a rendelkezése, azt hiszem, a törvényhozás nem cselekednék helyesen, ha az uzsora vétség-ét hivatalból üldözendőnek rendelné. Hiszen eddig az uzsora-vétség eseteinek tényálladéka nem olyan ecclatáns, nem olyan nyilvánvaló, hogy ott a hivatalból való üldözésnek még csak sikere is lenne remélhető, ha maga az, a ki ellen az uzsora vétsége elkövettetett, a följelentést meg nem teszi, az-uzsora-vétség téayálladékának adatait a közvádlónak rendelkezésére nem bocsájtja. Hiszen maga mondotta 1 barátom, hogy áldozatai azoknak, a kik az uzsoráskodást üzletként viszik, mindent el fognak követni saját jól felfogott érdekeikből, hogy az uzsora vétsége íöl ne jelentessék. Ugyan hogyan hiszi t. barátom, hogy ily esetben egy hivatalból megindított vádeljárás egyszersmind eredményre is vezessen? hiszen az ügyész, ha csak a sértett fél nem adja neki kezére az adatokat, nem fog boldogulhatni. Nem is helyes t. barátom érvelése, a csalásra nézve, midőn ő helytelennek mondja a büntető törvénykönyvnek azon intézkedését, mely a csalás vétségét hivatalból üldözendőnek nem mondja ki, nem helyes, hogy ez által a büntető-törvényvkönyv az internationalis csalók asylumául tette volna az országot, mert egyfelől figyelmeztetem, hogy más büntető - törvényhozások ugyanezen alapon vannak, figyelmeztetem, hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetését megelőzött joggyakorlat is a csalást a hivatalból üldözendő vétségek közé nem nem sorozta. És én, bár az nem volt kimondva, felhívom t. képviselőtársamat, hogy mutasson azon időből csak egy figyelembe vehető csalás-btintettet, a mely előfordult ott, a hol a fél nem panaszkodott volna ? Nem mutathat, mert a csalás tényálladéka és az uzsoráé is olyan, hogy ha a sértett fél azon adatokkal fel nem lép, az államügyész nem tud magának jogalapot találni. És ehhez hozzájárul, hogy sokszor vannak olyan érdekek, hogy épen az uzsorával sértett félre nézve súlyos következéssel járna, hogy ha az ő akarata ellen hivatalból indíttatnék meg az eljárás, ez tönkre tenné, aláásná hitelét, ha akarata ellenére bűnvádi eljárás indíttatnék és ez által reá lenne mutatva, hogy ez teljesen hitelképtelen ember, a ki egészen be van fonva az uzsora hálóiba. Mindezek igazolják, hogy az igazságügyi bizottság helyesen járt el, mikor az uzsora-vétség üldözését a sértett fél indítványára hagyta fenn, de ha már egyszer az eljárás megindittatott, kimondta, hogy többé vissza nem vonható. Ez nem valami ellenkezés a büntető törvénykönyv speciális intézkedéseivel,mert méltóztassék megnézni, meg fogja találni ezen intézkedést másutt is. Nem fogadhatom el az indítványnak másik részét sem, t. i., hogy az uzsora-kisérlet büntettessék. Legyen meggyőződve, hogy ez nem tévedésből maradt ki; ha az igazságügyi bizottság az uzsora vétségének kísérletét büntetni akarta volna, bizonyosan tudta volna, hogy ezt csak ugy érheti el, ha specifieus rendelkezés vétetik a törvénybe; mert az igazságügyi bizottság is bir jártassággal a büntető törvénykönyvben és tudja, hogy a vétség kísérlete csak akkor büntetendő, ha specifieus intézkedés rendeli. De nem kívánta a kísérletet büntetni azért, mert az uzsora vétsége a már el-